A fesztivál nagydíjasa: Monyók József 1996-os Tokaji Esszenciája

Megtartották a szegedi borfesztivál borversenyét. A keddi megmérettetésre 134 bor érkezett, amelyeket neves borászok és szakértők bíráltak. Közben a Széchenyi téren óriási felhőszakadás próbálta elvenni a borkóstolók kedvét. Kevés sikerrel!

Lehűtötte a kedélyeket a hatalmas zápor kedden kora délután a Széchenyi téri borfesztiválon. A hirtelen jött felhőszakadás elől az emberek az asztalok alá bújtak, vagy bemenekültek a közeli pékségbe. A legtöbben pacallá áztak, a borpavilonokban szolgálatot teljesítő alkalmazottak gyorsan bereteszelték az ablakokat. Az özönvízszerű eső így is jó néhány kisházba befolyt, nem győzték kisöpörni a vizet. A zárt palackokat nem veszélyeztette az égi áldás, így a borkedvelőknek nem kell továbbra sem tartani attól, hogy felvizezett borokat kóstolnak a héten.
A több mint száz kiállítóval benépesült szegedi nagy tér nívós borokat vonultatott fel. Képtelenség egy délután végig kóstolni csak töredékét is. Annál is inkább, mert ha valaki egy jó fajtát kifogott, az bizony nem tágított a pavilon elől. Ezért többen visszatérő vendégei a fesztiválnak. Pontosan ezért szerették meg a bortermelők a szegedi borfesztivált. Egyre értőbb a közönség, és nem a lerészegedés a cél, hanem a kvaterkázás, a jóízű beszélgetés, poharazgatás.
Érdekesség, hogy a 2008-as Év Bortermelője, Konyári János nem bérelt külön pavilont, de borai kereskedők révén megtalálhatók a téren. A balatonlellei borász abban is különleges, hogy nem vesz részt borfesztiválokon, borait ritkán küldi borversenyekre.
„Családi borászatunk harminc hektáros területen gazdálkodik, évente kétszázezer palack bort forgalmazunk. Rengeteg a tennivaló és a hétvégéket nem minden esetben szeretném munkával tölteni. Az Év Bortermelője cím kötelez, ezért is vagyok itt a szegedi borversenyen. Kötelességemnek érzem, hogy elmondjam véleményem a magyar borokról, de azt is tudom, jól meg kell gondolnom a nyilatkozatokat” – adott magyarázatot Konyári János, aki a Novotel szállóban megtartott borverseny elnöke volt. Hozzátette: ha nem fog össze a borásztársadalom, akkor továbbra sem lehet eladni a magyar borokat külföldön. Kritikával illette azokat a pincészeteket, ahol továbbra is jelen vannak a gyengébb minőségű, felhígított borok. Véleménye szerint, néhány európai országot ki kellene szemelni és közös marketingstratégiával – amibe az állam is beszállna – elindulni.
„Hamarosan Amerikába utazok, szeretném felmérni a lehetőségeket. Úgy érzem, lenne keresnivalónk, Európában pedig Németország és Hollandia felé nyitnék” – mondta Konyári János.

A szegedi borversenyre az idén hetven termelő összesen 134 borát küldte el. Ebből 48 fehér, 54 vörös, 15 rozé és 17 tokaji bor volt. Négy öttagú bizottság bírálta a borokat több mint három órán át – tudtuk meg Horváth Erzsébettől, a borverseny szervezőjétől, a szegedi borfesztivál szakmai tanácsadójától. A borbírálók között találkoztunk neves borászokkal, mint Polgár Zoltánnal, Bock Józseffel, Frittmann Jánossal, Mayer Mártonnal, Monyók Józseffel, Güntzer Tamással. De nemcsak ők kóstoltak, hanem a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet főmunkatársai, borkereskedők és szakújságírók. Általános vélemény volt, hogy a 2008-as évjárat kiegyensúlyozottabb, mint az egy évvel korábbi. A fehér- és a vörösborok is jó minőségűek. Hogy mi várható 2009-ben? Azt csak a Jóisten tudná megmondani. A hideg tavasz miatt lassan fejlődtek a hajtások, majd a hirtelen jött meleg úgy megdobta a növényeket, hogy most a szokásosnál három héttel előbb tartanak. Vannak fajták, amelyek már el kezdtek virágozni, ami eltérő a megszokottól. Ezért is nehéz a dolga mostanság a borászoknak. Nem elég a megszokásokra, a hagyományokra hagyatkozni, állandóan figyelni kell a természetet, a gazdaságot, és készenlétben kell állni. Csak így jöhetnek ki nagy formátumú borok. Ilyenek érkeztek a szegedi borversenyre is, amely évek alatt elnyerte a borászok elismerését.
A borbírálat után a Széchenyi téren hirdették ki a borverseny eredményét.
A borfesztivál nagydíját a tokaji Monyók József 1996-os évjáratú Tokaji Esszenciája kapta.
A legszebb vörösbor: Sauska Pincészet, Villányi Cuvée 2006
A legszebb fehérbor: soltvadkerti Font Pincészet, Cserszegi Fűszeres 2008
A legjobb desszertbor: Béla Borászai Kft., Imrehegyi Nektár 2008
Több különdíjat is kiosztottak.
A Szegedi Tudományegyetem legfiatalosabb bora címet Pócz József - Balatonlellei Rosé 2008 kapta.
A Pick szalámihoz legjobban illő bor: Agancsos Pincészet, Villányi Kékfrankos 2007
A legszebb megjelenésű bor: Balla Géza, Aradi Kékfrankos 2005

Cs. Gát László

Szegedma.hu

2009 május 19.

Bormustra-túra Szegeden

Szombat délután hivatalosan is megnyitotta kapuit a XV. Szegedi Borfesztivál. Idén új rekord született, hiszen minden eddiginél több „alkimista”, 109 borász árulja nedűit a Széchenyi téren felállított pavilonsoron. Magyarország legnépszerűbb borfesztiválja a szegedi, hiszen tavaly közel 130 ezer vendég kóstolta a hegy leveit, míg idén – a kilenc napos nyitva tartásnak köszönhetően – ennél is több látogatót várnak.

A megnyitón a Pavane Történelmi Táncegyüttes zászlódobálói vezették a borlovagrendek felvonulását, majd a város polgármestere, Botka László mondott beszédet. Szeged első embere szerint a május már nemcsak a tavasz szépségei miatt kedves a városnak, hanem Szeged napja miatt is, aminek egyik kiemelkedő rendezvénye a borfesztivál. Idén ünnepeljük a város önrendelkezésének, szabadságának 290-edik és a nagy árvíz 130-adik évfordulóját – hangsúlyozta Botka.

Az eseményen az ország legjobb borászai – Konyári, Frittmann, Gere, Bock, Takler, Árvay, Somodi stb. – árulják termékeiket, a közönséget pedig három színpadon szórakoztatják zenés fellépők. Természetesen a fesztiválon borversenyt is rendeznek majd, amiről a SZEGEDma.hu is beszámol.

Alvás

Aludtam.
Egy évig. Kicsit felelőtlen dolog ez tőlem, hiszen kötelességünk törődni azzal, amit létrehozunk, legyen az egy cserépbe ültetett virág, egy fénykép (amiről néha-néha letöröljők a port, visszatérünk hozzá emlékezni), vagy a gyermek akár, akit egy percre sem szabad elfelejteni.
Nos, igen, én az elmúlt évben ennek az utóbb megfogalmazott nemes feladatnak tettem eleget. Bálint fiamat neveltem, és a nyáron született Aisa kislányomat, s értük, mindenekiért dolgoztam, dolgozok most is jócskán túlfűtött hévvel.
És így a Frittmannra "csak" a pohárba maradt időm. Most azonban szétnézek kicsit az újságunk, és a megye néhány lapjának hasábjain, vajon milyen művek születtek a déli régiónk bortermelésével kapcsolatban.

Boroshordóban is aludhatunk

Hordós szálloda a flamandoknál

Aludjon hatalmas hordóban!
Mihez lehet kezdeni a hatalmas, kiszolgált boroshordókkal? Egy holland hoteltulajdonos különleges újrahasznosítási módszert eszelt ki, szobákká alakította a gigászi tárolókat. Megmutatjuk a hordóhotelt! 14 500 literes boroshordók alkotják a holland De Vrouwe van Stavoren Hotel szobáit.
A tulajdonos úgy alakította ki a szállodát, hogy a szobák háló részét egy-egy hordó alkotja (két ágy fér el a hatalmas szerkezetekben) és egy előtér tartozik hozzájuk.
Kétszemélyes szoba alapon 65,50 euróba kerül, a drágább változat 104,50-ba (saját fürdőszobával, előtérrel). Az őszi és tavaszi kedvezmény (március-április és szeptember-október) 50 százalékos, novembertől februárig pedig 75 százalékos engedményt adnak.

Szeged bora a szerémi

A szegedi polgár

Az egyetemista nem csupán az univerzitás, hanem Szeged polgára is lesz. Polgárnak lenni ebben a városban azt jelenti, hogy jogod van élvezni és elraktározni mindazt a jót, amit a létezés ad neked.

