XIV. Szegedi Borfesztivál

A XIV. Szegedi Borfesztivál képei

Az év borásza, jó zene, és kis állatságok

Mikor a különböző fesztiválok szervezői a rendezvényük célját igyekeznek meghatározni, előszeretettel használnak divatos kliséket, melyek megszépítik a puszta üzleti motivációt, és politikailag is használhatóak. Ilyenek például a „helyi kulturális értékek népszerűsítése”, „gasztronómia”, „önfeledt közösségteremtő szórakozás” stb. De talán a Szegedi Borfesztivál az egyetlen, amely valóban komoly eredményeket ért el a maga kategóriáiban.


Az alapítók – Puskás Ferenc vendéglátós és Dlusztus Imre a helyi napilap akkori főszerkesztője, borszakíró – a sörfesztiválok sikerén felbuzdulva 1994-ben gondoltak egy merészet és az alföldön is megszerveztek egy borfesztivált. Mindez abban az időben történt, amikor a régió a borhamisításoktól volt hangos.

A nagy út

Már tizennégy év is eltelt az első borfesztivál óta, és a szegedi rendezvénynek is köszönhető többek között, hogy az alföldi bor már a felületes tájékozottságú borfogyasztók körében is kezdi visszaszerezni hírnevét. Az első nagyon komoly elismerést az alföldön Somodi Sándor, ásotthalmi borász kapta, akit néhány éve beválasztottak a Pannon Bormíves Céhbe, melynek olyan nagy borászok az alapítói, mint Árvay János, Gere Attila, Tiffán Ede vagy Szeremley Huba. A 2007-es év aztán meghozta azt az elismerést, amit a Duna Borrégió már régóta várt: Frittmann János lett az év borásza Soltvadkertől. Ez a díj a borász elmondása szerint is szorosan kötődik szeged városához, hiszen a borfesztiválok, és az itt elért sikerek nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy megkaphassa a bortermelők legnagyobb elismerését. A borforgalmazást is ebben a városban kezdte el: 1988-ban nyitotta meg saját üzletét Szegeden. (Szegeden alakult meg egyébként a Frittmann Baráti Kör is 2006-ban.)

In vino veritas

Az ötnapos rendezvényen bárki, aki nyitott szemmel, füllel járt, maga is megtapasztalhatta, hogy nemcsak elcsépelt közhely a „borban az igazság” szlogenje. Szeged főterére május végén kiköltözött a magyar valóság. Mire leszállt az est, és a mámor elkezdte tépni a polgárok tízezer maszkját, elég volt néhány órát eltölteni közöttük, hogy képet kapjunk a hétköznapok emberéről: rólunk. Míg az egyik padon két fiatal folytatott vitát a különböző eszmék párviadaláról – a jobboldaliság, népi demokrácia és a liberalizmus, hol találkozhatnának, és vajon kezet ráznak-e egyszer –, addig mellettük a magyar futballválogatott győzelmére koccintottak (talán éppen azon a padon, ahol előző este a Pick veresége miatt könnyeztek). Az egyik asztalon nagyon sikeres középkorú vállalkozók itták magukat olyan tévedésbe, hogy azt képzelték egy vékony faasztal elbír százkilencven kilónyi táncospárt, üvegropogás és farecsegés nélkül. Míg délután általában szelíden beszélgettek nők s férfiak, nagycsaládosok tolták-terelték gyermekeiket, addig valahogy estére, mindig megjelent egy kis dionüszoszi vadság. Még pofon formájában is. De hát, mint fent mondtam, ezek is mi vagyunk, csak a hétköznapokban felhígul az éj tömény esszenciája. Egyszer egy kétméteres, nagyon erős legény tett megjegyzéseket mindenkire, s e képp illette „szép” szavaival páromat is.

Gazdagság és fröccshiány

De csak a szépre. A színpadi rendezvények igényesen válogatott műsorszámok voltak. A Szurdi-Marosi-Palágyi trió mindkét fellépésén megtáncoltatta a népzenére fogékony ifjakat s időseket. Hallhattunk még bluest, rézfúvósokat, sanzont, vagy rock & rollt. Bródy János, Balázs Fecó és a United is zenélt. Az italkínálat mellett az élelmezés sokszínűségét sem vitathatta senki. Egy négytagú család nem nagyon úszta meg húszezer forint alatt, ha egy vacsorával egybekötött közepes bortúrát bevállalt. A Széchenyi tér egyébként szinte teljesen megtelt fabódékkal. 112 kiállítóhely sorakozott fel a járdaszélekre, pedig a közepes, nyolc négyzetméteres bódét 239 ezer forintért adta bérbe a város hat napra. Én nagyon hiányoltam a Szegeden szódamúzeumot alapító szódásmestert, Bánffi Istvánt, aki ha kaphatna egy kisbódéra kedvezményt… a savakban gazdag Frittman rozéból kiváló fröccs készíthető.
Végezetül említsük meg a XIV. Szegedi Borfesztivál díjazottjait is. A város bora a Vylyan Pincészet 2006-os Cabernet Sauvignonja lett, a legszebb fehérbornak a Frittmann Pincészet 2007-es Ezerjóját választották, míg a vörösborok között a villányi Bock Pincészet 2003-as cuveje került ki győztesként. A legszebb desszertbor címét a Monyók Pincészet 1996-as tokaji esszenciája érdemelte ki, és megkapta a nagy aranyérmet is. A borversenyen egyébként 31 arany, 46 ezüst és 12 bronz minősítést osztott szét a zsűri.