Szegedinek lenni jó.
Ebben a városban hihetetlen erő lakozik. Mátyás király például az oligarchákkal szemben a fejlődésnek indult kereskedő-városokban, így Szegedben látta meg támaszát. Ennek jeleként kegyúri jogokat adott a városnak többek között a Dömötör-, Péter-, György- és Erzsébet-templomokra nézve, sőt egy igazi polgárt, Szegedi Istvánt ültette a Csongrád vármegyei főispáni székbe. A város már akkor sokkal több volt egy közigazgatási egységnél. Kihatott környezetére, és ellenőrzése alá vonta a régiót. Ebben a korszakban Szeged még attól sem riadt vissza, hogy másokat fegyverrel kényszerítsen jogainak elismerésére.
Történt ugyanis, hogy a közeli Zenta városa szegedi kereskedő polgároktól vámot merészelt szedni. Erre Szeged hadsereggel foglalta el Zentát, és csak a békediktátum aláírása után vonult ki a bácskai városból. Akkoriban Szegednek kiterjedt szőlőbirtokai voltak a Szerémségben. Illik tudni, hogy a tokaji aszú felfedezéséig az édes szerémi bor volt a főúri és főpolgári asztalok kedvelt itala, amit javarészt szegedi kereskedők szállítottak az ország különböző pontjaira, sőt a határon túlra is. Így jutottak el a szerémi hordók a lengyel bányavárosokba is, majd hazafelé ugyanezek a szekerek hozták le délre a tokajit.
Ennél kézenfekvőbb jelét magam nem látom a polgárosodásnak: mi, szegediek már akkor a borral és az asztali örömökkel foglalkozó népség voltunk, amikor mások még csak a feudális nemesség kegyeit keresték.
Mint mondottam, Szegedben hihetetlen erő lakozik. 1879-ben elsodorta a nagy árvíz, és akkor senki sem gondolhatta, hogy rövid két és fél esztendő alatt fölépül a polgárpaloták városa. Gondoljunk bele, hogy a hatalmas vízoszlop, ami elnyelte a várost, átlagosan 2,7 méter magas volt, és fél évig volt jelen e területen. Három hónapig változatlan volt a vízszint, és további három hónap kellett ahhoz, hogy a víz visszahúzódjon a folyómederbe. 5458 ház omlott össze, és csak 265 épület maradt állva. A 75 000-es lakosságú városban 60 000-en váltak hajléktalanná.
Lechner Lajos, hazánk első városi főépítésze, aki rajta hagyta keze nyomát az egységesült Pest és Buda városképén, valóságos csodát tett a Tisza partján. Ezt a sugaras-köríves városszerkezetet 1853-ban Haussman báró indította el Párizsban, amit négy évre rá követett a bécsi Ring építése. 1859-ben Barcelona városát kezdték el e forma alapján átszabni, majd következett Brüsszel, Firenze, azután Szeged.
Szegedinek lenni többek között azért is jó, mert Lechner tervei révén sikerült urbanizálni a barokk kertépítészetet: amerre nézünk, szép terek, gondozott zöldfelület nyugtatja meg a tekintetet. Ha kezünkbe vesszük a víz utáni terveket, és meglátjuk a gondosan berajzolt fákat is, megértjük, miért olyan fölemelő e városhoz tartozni.
Nem szoktuk hangoztatni, de tény: Szegedet szeretik a magyarok. A víz után, 1879 augusztusában felhívást tettek közzé facsemeték adományozására. Minden előzetes várakozást és becslést messze felülmúlva ötven városból több mint négyszázezer facsemetét ajánlottak föl a városnak, s az újjáépülő utcákon, tereken egy év múlva 24 holdnyi zöldfelület üzente azt, hogy van értelme az életnek.
József főherceg azzal járult hozzá eme üzenethez, hogy felcsúti birtokán személyesen ellenőrizte annak a 25 ezer darab válogatott fajú facsemetének fölszedetését, mellyel kegyeskedett hozzájárulni Szeged befásításához.
Szeged városa Trianon után sem adta föl. Országgyűlési képviselője az a Klebelsberg Kunó volt, akiről ma már nyugodtan kijelenthetjük, hogy a magyar történelembe mint a legnagyobb hatású kultuszminiszter írta be nevét. Neki köszönhetjük, hogy a nemzet és az ország testének széttépése után Szegedre költözött a kolozsvári egyetem, ahol az ma is nagyszerűen érzi magát.
Szegednek különösen gazdag levegője van. Aki egyszer megtölti vele a tüdejét, egy egész életre kap lendületet és erőt.

Dlusztus Imre

Szegedi Egyetem
2009. 01. 12.

Új alföldi generáció – Maurer Oszkár borai

Oszkár-díjas borok a Maurer-pincéből

Domaszék - A Domaszéken élő borosgazda, Maurer Oszkár szőlőinek egy része Bácskában, a Ludasi-tó melletti Hajdújárás környékén található, a többi az egykor legjobbnak tartott magyar borvidéken, a Szerémségben terül el.

A hazánkban is elismert borász olyan nedűket kelt ismét életre, mint a Mézes Fehér, a Bakator, a Szerémi Zöld vagy a százéves ültetvényről származó Kadarka.

Maurer Oszkár pincéje nem hivalkodó, egy csöppnyi faluban, a vajdasági Hajdújáráson bukkanunk rá. A helyiektől is segítséget kell kérnünk, hogy megtaláljuk. Nem kell sokáig kérdezősködnünk, a településen mindenki ismeri a borászdinasztiából származó 36 éves férfit. A gazda már vár bennünket, néhány perc múlva egy pohár Szerémi Zöldet kortyolgatva beszélgetünk.

Mátyás király visegrádi palotájának szökőkútjából is szerémségi bor folyt. Fotó: Horváth Levente

– 1994 óta foglalkozom borkészítéssel. A hat éve épült pincénkkel és az akkor vásárolt szőlőterültekkel komolyabb formát öltött a hobbim. Hitvallásom, hogy vissza kell adni a borvidék becsületét, és kiemelni a szülőföld, a Délvidék értékeit. Jó bort akarok készíteni és tisztességeset. Olyat, amiben benne lakik a lélek – vallja a családjával több mint tíz éve Domaszéken élő férfi, aki ideje nagy részét mégis Hajdújáráson tölti. Mint mondja, itt alakul a jövőjük.

128 éves tőkékről Nem éppen szűztermés, 128 éves tőkékről származik a Maurer-féle kadarka. Halvány, silleres szín. Nagyon tiszta, gyümölcsös, friss, vonzó illatú, mint egy nyers házi málnaszörp. Szájban meglepően élénk, nem kevés sav és érintésnyi finom tannin fogad. Mögötte, mellette ízében szép gyümölcsök, finom sósság érzékelhető.

A Maurer-dinasztia számára a múlt is a borászatról szólt. Oszkár dédapja készítette a borvidék első pezsgőjét még a húszas években. A dédapa és a nagyapa is Szegedre járt vincellérképzésre, ott tanulták el a borászat csínját-bínját. A háború után elkobozták a családi birtokot, Oszkár édesapja már az állami pincegazdaságnál dolgozott. A fiú is folytatta a hagyományokat: Magyarkanizsán tanulta a gyümölcstermesztést és a szőlészetet.

- Apránként állt össze a mai alig 10 hektáros birtok. Évről évre újabb és újabb tőkéket telepítettem, a vissza nem térítendő állami támogatásokat is mindig visszafordítottam a gazdaságba. Mostanság az előirányzott 60 ezer helyett alig 14 ezer hektár szőlő található Szerbiában, ennek fele itt, a Vajdaságban. A mi birtokunk egyik fele a Bácskában terül el idősebb, 30-130 éves ültetvényekkel. A Szerémségben új telepítésű tőkékkel szeretnénk feléleszteni az egyik leghíresebb magyar borvidék hagyományait, honosan csengő borokkal foglalkozunk. Azokon a dűlőkön ültettük a szőlőt, amely egykor Mátyás király számára termelte a borokat - árulja el.

A pince, ahol a szerémi borok érlelődnek. Fotó: Horváth Levente

A Maurer-borok hazánkban is igen népszerűek: már 2000-ben Szegeden, hivatásos borászokat megelőzve nyert borversenyt egy mézes fehér főborral. Az első sikerek után kezdett eladásra is bort készíteni, ám továbbra is kézműves módon. Hagyományos gyalogművelésű ültetvényein a kapa az egyetlen lehetséges gyomirtó. A régi tőkéknél csak ember és ló járt a parcellákban, gép soha nem pöfékelt. A Kadarka mostanság is a százesztendős öreg diófa alatt erjed, az érlelés pedig fahordókban történik.

- A legenda szerint Mátyás király visegrádi palotájának a szökőkútjából is szerémségi bor folyt, amit szegedi borkereskedők szállítottak oda. Galeotto Marzio, Mátyás udvarának történetírója és Vitéz János ugyancsak az aranyat termő szerémségi szőlőket dicséri. A XV. században 77 szegedi polgári családnak volt birtoka Szerémségben. Ezért is fontos számomra a legenda újraélesztése. A szerbeket nem érdekli a szerémi bor, őket nem szólította meg a hegy. Engem igen. És úgy tűnik a magyarországi borász szakma is értékeli a törekvéseimet.

Elesett Szerém, jöhet a Tokaji

II. Ulászló király (1490–1516) a nehéz, fűszeres borokat kedvelte; a szerémi és baranyai borokon kívül leginkább olasz borokat hozatott nagy mennyiségben az udvar számára. Olasz pincemesterrel készíttette az édesített, fűszerezett csemegeborokat. Szerém elestekor így szólt: „Immárost nagy baj köszöntött reánk, elesett Szerém, arra kényszeredünk, hogy Tokajit igyunk."

Maurer Oszkár büszke fehér borára. A hagyományos borkészítés híve. Fotó: Horváth Levente

Mézes Fehér

A 86 éves Bözsi néni 1941-ben telepített ültetvényének 400 tő szőlőjéből egy hordó bor készült. Ez a 250 palack, Maurer Oszkár szerint, az összes palackozott Mézes Fehér a világon. Visszafogott, tiszta illat: mézes-vajas kalács, szőlőlé, réti virágok.

Horváth Levente
Délmagyarország

Egyre jobban csengő név: alföldi bor

Egyre jobban csengő név: alföldi bor

Csongrád - Egy rangos szakmai díjnak is köszönhetően nő az érdeklődés az alföldi borok iránt. A mi vidékünkön tavaly a vártnál kevesebb ültetvényt vágtak ki a gazdák, és egyre többen kísérleteznek világhírű fajtákkal. Közben az az olasz ital, ami borra emlékeztet, nálunk továbbra is nagy tételben talál vásárlóra, míg Ausztriába például nem jut be.

2008 az alföldi borok éve lesz – jósolta az újság 2007 decemberében, amikor a Kunsági Borvidéken dolgozó Frittmann János lett az év borásza. Az elismerést a Magyar Borakadémia ítéli oda minden évben, ezt a szakma Kossuth-díjának nevezik, a kitüntetett az évszám megjelölésével később is viseli a címet.

Ez azért volt jelentős hír mifelénk, mert a kilencvenes évek borhamisítási ügyei nagyon lerontották az alföldi borok renoméját. A megbecsülést mostanra sikerült visszaszerezni. Bár a megkérdezettek általános véleménye az, hogy nem teljes a kép, ha a tavalyi évet csak ebből a szempontból nézzük, az szerintük is elmondható, hogy tényleg nagyobb figyelem jutott az alföldi boroknak. Ez köszönhető a díjnak – de annak is, hogy a könnyebb borok világszerte egyre keresettebbek.

Mindez a megye neves szőlőtermelő helyeit egybefoglaló csongrádi borvidéken például úgy csapódik le, hogy a kivágásra szánt központi keretet tavaly nem használták ki. Azaz a vártnál kevesebben akartak felhagyni a termesztéssel. Ungerbauer György, a csongrádi hegyközség elnöke úgy látja, hogy a nagyobb figyelem már régóta megillette volna az alföldi borokat.

Ungerbauer György csongrádi hegyközségi elnök szerint a borverseny az igazán objektív mérce. Fotó: Tésik Attila

– Az interneten elérhető a december hatodikai X. országos rozéborverseny végeredménye. Érdemes megnézni, hogyan szerepelt a csongrádi borvidék, mert ez mindig tárgyilagos mérce – mondja az elnök.
A netről az derül ki, hogy a Bokrosi Borászati Kft. mintája ezüst, Gulyás Ferencé bronz, Ungerbauer Györgyé ezüst, az ásotthalmi Somodi Borgazdasági Kft.-é pedig arany minősítést szerzett a versenyen.
A magyar termés negyven százaléka származik az Alföldről. Ehhez az arányhoz képest a hegyvidékiek még mindig szervezettebbek és sikeresebbek. – A minőségi munka, a fejlesztés és az újítás igénye nálunk is jellemző: egyre többen telepítenek világszerte ismert fajtákat, fehérrel kísérleteznek ott, ahol eddig csak vörössel foglalkoztak – mondja Ungerbauer.

Ez a napos oldal

Ugyanakkor többek szerint is köznevetség tárgya, hogy mire mentek el azok a 8 forintok, amelyeket a jövedéki pénzből egy igazi nemzeti bormarketing-stratégiára szánt a szakma. „Ilyen körülmények között inkább néhány ember konokságának és a jó szerencsének köszönhető, hogy egyre jobb borok készülnek Magyarországon" – mondta egy, névvel inkább nem nyilatkozó Csongrád megyei borász. Európai viszonylatban még mindig széthúzónak számítanak a magyar termelők, és – talán ezért – a kormány sem tesz meg mindent azért, hogy a szőlőből élők egzisztenciája ne kerüljön veszélybe. A bornak nevezett olasz áruról van szó, amely nagy tételben továbbra is bejut, és PET-palackokba, magyar borral följavítva elégíti ki azok igényeit, akiknek csak ilyen italra telik. – Ez egy elhibázott uniós rendelkezés miatt történik így – mondja Ungerbauer. – Az Unió elvileg az áruk szabad áramlásáról is szól, mégis talán nem politizálok azzal, ha tényszerűen megállapítom: Ausztriában meg tudják akadályozni azt, hogy olyan bor jusson be az országba, amely árt a hazai piacának.

Szőlőtermelő helyek a csongrádi borvidéken. DM-grafika

Csongrád, Mórahalom, Vásárhely: egy vidék

A borostérképeken a csongrádi borvidéket egy nagy pöttyel szokás jelölni, mert hivatalosan tizenhat település tartozik ide. Újabban három körzetre osztják a borvidéket, a csongrádi mellett pusztamérgesi és mórahalmi körzet létezik, ezeken a termőhelyeken egy-egy hegyközség működik. Tehát hivatalosan a csongrádi borvidéken terem a sóshalmi, a pusztamérgesi bor szőlője is. A kalauzok szerint a borvidék „változatos, szélsőséges klímája a kiskunsági borvidékéhez hasonló, de itt nagyobb a besugárzás éves mennyisége. Ez az ország egyik legmelegebb borvidéke".

Bakos András
Délmagyarország

Csend Szentestén

Karácsonyi asztal Szenteste. Frittmann rozé, gyertyafény, két pohár...
Folytatódjon mindenki fejében a történet.

Üdvözöljük a 2008-as év bortermelőjét, Konyári Jánost

Lettünk


Bock Józseftől, a nagy életkedvű villányi mestertől hallottam először azt a mondatszerkezetet, hogy „amikor az év borásza lettünk”… Így, az egyes és a többes szám tudatos keverésével. Azután így fogalmaztak többen mások is, mivel az Év bortermelői szinte egytől egyig vagy családi vállalkozásban alkotnak nagyot, vagy a borász fiú- és leánygyermekek bevonásával irányítják a magántulajdonú nagyüzemet. Ugyanakkor a díjat csak magánszemély kaphatja. Így lett a Frittmann Testvérek Kft. képviseletében János (az öcskös) a címnyertes.
Mindazonáltal maga a borász szakma sem tudta, milyen jót tettek magukkal és a borértő közönséggel, amikor a Hét Borbírák (egyes és többes!) kezdeményezésére 1991-ben elindították ezt a jelöléses, választásos sorozatot. A brand azonnal felépült és hatott. Tiffán Ede, aki origóként szolgál azóta is, a saját életművével, édesapja közismert villányi szerepvállalásával, valamint Zsolt fia bevonásával új márkát, figyelemre méltó értéket hozott létre – nem sokkal a rendszerváltás után.
A magyar borász szakma ennek a jó érzékkel kitalált és felépített marketingfogásnak is köszönheti, hogy a nagy átalakulások után talán az egyetlen sikerágazatunk lett. Itt mindig lehet tudni, hogy kik számítanak, és akik valóban számítanak, azok nagyon ritkán okoznak csalódást.
Igaz, hihetetlenül fáradságos munka és sors az övék: túl kellett lépni a nagyüzemi igénytelenségek hatásmechanizmusain, fel kellett építeni az önálló, senkivel sem összetéveszthetetlen arculatot, és ott kellett lenni az értékesítés minden kilométerkövénél is. „Én vagyok saját öregapám” – szokta mondogatni Vesztergombi Ferenc, utalván arra, hogy háromgenerációnyi feladattal, adóssággal kell megbirkóznia.
Mondom, ennek ellenére teljesen tiszta az értékrend: a pohár nem csapja be az embert. Tavaly például, amikor kedvencünk, Frittmann János lett az Év bortermelője (Frittmann János lettek…), akkor az ötös döntőbe, ahol a Magyar Bor Akadémia a legtöbb jelölést kapottak közül választja ki a legjobbat, a győztes mellett Konyári János, Légli Ottó, Lőrincz György és Szöllősi Mihály jutott be. Idén pedig, amikor végül jól megérdemelten Konyári János lett a befutó, a névsor Vida Péterrel egészült ki.
Hogy a brand hatásairól is szóljunk: a megválasztott, pajzsra emelt, élre juttatott borász az árszínvonalát húsz százalékkal tudja megemelni. És ha neki addig is nyereségesen ment az üzlet, akkor ekkortól még nagyobb hasznot hoz. Ez persze koránt sem jelenti azt, hogy hátradőlhet az otthoni bőrfotelban. Nem. Az Év bortermelőjét a következő egy évben szétszedik, kézről kézre adják a borszeretők, vacsoraestről borbemutatókra, azokról borfesztiválokra, konferenciákra hívják, várják, lökdösik, tuszkolják. Úton van, borokat visz bemutatni, közben gyorsan megnöveli a birtokot, vásárol egy-két tartályt, néhány tucat hordót, és el is fogy, befektetődik a húsz százalékos értéknövekedés.
Konyári János a rutinos borászok közé tartozik. Hogy mást ne mondjak, Tiffán Ede hét évvel volt fiatalabb akkor, amikor a címet elnyerte, és neki addigra már komoly becsülete volt a szakmában. Gere Attila vagy szegény Báthory Tibor szinte gyerek volt, amikor kiérdemelte a címet. Csak azt akarom mondani, hogy Konyári nem fog kapkodni. Két birtoka is készen van, megtanulta azt, ami megtanulható.
A magyar vízilabda-válogatott háromszoros olimpiai bajnok szövetségi kapitánya, Kemény Dénes vállalatvezetőknek szokott előadást tartani a módszereiről, a sikerhez vezető útról. Tény, hogy egy-egy szervezet, munkahely előmenetele leginkább a humán kapacitás minőségétől, a hozzáadott értéktől, a személyiség erejétől függ. Én magam ezért is szorgalmaznám, hogy nem csupán a borértők – egyébként egyre szélesedő – táborában, hanem más területeken, akár a közgazdaságban vagy a sportban is, hallgassuk meg a befutott borászokat a saját tapasztalataikról. Hihetetlen sokat lehet tanulni tőlük.
Ezek az emberek nem könyvből olvasták ki a marketinget és a szervezéstudományt, mégis hihetetlen jó érzékkel hoznak létre piaci márkákat, családi brandet, borvidéki összefogást és jól működő kis- vagy középvállalatot. Konyári például, aki hosszú évek óta gazdag, telt, gyümölcsös nagy borokkal ajándékoz meg bennünket, a kertészeti egyetem elvégzése után nagyvállalati borász lett, majd megalapította a St. Donatus Pincészetet, ami mellett felépítette a saját birtokát is. Az ezredforduló óta találkozhatunk a nevével a palackjain, és azóta hibátlan, olykor vajasan vastag, máskor harsogóan friss, de mindig fajtajelleges és tiszta ízvilágú borokkal kedveskedik az ő népének. Uralkodói gazdagság az övé.
Így most már vele együtt, szép sorban, királyi többesben lettünk.