D. Cs.
Megjelent: www.szegedma.hu

Születésnap

2007 május 19-én hétfőn a Frittmann Baráti Kör második életévét ünnepelte az Istenes Kertben. Csülkös babgulyás, ezerjó, irsai, kékfrankos rozé.
A többi néma csend...

alföldi boros cikkek (Mórahalom)

Lendületben az alföldi borászat

Csak a hungarikumokkal lehet versenyezni

Tavaly, december 25-én lépett hatályba az a törvény, amely a hegyközségek területét az 1994-es szabályozásban foglalt 50 hektárról 500 hektárra emelete. Ezért ahogy az ország egész területén, úgy a megyénkben is a kisebb hegyközségek a beolvadás jogi formáját választva új hegyközségeket alapítottak.

A héten megtartották a beolvadó közgyűléseket Pusztamérgesen és Mórahalmon is, így megalakultak a Csongárdi borvidék új hegyközségei. A mórahalmi változásokról Kalmár István hegybíró, a Csongrádi Borvidék Hegyközségi Tanácsának titkára beszélt lapunknak.

Hegyközségi változások

„A Csongrádi borvidéken 1994-ben tíz hegyközség alakult, ez a szám most háromra apadt” – nyilatkozta a mórahalmi hegybíró. „Borvidékünket a jövőben a csongrádi, pusztamérgesi és a mórahalmi hegyközségek alkotják. A mórahalmi hegyközségbe beolvad a Domaszék-Kiskundorozsma, Ásotthalom, Zákányszék, Bordányi illetve Zsombó és Sóshalom-Hódmezővásárhely. Mórahalmon most pénteken tartják a beolvadó közgyűlést, ahol elfogadják és aláírják az együttműködési szerződést. Pusztamérgesen erről már kedden szavaztak. Most hatékonyabb lehet a munkavégzés, hiszen tudunk foglalkoztatni főállású adminisztrátort. Csak előnyei lehetnek a változásoknak, mind érdekképviseleti, mind pedig támogatási, pályázati szinten.”

Hungarikumokban a jövő

A hegyközség két legnevesebb borásza Tóth István és Somodi Sándor. Mindketten ásotthalmiak. „A vidék egyik problémája, hogy az elmúlt időszakban termő szőlőtőkék még a rendszerváltás előtt lettek telepítve, és nem megfelelően kezelték azokat” – véli Tóth István. „Elhanyagolták a tápanyag-utánpótlást, sőt volt olyan időszak, amikor nem is művelték a tőkéket. Ez a rendszerváltás környékén történ, amikor a szőlő az alföldön még nem az a növény volt, amit gazdaságosan lehetett művelni. Ezen a helyzeten az új telepítések már változtattak. A tőkeállományt növeltük.
A piacon az alföldi borászatnak a hungarikumok készítésére kellene hangsúlyt fektetni. Az év borásza, Frittmann János is az ezerjót karolta fel. Ezen a vidéken a kövidinkát lehetne előtérbe helyezni. Vagy vörösbornál a kadarkát. Csak sajnos ezek a fajták nagy élő munkaerőt igényelnek, hiszen üzemi módszerekkel nem termelhetőek. Mivel alacsonyan teremnek csak tőkefejes műveléssel gondozhatóak.”

Hiányzó borkultúra

Tóth István szerint széles összefogásra van szükség, ha azt akarjuk, hogy az alföldi bor újra méltó helyet kapjon az ország borpiacán. A régió vendéglátását, turizmusát a gasztronómiával együtt kell felépíteni. Ez az összefogás sajnos még nem jellemező. Például, ha az alföldön betér valaki egy étterembe, ott a pincérnek ajánlani kellene a Csongrádi borvidékről néhány palackkal. Ettől még messze vagyunk.Somodi Sándor – aki e vidékről egyedüliként van jelen palackos boraival a piacon – is hasonlóan vélekedik. Elmondása szerint is csak a hungarikumokkal van esélye az alföldi borásznak a piacon. A mediterrán vidékeken, ahol nincs fagyveszély olyan mennyiségben terem a szőlő, amivel nehéz versenyezni. Ráadásul az exporttámogatási rendszer is sokkal kedvezőbb ezekben az országoknak, mint nálunk.