Dlusztus Imre

Szegedi Egyetem

Frittmann lett a szegedi labdarúgás hivatalos bora

Labdarúgás: Évzárót tartott a Volán felnőttcsapata

Fotó: Gémes Sándor

Évzáró vacsorát tartott péntek este a Tisza Volán Szabadidőközpontban az NB III-as szegedi labdarúgócsapat. A remek hangulatú rendezvényen a finom pörkölt mellett egyéb ajándékokat is kaptak a játékosok, az edzők és az egyesület támogatói.

Picit csalóka az évzáró időpontválasztása, hiszen a Tisza Volán felnőttgárdája egészen december 18-áig edzésben marad, sőt, még a Kék Mókus Kupában is versenyben vannak a játékosok - azért e megfogalmazás, mert kik a Volán, kik a Szeged Étterem “színeiben” kispályáznak a nagyszabású téli teremtornán.

Mindettől függetlenül a csapat pénteken ünnepélyes hangulatban értékelte és zárta le az esztendőt. A középpontban természetesen az őszi szezon állt, amikor is a színtiszta volános alapokon újjászerveződött, zömében fiatal, rutintalan játékosokból álló alakulat nagyszerű szerepléssel hívta fel magára a szakma és a közvélemény figyelmét: a nyolcadik helyen telel az NB III Alföld csoportjában. “Féltettünk benneteket, hiszen sokan mondták, hogy ennek az ifjú labdarúgókból álló csapatnak igen nehéz dolga lesz az NB III-ban, de rácáfoltatok a kétkedőkre, elismerés illeti teljesítményeteket” - mondta a fiúknak Kővári Árpád. A Tisza Volán SC ügyvezető elnöke arra kérte a kék-fekete focistákat, a jövőben is szorgalmasan és keményen eddzenek, kövessék edzőik utasításait, hogy minél nagyszerűbb, képzettebb játékosok váljanak belőlük.

A Tisza Volán Zrt. részéről Mező István, a Csongrád Megyei Közszolgáltató Divízió igazgatója, az önkormányzat képviseletében pedig Kónya Sándor, a városi sporttanács elnöke köszöntötte a játékosokat, edzőket, vezetőket, s gratulált a remek őszi szerepléshez. Buchholcz Gábor vezetőedző úgy fogalmazott, példamutató volt tanítványainak hozzáállása a felkészülés kezdetétől egészen mostanáig, s ugyanezt az elszántságot és munkakedvet várja tőlük január 12-étől is, mikor újra találkoznak, hogy nekikezdjenek a nagy tavaszi hadjáratnak. “Magasra tettétek a mércét, a szurkolók tavasszal is legalább ilyen szereplést várnak el tőlünk, és én is azt szeretném, ha minimum huszonnégy pontot akkor is össze tudnánk gyűjteni” - fogalmazott a mester.

Halkó Pál szakosztályvezető különleges naptárral ajándékozta meg a fiúkat: a 2009-es falinaptárban a szokásos tudnivalók mellett a csapat valamennyi tagjának név- és születésnapját feltüntették - így aztán bizonyosan nem marad el egyetlen köszöntés sem! Az elegáns kiadványt egyébként a SZEGEDma.hu fotóriportere, Gémes Sándor legszebb felvételei díszítik. A szakosztályvezető az edzőknek egy-egy üveg pezsgővel, a vezetőknek, vendégeknek, támogatóknak pedig borral kedveskedett. Itt említjük meg, hogy a Tisza Volán új szponzorra is lelt: a gárda hivatalos boraiként immár a 2007-es Év borásza, Frittmann János zamatos nedűi szolgálnak. A Frittmann Pincészet tehát a hasonló alkalmakkor legjobb boraival segíti a szegedi labdarúgást.

Halkó Pál a félév során valamennyi mérkőzésen osztályozta is a pályára lépőket, ennek végeredményét szintén ez alkalommal ismerhették meg a kék-feketék. Hat egész fölötti átlaggal végzett a képzeletbeli dobogón Mórocz Zsolt, Dongó Dénes és Beretka Péter, a negyedik helyre pedig az a Grünwald Attila került, aki mind a tizenöt találkozón kezdőként szerepelt, s akit a SZEGEDma.hu az ősz legjobbjának választott.

Pinter M. Lajos

www.szegedma.hu

Frittmann foraltban is a legjobb

Vizezik és túlcukrozzák a forralt borokat

Szeged - A szegedi karácsonyi vásárokon kapható fehér forralt borokat ízlelgettük és osztályoztuk Pelle László borszakértő segítségével. Az 53 éves szakember szerint sok helyen vizezik és túlcukrozzák a meleg nedűt.

Nincs is jobb dolog annál, mint egy ködös, esős napon iszogatni egy jó pohár forralt bort a szegedi karácsonyi vásárokon. A nyolc helyszínen árult nedű osztályozására Pelle Lászlót, a Szegedi Borbarátok Társaságának tagját, borszakértőt, az egyetem borkóstoló szemináriumának előadóját hívtuk segítségül. Arra is megkértük az 53 éves szakembert, hogy 1-től 10-ig osztályozza a megkóstolt italokat. Körutunk a Széchenyi térrről vezetett a Dugonics téren keresztül a Dóm térre.

Széchenyi tér: a kesernyéstől az émelygősig

Az ízkorzót Péter Ferenc standjánál kezdtük a Széchenyi tér Takaréktár utca felőli részén. Megtudtuk, hogy az alkoholos ital Frittmann János olaszrizlingjéből készült, és húsz literben 1 kiló húsz deka cukor van. – Ennél rosszabbal ne találkozzunk ezen az estén. Kicsit édes, de a fahéj mellett érezni a bort is. 6-7 pontot adok rá – értékelte a kólával egyébként megegyező cukrozású forralt fehérbort Pelle László. Következő állomásunk Lehőcz József bódéja volt a Széchenyi tér közepén. Odafelé tartva képet kaptunk a szakértőtől a „szent négyességről" is: kevés cukor mellett fahéjnak, szegfűszegnek, citromnak vagy narancsnak kell a forralt borban lennie – hallottuk az egyáltalán nem bonyolult receptet. Igazi gyümölcsdarabot azonban csak a Dóm tér két standján – Katlan Tóninál és a Híd étterem bódéjában – fedeztünk fel italunkban. Lehőcz József borát melegebbnek éreztük az előzőnél, amit Pelle László azzal egészített ki, hogy igazán csak a fahéjat és a cukrot lehet érezni rajta. Nem is adott 3 pontnál többet rá. A domaszéki Renekor Bt. forralt bora a tér Kárász utca felőli részén félédes cuvée-ból készült, de azt már nem tudták megmondani, hogy kinek a borából.

Pelle László borszakértő kóstol és értékel: a legfinomabb szegedi forralt borra is csak hat-hét pontot tudott adni. Fotó: Segesvári Csaba

– Nem érzek benne annyi illatot, íze kesernyésebb a többinél. Ez nem lenne baj, ha nem tudnánk, hogy félédes cuvée az alap. Visszafogott a fűszerezése is, gondolom, ezen is spórolni akart a készítő – ízlelgette az italt a több mint három évtizede borkóstolással is foglalkozó férfi. Hogy 4 pontot adott a borra, az csak a hozzáadott kevesebb cukornak volt köszönhető. A vele szemben levő kaposmérői Szigeti Grill Kft. itala nyerte körutunkon a nap legédesebb forralt bora címet. – Émelygős, kicsit pacsulis. Erre szokták mondani, hogy nőies, csúszós. Kettes-hármasnál többet nem érdemel, csak a cukrot érezni rajta. Az utolsó két helyen ráadásul már nyújtást is éreztem. Az eladók felvizezték a nedűt – magyarázta Pelle László.

Vizes hangulatú Dugonics tér

A Dugonics téri Béke tanszék forralt bora azonban még ezeknél is vizesebb volt. Hiába szolgálták fel a Széchenyi térieknél elegánsabb nyakas pohárban, csak a beltartalmat értékelhettük. – Erősebb a szegfűszeg benne, az ital víztartalma úgy 20-30 százalék lehet. Mondhatni, a víz dominál benne a bor helyett. Emiatt 2-est adok rá – mondta a szakértő.

Gyümölcsös Dóm tér

A fővárosi Katlan Tóni Kft. a fogadalmi templom bejáratához legközelebb eső Dóm téri bódéjában kis narancsdarabbal együtt szolgálták fel italunkat. – A bort ebben sem érzem igazán, mégis a második legjobb eddig. A gyümölcs érződik a borban, 4-5 pontot ér – értékelt Pelle László, akivel kicsit feljebb már Pásztorné Csányi Erzsébet száraz zalagyöngyéből készült borát teszteltük. – Benne van a borjelleg, a zalagyöngye pedig tökéletesen megfelel alapanyagnak. Nem egy felső minőség, de nincs is túlhígítva. 5 pontot adok rá, mert a bor savasságát is érzem a számon – dicsérte az italt a szakember.

Karácsonyi bortúránkat a Híd étterem standjánál fejeztük be, közel az Aradi vértanúk teréhez: a mazsolával együtt tálalt meleg ital gyümölcsössége elnyerte tetszésünket, de a bort a szakértő itt is vizesnek találta. – Bármennyire is rossz a bor, ha azt nem vizezik, érezni kell a savakat benne. Csak a korrekt gyümölcsösség miatt tudok 3,5 pontot adni erre – magyarázta Pelle László, aki azt mondta, nagyjából ilyen minőségű forralt borokra számított a szegedi karácsonyi vásárokban.


Kiss Gábor Gergely
Délmagyarország

Baba és a halál egy pohár Frittmann előtt

Marad a távolság, és a mondatok

Dobó Csaba

2008. November 19., Szerda

Fotó: Gémes Sándor

A hét fotója rovatunkban érdekes, elgondolkodtató képekhez kapcsolódó rövid gondolatainkat olvashatják.

Mindig van valami felemelő abban, mikor a halálról írhatok… Ez az előbbi mondat egyébként épp olyan mély-ironikus, mint mikor nagyapámról - aki a szerveshulladék-megsemmisítő környékén lakott -, miután levágták az egyik lábát, ezt írtam: „…mikor a gangon ül és a krematórium nagy kéményeinek füstjét bámulja, mindig arra gondol, hogy ő fél lábbal már a menyben van.”

Egy tanatológiai (a halállal foglalkozó interdiszciplináris tudomány neve) előadáson Csejtei Dezső, a Szegedi Tudományegyetem filozófiai tanszékének oktatója beszélt többek között azokról a társadalmi, gazdasági, politikai okokról is, ami miatt a 21. században olyan távolságba kerültünk az elmúlástól, hogy egy nagyon messziről jött lény, miután megismerné gondoldásunkat, viselkedésünket, és végre hazatérhetne a Marsra, azt mondhatná parancsnokának: jelentem, a Föld nevű bolygón mindenki halhatatlan. (Abban az esetben mindenképp, ha a fogyasztói társadalom nagybecsű államaiban tett körutazást.) A szemináriumon szinte végig az okok mentén kerültek felszínre az újabb kérdések. Itt tehát sem időm, sem helyem nincs, hogy akár így az elmúlás évszakának közeledtével végigszánkázzak nagy korok és évszázadok túlvilági hagyományain. Ezért itt nekem csak a távolság maradt. Az érzés. Amúgy a billentyűk mögött sem jókedvemből ülök most. Hanem mert senki sem beszélte meg velem annak idején, hogy mi van a halál után, vagy az élet után… vagyis a halál előtt…ö … élet előtt. Na látják! Ez a kérdés ilyen komoly problémaként hagyott nyomott lelkecskémben, így hát pennát ragadtam anno. Bár ne tettem volna, de most már teljesen mindegy, van ez a távolság, és a maradnak néha azok a mondatok, amelyek most is.

Egyszer éppen egy Frittmann-hétfőre tekertem biciklimmel a Templomkert felé, amikor egy villanásra a lelkembe szakadt egy olyan kép, amely úgy meggyűrte aztán hosszú órákig szívem, hogy még a kékfrankosnak is meggyűlt a baja a vasalással. A régi Centrum oldalában egy mentősfiú térdelt egy babakocsi mellett. Az alig egyéves korú kislány szelíden pislogott. A mentősön látszott, hogy mondana valamit, de nem tud, talán arra gondol, hogy milyen szerencse, hogy ilyen nyugodt most a gyermek. A mentőautóban az orvos letakarja az idős embert, és telefonál. Nem tudom, hogy a halottaskocsit hívta-e, vagy a nagyapa mobiljából kikeresett gyermekeket értesíti, hogy az apjuk meghalt, miközben az unokáját vitte le a szokásos esti sétára. A gyerek jól van.

Amikor mint egy filmet végiggondoltam tekerés közben a történetet, az előzményeket, a kislány mosolyát, ahogy megáll a kocsi, és a tompa puffanást… elmondhatatlanul fájt. Könnyek szöktek a szemembe. És ahogy ezt a képet néztem, nem tudom, miért, de egyből arra gondoltam, hogy a sírok közt valahol ott szaladgál a kislány, és a nagymamája épp férjének mesél, csak eszébe jutott, hogy a virágot ott a gránitcserépben még meg sem locsolta.

Szennyezés a magyar borokban?

A magyar borok is szennyezettek

Medipress

2008-11-06 16:33

e-mail megosztás

• Megosztás
• Blogter AC
• Linkter
• Propeller
• Startlap
• del.icio.us
• Digg

• Feliratkozás a rovat feed-jére
• RSS feed
• Google
• Netvibes
• My Yahoo!

Küldje el a cikket ismerőseinek!

Ossza meg ismerőseivel!

A borfogyasztás jótékony hatásairól már régóta olvashatunk, az a nehézfém szennyeződés azonban, amelyet bizonyos európai vörös- és fehérborokban találtak nemrég, könnyen életveszélyessé változtathatja az amúgy nemes italokat - állítják brit kutatók.

A nehézfémek komolyan károsíthatják az idegrendszert és ezáltal olyan betegségeket idézhetnek elő, mint a Parkinson-kór, valamint növelhetik a szervezetben lévő oxidatív stresszt, ami krónikus gyulladási folyamatok és daganatos betegségek kialakulásához vezethet.

"A mostani kutatás során összesen 16 országból származó borok káros anyag tartalmát vizsgáltuk meg - nyilatkozta Declan Naughton a Kingston Egyetem professzora - Sajnos a legtöbb esetben igen magas értékeket találtunk, ami komoly aggodalomra adhat okot."

Egészségünkre?

A vizsgált portugál, osztrák, francia, spanyol, cseh, magyar, német, szerb, argentin, brazil, olasz, jordán, macedón, szlovák és görög borok közül mindössze három ország esetében nem találtak a megengedettnél magasabb nehézfém értékeket. Az Argentínából, Brazíliából és Olaszországból származó borok esetében a szennyezés mértékét mérni hivatott THQ érték 1.0 alatt volt.

Magyar borok: 300-szoros túllépés

A kutatók a vanádium, a réz, a mangán, a nikkel, a cink, a króm és az ólom nyomai után kutattak a borokban. Naughton professzor szerint a fentebb említett országokon kívül a THQ érték minden nemzet borában jóval magasabb volt a megengedettnél. A magyar és szlovák borok esetében néhány bornál 300 körüli THQ értéket is mértek.

"Az ilyen mértékben szennyezett borok rendszeres fogyasztása akár életre szóló egészségügyi károsodást is okozhat" - nyilatkozta Naughton professzor. Mivel a nehézfém mérgezés akár életveszélyes is lehet, a kutatók a borok fokozottabb ellenőrzését szorgalmazzák. "Emellett fontos lenne, hogy a gyártók feltüntessék a termékek csomagolásán annak nehézfémtartalmát."

A vizsgálat során talált nehézfémek csak nagyon kis mennyiségben találhatók meg a termőtalajban, ezért valószínűbb, hogy a fémhordóban való tárolás során kerülnek bele a szennyezőanyagok a borokba.

Templomkert

2008 november elején bezár a Templomkert. Nem téliesítik. A törzsasztal üres marad a hideg hónapokra. Az okokat lehet citálni, de minek. Nincs. Mint, ahogy ez a blog sem egyébként. Úgy indult, hogy együtt, valamit. Vagyis a Frittmann Baráti Kör azon kívül, vagyis azok után, hogy létre hívta önmagát... valami többet. Aztán volt, hogy igen; beszélgetések, vélemények ütköztetése, s mindezt körbeölelte az ezerjó, kék frankos rozé, Irsai.
Aztán mégiscsak a kábaság. Mindenki magában, szerintem erről ennyit. Viszont épp így a blog is. Úgy volt, hogy van egy jelszó, belépünk, csináljuk, aztán... néha.
Ez a néha az, amitől a magyar az ami. Egyedül, szét, önmagát sem, a másikat még inkább...
Viszont a bor. A bor nem hittem volna, hogy igazságot oszt. Tényleg azt gondoltam, hogy egy szép, romantikus maszlag. Aztán megláttam önmagam, részegen, ahogy nem is én vagyok, vagyis éppen hogy. Sajnos nem érezzük a határt. Sem a másik irányában, sem önmagunk felé. Folyunk, nem hordóból, inkább a fröccs kicsusszant, buboréktól hajszolt, kopott terítőre csöppent nedvesség.
Azt hisszük nyomot hagyunk, de így csak... még egyszer: kopott terítőn, savanyú cseppek.

Most éppen Bálinttal rendelünk Ildikótól. Egy Dobó-fröccsöt azt hiszem.

Olasz borveszély

Az olcsó olasz bor kiüti a hazait

Szeged - Képtelenek versenyezni a magyar bortermelők a literenként száz forintért behozott olasz borokkal, melyeket gyakran kevernek a hazai nedűvel. A megyei bortermelők és szőlőtermesztők számára mindez katasztrofális helyzetet teremthet. A szőlő felvásárlási árának zuhanása miatt a gazdák kivághatják veszteséget termelő ültetvényeiket.

Alaposan átrendezte a magyar borpiacot az a tavaszi hír, miszerint Olaszországban rekord szőlőtermés várható. Az öntözött, hektáronként 30-40 tonnát is termő ültetvényekről származó borokra a nagyon gyönge beltartalmi érték jellemző, így nem lehet azon csodálkozni, hogy hazánkba literenként száz forintért exportáltak, az itáliai nyilvántartások szerint 400 ezer hektoliternyit. A magyar statisztikákban viszont csak 217 ezer hektónyi szerepel, ezért az agrártárca, valamint a vám- és pénzügyőrség vizsgálatba kezdett, hová lett a teljes legális magyar importnak megfelelő különbözet. A bortermelők azt gyanítják – fogalmazta meg Jásdi István, a Független Magyar Bortermelők Szövetségének elnöke –, hogy az olcsó olasz nedűt a magyar feldolgozók a hazai borral keverve hozzák forgalomba. Ezért önti el a boltok polcait a palackonként 4-500 forintos nedű.

A Csongrád megyében élő termelők is megérzik mindezt. Nagy Sándor, a vásárhelyi Róna Kft. szőlészeti és borászati ágazatának vezetője azt mondta, érezhetően csökkent a háromféle fehér- és háromféle vörösboráról is ismert cég forgalma. Hozzátette: azt még nem tudják, hogy ez csak a filléres olasz importnak tudható-e be, vagy hozzájárult a nyári nagy meleg is, amikor az emberek inkább sört isznak. Somodi István, az ásotthalmi Somodi borászat tulajdonosa tíz százalékra becsülte a visszaesést, tapasztalva az olcsó borok térhódítását.

Palackozva. Már készítik az újbor helyét a Sóshalmi Bor Kft.-nél. Fotó: Tésik Attila

Árnyaltabban látja a helyzetet Bodor István, a bokrosi Rubin Borház vezetője, aki szerint a bordömping többféleképpen is árt a magyar ágazatnak: – Harminc-negyven százalékkal csökkentette a szőlő hazai felvásárlási árait, amikor kiderült, rekord szőlőtermés várható Olaszországban. A bor ára ettől 20-30 százalékkal esett – mondta. – Amúgy is romlik a magyar bor helyzete az Unióban, ráadásul eddig sem tudtuk kellően érvényesíteni érdekeinket. Nem véletlen, hiszen a tagországokban évente 150-160 millió hektónyit állítanak elő, míg Magyarországon csak 2-3 milliót. Azaz nem annyira jók érdekérvényesítési pozíciónk – fejtette ki Bodor István. Hozzátette: A műanyag palackokban forgalomba hozott, olcsó borok előállítási helyeként sokszor nem egy ország neve szerepel, hanem az olvasható, hogy az az európai uniós országokból származó borok keverékét tartalmazza. A Rubin Borház vezetője úgy véli, ha nem változnak a jogszabályok, és nem szigorodik a minőség-ellenőrzés, akkor a magyar piac 70-80 százalékát hamarosan az olcsó, 9,5 százalék alkoholtartalmú borok uralják. Ez pedig nemcsak a magyar borászatnak, de a szőlőtermelőknek is katasztrófa. Az utóbbiak a veszteségek miatt kivágják ültetvényeiket, ami hat a bortermelőkre, és így akár meg is feleződhet a hazai termék aránya.

Szigorítás, csődök

Az agrártárca, valamint a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága megállapodása szerint szigorítják a jövedéki ellenőrzést – jelentette be a napokban Gőgös Zoltán, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium szakállamtitkára. Az ágazat válságos helyzetét jól mutatja, hogy felszámolás alatt áll a 2002-ben még Az év pincészete díjat elnyert, nagyrédei Szőlőskert Zrt., illetve megroggyant, és egy szem szőlőt sem vásárolt fel az idén a nevét Integrált Borgazdasági Zrt.-re változtató Egervin.

A műanyag palackokba külföldivel kevert magyar bor is kerülhet. Fotó: Tésik Attila

Gráf: Van valami stikli velük

– Nehéz ügy az importkorlátozás, mert akkor ugyanannyival kevesebb minőségi magyar bort tudnánk exportálni – nyilatkozta lapunknak pénteken Mórahalmon Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, hozzátéve: „Magyarországon már megfékeztük a borhamisítókat, az olcsó olasz borokkal is így teszünk, amennyiben nem felelnek meg a minőségi előírásoknak. Folyamatosan vizsgáljuk ezeket a termékeket, mert úgy érezzük, van valami stikli velük".

Korom András írása a Délmagyarországból

Egy tiszteletbeli borbarát emlékére

Emlékezés egy mosolyra a Szabadság téren

A galériához kattintson ide.

Fotók: Gémes Sándor

Már két éve, hogy örökre elment közülünk Wiegand Gyula, a Sun City és a Volvox kiváló énekese, egy minden porcikájában szegedi, vidám srác. Gyula 2006. szeptember 5-én autóbalesetben vesztette életét. A zene mellett a futball volt a másik szerelme; a város focicsapatát, ha ráért, még vidékre is elkísérte, s ott állt az ultrákkal a „kanyarban”. Sportbarátai minden év első őszi hónapjában egy futballmeccsen emlékeznek meg társukról. Így történt ez szombat délután is.

„Gyula!” - E közös kiáltással köszöntötték egymást s a közel egy tucat nézőt az emlékmeccsen részt vevő csapatok tagjai Alsóvároson, a Szabadság téri pályán. A jó kedélyű mérkőzésen a kék-fekete szurkolók együttese, az FK 1899 Szeged és a zenész egykori csapata, az „öreg” Károlyi DSE mérte össze tudását. A találkozón ez utóbbi gárda diadalmaskodott 12-6-ra.

De ezúttal nem a győzelem volt a fontos. A jelenlét. A derű. És az újabb közös kiáltás a meccs végén minden bizonnyal egészen a felhőkig elhallatszott. És egy széles mosollyal kísérve hátrakapta fejét egy kedves fiú nevének hallatán.

Wiegand Gyula emlékére jövőre is összejönnek a srácok a térre, és rúgják majd a bőrt, nevetnek, élcelődnek, megisszák az öltözőben (ahol a fatüzelésű bojler fűti föl a vizet a tusoláshoz) a maradék pusztamérgesi olaszrizlinget, amit Pipu osztott néhány pohárba. Majd felöltöznek, és kimennek a temetőbe egy koszorúval. Így lesz ez jövőre is, meg azután… és azután. A napfényvárosba mosolygós napot varázsol majd minden ősszel néhány tucat futtballbarát, hogy sose felejtsék el: Szeged szegényebb lett egy mosollyal, egy nagyon fontos mosollyal…

még több kép: [Diavetítés mód]

megjelent:
www.szegedma.hu

D. Cs.

Gyula ott volt a Frittmann Baráti Kör megalakulásánál. Tiszteletbeli borbarátnak fogadtuk. Azt hiszem a rozé nagyon ízlett neki. És sokat mosolygott...

Borcimkék

Borcímkéket csodálhatnak meg és bor-totózhatnak a szentesiek

„Hozd el gazda az Szerémnek borát” - Magyarország borvidékei borcímkéken címmel nyílik időszaki kiállítás a szentesi Koszta József Múzeum Kossuth téri épületében szeptember 20-án, szombat délután 3 órakor. A tárlaton a Szent Vince Borrend nagymestere, dr. Fülöp Mihály gyűjteményének legértékesebb darabjait mutatják be. Az október 1-ig megtekinthető kiállításon a Ruszt-Pozsony-soproni borvidéktől a Küküllő-mentéig képzeletben bebarangolhatóak a történelmi Magyarország híres szőlőtermő vidékei.


A borosüvegeken található címkék használata nem tekint vissza régmúltra, mivel megjelenésük és széleskörű elterjedésük az üvegpalackok alkalmazásával áll szoros összefüggésben. Az első papír címkéket a 19. század folyamán Németországban készítették. Az idő múlásával a címkéken egyre több információ jelent meg, ami az egymástól való megkülönböztetést szolgálta. A címkéken a történelmi korok is rajta hagyták a bélyegüket, hiszen különböző hatalmi jelképek bukkanhatnak fel rajtuk kifejezve ezzel az adott korszak ideológiáját is.

A borosüvegeken található címkék használata nem tekint vissza régmúltra, mivel megjelenésük és széleskörű elterjedésük az üvegpalackok alkalmazásával áll szoros összefüggésben. Az első papír címkéket a 19. század folyamán Németországban készítették. Az idő múlásával a címkéken egyre több információ jelent meg, ami az egymástól való megkülönböztetést szolgálta. A címkéken a történelmi korok is rajta hagyták a bélyegüket, hiszen különböző hatalmi jelképek bukkanhatnak fel rajtuk kifejezve ezzel az adott korszak ideológiáját is.

A borosüvegeken található címkék használata nem tekint vissza régmúltra, mivel megjelenésük és széleskörű elterjedésük az üvegpalackok alkalmazásával áll szoros összefüggésben. Az első papír címkéket a 19. század folyamán Németországban készítették. Az idő múlásával a címkéken egyre több információ jelent meg, ami az egymástól való megkülönböztetést szolgálta. A címkéken a történelmi korok is rajta hagyták a bélyegüket, hiszen különböző hatalmi jelképek bukkanhatnak fel rajtuk kifejezve ezzel az adott korszak ideológiáját is.

„Kiállításunk képzeletbeli utazásra hívja a látogatókat a történelmi Magyarország borvidékein olyan borcímkék segítségével, amelyek az első világháború előtt készültek. Változatosságuk ráirányítja a figyelmet arra, hogy a Kárpát-medence szőlőtermő tájain milyen sokféle bort termeltek és palackoztak. Egy-egy borvidék kutatása során alapvető forrásként szolgálhatnak, mivel tájékoztatnak a fajtaállományról, a korabeli birtokviszonyokról és a borok típusairól is” – mondja Mód László néprajzkutató, a borcímke tárlat rendezője.

A kiállításhoz kapcsolódóan készült el a bor-totó, melyet a tárlat megtekintése után egy-két könnyed kézmozdulattal ki lehet tölteni. A helyes megfejtők között egyedi magyar borokat sorsolnak ki. Aki nyerni szeretne - többek között - a következő kérdésre is jól kell válaszolnia: Melyik borvidékünkön termett a „Nászéjszakák bora”?

Medgyesi Konstantin
sajtóreferens
Csongrád Megyei Múzeumok
20-82-32-170 medgyesi.konstantin@mail.museum.hu

Halászcsárda a világháború előtti időkből

Dobó Csaba

2008. Szeptember 5., Péntek

Paprikás titkok a szegedi halászlében

Fotók: Gémes Sándor

Tegnap délután megkezdődtek a Nemzetközi Tiszai Halfesztivál programjai. A négynapos rendezvény alatt számos esemény közül válogathatnak az érdeklődők. A SZEGEDma.hu felkereste Barta Lászlót, az Algyői Halászcsárda vezetőjét - aki az egyik helyi tévé gasztronómiai műsorának is állandó vendége -, hogy a fesztivál kapcsán meséljen halászcsárdájáról és a halászléről.

- A vendéglátás egy tervezett életrend, vagy a sors következménye? Milyen út vezérelte az ételek és az italok világába?

- Magam sem tudom, hogyan kerültem a vendéglátás közelébe. Én egy mihályteleki parasztgyerek vagyok, falusi környezetben nőttem fel, és amikor tovább kellett tanulni, a pincérszakmát jelöltem meg. Inaséveimet először a Kékgolyó Sörözőben kezdtem a Deák Ferenc utcában, a mai HB étterem helyén. Egy évre rá a Tisza Gyöngye étterembe kerültem, és itt is fejeztem be iskolás éveimet. 1977-be a Kék Csillagban kezdtem el dolgozni, és ez lett az én igazi iskolám. A mai neves kollegák közül többen töltötték itt ifjú éveiket. A Kék Csillagból indult többek között Frank Sándor, a Roosevelt téri halászcsárda és Oláh Dezső a Kiskőrösi Halászcsárda vezetője is.

Kocsmából étterem

- Miért éppen a hal és a halászcsárda?

- Jövőre lesz húsz éve, hogy itt, az Algyői Halászcsárdában dolgozok. Tulajdonképpen a rendszerváltás hajnalán, 1989-ben kerültem ide. Az akkori fenntartó, az ÁFÉSZ megkeresett, hogy üzemeltetném-e a helyiséget. Februárban szétnéztem, hogy mit is akarnak rám tukmálni, és nem mondhatnám, hogy kedvező látvány fogadott. Az asztalon felborigatva pihentek a székek, a pincér pedig a sötétben gubbasztott: egy szál vendég sem volt. Akkor nemet mondtam. Aztán néhány hónap múlva megkerestek megint, és akkor már komolyan elgondolkoztam - végül is minden adott: halászcsárda a Tisza mellett, egy főút szélén. Így hát belevágtam.

Először azzal kezdtem, hogy kicsomagoltam a vendéglőt, ugyanis akkora orgonabokrok vették körül, hogy nem lehetett látni a kocsmát. És nem véletlenül használtam ezt a kifejezést: a halászcsárda szó szerint kocsmaként üzemelt akkoriban. Igaz, működött a melegkonyha, de a vendégkör főleg az alkohol miatt járt ide. Pedig maga az épület már a második világháború előtt is Algyői Halászcsárdaként üzemelt. Aztán megterítettünk a belső teremben úgy, ahogy egy étteremben illik, majd felvettük a küzdelmet a törzsvendégekkel.

- Nem engedték be őket?

- Dehogynem, csak azt mondtuk, hogy akkor ülhet be a megterített részre, ha választanak az étlapról. Aztán szépen lassan elmaradoztak azok, akik csak kocsmázni akartak. Később pedig megterítettük a másik termünket is. Ma már törzsközönségünk van, széles étel- és italválaszték és cigányzene. De e színvonal kialakításához el kellett telnie jó néhány évnek.

A titok: friss hal és helyi alapanyagok

- Azt is mondják, hogy a halászlé minősége a titok. Tényleg van rejtély a hallében?

- Sokan misztifikálják a halászlét, de szerintem az égvilágon semmi titok sincs. Apróságokon múlik minden. Van egy halételekről szóló könyvem, amiből föl szoktam olvasni a halászlé receptjét, így hangzik: „ehhez többféle halat kell venni, jól megtisztítani, darabokra vágni, és lábasba tenni, és azután jócskán vöröshagymát, sót és paprikát hozzáadni, vízzel felönteni, beborítani, és főni hagyni.”

- Azért nem mondja, hogy ennyi az egész?

- Ez egy egyszerű étel, és majdnem igaz is, amit az előbb felolvastam. Az alapanyagokon és a friss halon múlik minden. Jó makói hagyma és igazi házi paprika kell hozzá, na meg a friss hal. Én jártam már úgy, mikor zsűrizni kértek föl, hogy megszagoltam egy halászlevet, és rögtön megéreztem, hogy nem friss a ponty. Ugyanis, amikor bomlani kezd a hal, ehető ugyan még, semmi baja, de már enyhe, ammóniás szagot áraszt, amit gyakorlott „halas emberek” megéreznek. Én be sem engedem a felpucolt, fagyasztott halat a házba. Ha nem él, akkor pedig megnézem a kopoltyúját.

- A paprikát, mint lényegi tényezőt, több szakács is említi.

- Persze. Csakis jó minőségű, vörös színű fűszerből lehet kiváló halászlevet készíteni. Sajnos a paprika sem az már, mint régen. Akkoriban nem véletlen szedték kézzel ezt a zöldséget. A paprika folyamatosan érik, csak a pirosat szedik le, felfűzik, és még akkor is utóérik. Mihálytelken volt egy paprikaszárító üzem, ott láttam, ahogy a betonra öntötték a zöldséget, és napokig kint hevert és csak rohadt. Aztán később a mosóba vitték, majd csumástól ment a szárítóba, majd a darálóba. Ilyen feldolgozásból nem lesz minőségi áru.

Normális helyen ma is lecsumázzák a paprikát, és fóliára terítve szárítják. Már a TSZ időkben tönkrevágták ezt a terméket, amikor kitalálták például, hogy lehet a szedést gépesíteni - megelőzve a folyamatos érést, többszöri szedést - ezért, hogy egyszerre feldolgozhassák az egész termést, befújták valamilyen érlelőgázzal. Be is ért szépen. Aztán megdarálták. Decemberre pedig úgy elvesztette a színét, hogy olyan fakó lett, mint a tégla, vagy még halványabb.

Szeged és Baja

- Hogyan készülnek a halászléfőző fesztiválra?

- Ma kezdtük el főzni a halászlevet, de természetesen már napok óta készülődünk. Tizenkilenc évvel ezelőtt négyen kezdtük az Algyői Halászcsárdában a munkát, ma majdnem kéttucatnyian dolgozunk. Nincs most szabadnap, mindenki egész nap dolgozik; ez a három nap erre van szánva. Ez a tizenkettedik halászléfőző fesztivál, ebből mi tizenegyen részt vettünk.

- Azt mondják, Baján még a szegedieknél is jobban szeretik a halászlevet, igaz ez?

- Baján kétezer bográcsban főznek a városi fesztiválon. Az ottani halas biennálé ezért is mondható nagyobb volumenűnek. Baján valahogy nagyobb hagyománya van a családi főzésnek, a bográcsozásnak. Szegeden az emberek inkább csárdába járnak, hála a Jóistennek, jegyezném meg zárójelben. Talán az lehet az oka, hogy a halétel kicsit macerás. Baján talán nagyobb kultusza van a halléfőzésnek. De ott sokkal több halat is esznek az emberek, mint az ország bármely részén.

- És a különbségek? Mitől más a recept a Tisza-parton, mint a Dunánál?

- Ott belerakják a hozzávalókat mindenestől. Nagy lángon rotyogtatják, és kész is a halászlé közel egy óra alatt. Szegeden és környékén először alaplevet főzünk. Fejből, csontból, ha valakinek van, akkor apróhalból. (Én mondjuk eladom a keszegeket, mert nem sok helyen árulnak.) Kifőzik az alaplevet hagymával, majd átpasszírozzák. Ebbe főzzük bele a halhúst. Az alapvető különbség ez. Baján még tésztát is tesznek a hallébe.

Kadarka és a Frittmann rozé

- És önnek van-e kedvenc étele? Mit eszik szívesen?

- Mindent. Nincsenek favoritok. Halászlét kötelező jelleggel, szinte naponta, de még tizenkilenc év után sem untam meg. A főzelékeket viszont kiemelném. Egy főzeléknek nagyon tudok örülni, hiszen itt nem jutok hozzá, otthon pedig ritkán főzünk.

- És a bor? Mit rendeljek a halászlém mellé?

- Azt mondják, a vörös húshoz vörös, a fehérhez fehér bor dukál. Bár a hal fehér húsú, mégis úgy tartják, hogy a halászlé bora a kadarka. Ez egy fűszeres bor, jellegzetesen magyar. Mint a halászlé. A halhoz általában könnyű fehérborok illenek. De halpaprikáshoz például én egy jó rozét is el tudok képzelni.

- Nekem a Frittmann rozé a kedvencem.

- Nézzen maga mögé, ott a hűtő, a Somodi mellett megtalálja…

Államalapításunk ünnepére

A hét fotója: Magyarságtudatok

Dobó Csaba

2008. Augusztus 19., Kedd

Fotó: Gémes Sándor

Rovatunkban a hét legkülönlegesebb fotóját tekinthetik meg, s ahhoz kapcsolódó gondolatainkat találhatják a SZEGEDma.hu olvasói.

A kultúrtörténetben az oroszlánnak gyakran jut az őrző szerep. És ahogy ott lobog felette a zászló, magától értetődően idézi fel e kép magyarságunkat s a reá vigyázó, éber állatkirályt, aki bizony már restaurálásra szorul. Az oroszlánt nem idegenek ármánykalapácsai, rablóvésői rombolják, hanem a mi kocsonyás velőnkben született gondolatok sora. Tudatunk téveszméi.

Többféle magyarságtudat létezik. Vannak az évszázadok óta ismert típusok, mint a büszke, a töretlen, a hűséges, a szerelmes és persze az áruló, hazug vagy a hamis. Megszülettek viszont egészen újkori jelenségek is, mint az égő vagy a feszengős. Ezekről szólnék. Bár még nem mélyültem el igazán e modern magyarságtudatok toposzaiban, viszont találkoztam már velük. És azt kell mondjam, hogy nem az áruló vagy a hazug típusok a legkártékonyabbak, hanem ez a közönyből született páros: az égő és a feszengős.

A legkönnyebben pedig a Himnusz dallama leplezi le őket. Az égővel legutóbb egy esküvőn találkoztam. Csinos, dekoratív lányok álltak előttem, és olyan grimaszokat vágtak éneklés helyett, hogy… Ciki, na, lássuk be. Nem illik a ruhához. Nem elég Armani. A másikkal pedig egy előadáson futottam össze, ahol intelligens emberek maradtak ülve nemzeti himnuszunk alatt. Kicsit dörzsölték ugyan feneküket, de semmi több. Kényelmetlen lett a szék arra a pár percre - na de akkor is, egy színházban felállni! Legfeljebb a bombasiker miatt.

A ciki és a feszengős testvérek, épp úgy, ahogy egy harmadik is: a nevetséges. Ő fennhangon röhög, ha szóba kerül a haza, Isten, s lehet, még a családnál is… Vele is összefutottam. Épp graffitizni indult iszonyatosan betépve valamelyik nap, miközben én a jól megérdemelt Frittmann rozémat szopogattam. Aztán valahogy áthallott a fakóvörös pohár fölött, hogy magyar stb., és egy gúnyos bruhaha. Kár, mert amúgy néha egészen elgondolkodtató a művészete.

A magyarságtudatnak eme újkori képződményei azok, melyeknek sebeit a legnehezebb gyógyítani a vigyázó oroszlán testén…

megjelent: www.szegedma.hu

A szegedi „fesztiválember” a Frittmannra esküszik

Dobó Csaba

2008. Augusztus 15., Péntek

„És ami a legfontosabb: mindig jelen lenni.”

Fotók: Gémes Sándor

A Kárász Csárda tulajdonosa, üzemeltetője Puskás László, akinek elmondása szerint a fesztiválszervezés a hobbija. Nevéhez kötődik az első sörfesztivál és a borfesztivál születése, a grill- és a boszorkányfesztivál. A Ligetben, a platánok alatt a ma kezdődő VI. Nemzetközi Grillfesztivál munkálatainál, azok utolsó simításai közben beszélgettünk a vendéglátás és gasztronómia rejtelmeiről.

- Azt mondja, a fesztiválszervezés önnek hobbi, de azért az üzleti szempontok sem elhanyagolhatóak…

- Természetesen. Minden évben attól függ, hogy hová megyek nyaralni, miként sikerültek a rendezvényeim. Ha egy tengerpartról küldök képeslapot, nem volt panasz az idei szezonra, de ha Sziksósfürdőn találkoznak velem, akkor bizony nem jött minden össze…

Malátahab és szőlőfürt

- Kezdjük akkor az elején. Milyen út vezetett ide, a platánok árnyékába?

- Ital-nagykereskedő voltam a nyolcvanas években, nyolcszáz vendéglátóegységet láttam el a Depo Kft.-vel. A sörgyárak korlátlan mennyiségű habos itallal voltak képesek ellátni, s ösztönöztek is arra, hogy minél nagyobb forgalmat érjünk el. Így született meg 1993-ban az első szegedi sörfesztivál. A nagy érdeklődésen felbuzdulva gyerekkori barátommal, Dlusztus Imrével együtt fogant az újabb ötlet: egy borfesztivál megszervezése. Így 1996-ban a Dél-Alföldön először a Széchenyi téren mutathatták meg alkotásaikat Magyarország legjobb borászai. Ezután szerettem volna egy olyan rendezvényt is szervezni, ahol az ételkultúra, a sültek jelennek meg, ezért rendezzük meg már 2002 óta a grillfesztivált. A legfiatalabb teremtményünk pedig a boszorkányfesztivál, amit idén szerveztünk meg második alkalommal.

Rekordmennyiségű káposztás cvekedli

- Beszélne kicsit az aktuális ankétról, a ma kezdődő grillünnepről? Ha jól tudom, az ország legismertebb szakácsa jön kóstolni.

- Igen, a grillfesztiválra idén Benke László Oscar-díjas mesterszakács jön zsűrizni a sültek versenyére. A szokásos zenés, kulturális és gyermekprogramok mellett egy Guinness-rekord-kísérlettel is megpróbálkozunk majd. El szeretnénk készíteni a világ legnagyobb káposztás cvekedlijét. Egy mázsa tésztából és két mázsa vecsési savanyú káposztából. De a látogatók ezenkívül közel kétszáz ételt kóstolhatnak még a Ligetben.

Nekem a grillfesztivál a bizonyíték arra, hogy ha a vendéglátósok és a hobbiszakácsok összedugják a fejüket, akkor igazán nagyot tudnak alkotni.

- És a borfesztivál? Merész kezdeményezésnek tűnhet a borhamisításoktól hangos időkben az Alföldre hozni egy ilyen rendezvényt.

- A bornak nagyobb kulináris értéke van, mint a sörnek, személyhez kötöttek, tehát a termelők is megjelennek, emberibb kötődések alakulnak ki. Ezt a légkört szerettük volna megteremteni, no és persze a bor szeretete sem utolsó. Az ország legjobb borászai jönnek Szegedre már évről évre, és a termékeikhez az arcukat adják, megmutatják, hogy a sok munka, verejték milyen nedűben öltött testet. Az évek során azt lehet tapasztalni, hogy a hányattatott sorsú borkultúra komoly fejlődésnek indult, és lassan ismét méltó helyére kerül. Ebben a szegedi borfesztiválnak is szerepe lehet; az Alföldön mindenképp.

Ó, az a Frittmann rozé…

- És ha önről van szó: bor vagy sör?

- Én boros vagyok. Most nyáron védőitalként laza rozéfröccsöt iszom a kertipartikon.
Az alföldi borok közül a Frittmann rozé a kedvencem, ami a csárdánknak is egy zászlós bora. Jó az árfekvése, sok fogy belőle. És büszke vagyok arra, hogy az év bora lett ez az áldásos termék. A villányi borok közül a cabernet franc, ami nagy hatással van rám.

- És ha korog a gyomor, mit fogyaszt a szegedi „fesztiválember”?

- A szárnyas- és a halételeket kedvelem. A pulyka vaslapon elkészítve, kerti salátákkal, különböző öntettekkel mindig levesz a lábamról. A haltepertőt és a halászlét pedig minden mennyiségben…

Kétszázas lista és húszmillió

- Ha történetesen fesztivált szeretnék szervezni, milyen tanácsot adna?

- Jöjjön el hozzám, bediktálok kétszáz pontot, amit érdemes figyelembe venni. Ezután már csak húszmillió forintot kell elővarázsolni a kalapból, és bele lehet fogni.

- Mégis, lehetne szűkíteni a kétszázas listát?

- A helyszín, a kereskedőcsoport kiválasztása, az időjárás-előrejelzés figyelembe vétele és egy hatékonyan dolgozó csapat. Ezek közül is kiemelt helyet foglal el az időjárás, hiszen gyakran az égiek mondják meg, mennyit lehet keresni. A rendezvényeinken - ha nem zuhog az eső - nyolcvan-százezer ember is megfordulhat öt nap alatt.

És ami a legfontosabb: mindig jelen lenni. A szervező reggeltől estig legyen elérhető, tettre kész, irányítsa a folyamatokat. Lényeges, a fesztiválok szervezésénél figyelni kell, hogy két rendezvény ne csússzon egybe. Tavaly például a szőregi rózsafesztiváltól hívtak fel, hogy egybeesne a sörfesztiválunkkal. Egy héttel arrébb tettük. Hiszen senkinek sem jó, ha meg kell osztani a látogatókat. Sajnos most a Mars téri sörünnepet épp a grillfesztivállal egy időbe szervezték, ami szerintem meggondolatlan, felelőtlen döntés…

[Diavetítés mód]

Kategóriák: A hét embere
Címkék: Benke László, borfesztivál, boszorkányfesztivál, fesztivál, Fritmann rozé, Frittmann, grillfesztivál, Guinness-rekord, Kárász Csárda, Liget, Puskás László, sörfesztivál, Szeged, VI. Szegedi Nemzetközi Grillfesztivál

Megjelent a SZEGEDma.hu-n