DéCsé

Megjelent: Csongrád Megyei Hetilap, 2008 02. 15.

alföldi boros cikkek (Pusztamérges)

Pusztamérges központi szerepe

Beolvadás és átalakulás a hegyközségek életében

Egy tavaly elfogadott törvénymódosítás miatt az ország hegyközségi rendszerében február 15-ig komoly átalakulások várhatóak. A közigazgatás hatékonyságának növelése miatt az ország 315 hegyközségéből 124 alakul.

A Csongrádi borvidéken az eddigi 10 helyett 3 központ irányítja majd a szőlészet, borászat ágazatának képviselőit. Az egyik új hegyközségi központ Pusztamérges. Lapunknak Géczi Lajos, a Csongrádi Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke – aki Pusztamérgesen vezeti pincészetét – beszélt az átalakulás folyamatáról, és annak várható előnyeiről.

Hatékonyabb működés

„A kormány módosította a hegyközségekre vonatkozó 1994. évi 102-es törvényt” – nyilatkozta a hegyközségi tanács elnöke. „A törvénymódosítás december 25-én lépett hatályba, és hatvan napot ad a hegyközségeknek, hogy teljesítsék az előírások szerinti átalakulásokat. A törvény ugyanis kimondja, hogy csak az a terület lehet önálló hegyközség, melynek szőlőtermő területe minimum 500 hektár. Ennél kisebb területtel rendelkező vidék a továbbiakban nem alkothat önálló hegyközséget.” Géczi hozzátette, hogy eddig 10 hegyközség alkotta a Csongrádi borvidéket. Csongrád önmagában tudja teljesíteni az előírást, míg a többi, kisebb hegyközség a beolvadás jogi formáját választotta. Így a maradék 9 hegyközségből Csongrádon kívül még kettő alakul, Pusztamérges és Mórahalom központtal.
Az új hegyközségi törvény miatt jelentősen átalakul a közigazgatási rendszer, ami több helyi borász szerint is átláthatóbbá teszi majd a közigazgatást. Géczi Lajos úgy véli, hogy könnyebben lehet majd kezelni a támogatásokat is, és minden bizonnyal hatékonyabban pályázhatnak majd a hegyközségek állami és uniós támogatásokra is. Február 15-től minden közigazgatási terület főállású adminisztrátort alkalmaz majd.

Olaszrizling és rajnai

Farkas István, pusztamérgesi borász épp most újította fel pincéjét pályázati forrásból. Őt az átalakulásokkal kapcsolatban arról kérdeztük, hogy vajon a pusztamérgesi bor előtt szélesebb piac nyílhat-e a jövőben? „Pusztamérgesen igazi hungarikumok teremnek. És talán épp erre lehetne építeni e terület jövőjét is. A mi pincészetünkben is komoly hagyománya van a magyar szőlőfajtákból készítet boroknak. Foglalkozunk kövidinkával, amit sokáig lenéztek, pedig egy igazi, könnyű, lágy bor nyerhető ebből a szőlőből. Az olaszrizling a pusztamérgesi vidék legjellemzőbb fajtája. Merem állítani, hogy az olaszrizling bármikor megállja a helyét akár a francia fajtákkal szemben is. Mint ahogy a legtöbb borász a környéken, mi is termelünk rajnai rizlinget, ami bár nem hagyományos magyar fajta, de szorosan kötődik pusztamérges területéhez. Itt volt ugyanis az első hatvan, hetven hektáros törzsültetvény, és szinte az egész országba erről a földterületről vitték el szaporításra a metszett vesszőket; innen került a szőlőiskolákba a rajnai. Úgyhogy aki bárhol Magyarországon rajnait kóstol a pusztamérgesi földből is kap egy cseppet” – mondta mosolyogva a borász.
Itt délen egyébként kockázatosabb a szőlőtermesztés, mint bármelyik hegyvidéken. A sík területen fokozottabb a fagyveszély. A hegyvidéki lankákról, is mindig a sík terület, a völgy felé húzódik a fagy. Nemrég, 2005-ben volt a mínusz 25 fokos tél. Több szőlészetben is teljesen újra kellett nevelni a vesszőket. Így 2007-ben Farkasék pincéjében is csak 25 százalékos termésből készülhetett bor.

Olcsó import a polcokon

A pusztamérgesi borászok véleménye szerint hiába alakulnak nagyobb hegyközségek, a pincészeteknek így is korlátozottak maradnak a piaci lehetőségeik. Sajnos a fogyasztói attitűd változása az emberek többségét a multinacionális áruházakba szoktatta. És az olyan kisebb hegyközségek, mint a puszamérgesi, nem tudja ellátni az áruházakat, hiszen oda csak akkor kerülhet be bármilyen termék is, ha a cég országos hálózatának is szállítanak. Ezeken a hegyközségeken azonban nem jellemzőek a „mamutpincék”. A Farkas testvérek pincészete az egyik legnevesebb e területen, de a 18 hektár termőterület nem ad annyi bort, hogy országosan terítsék. „Mi főleg az éttermekbe tudunk bekerülni, és a kisebb borszaküzletekbe. A Csongrádi borvidék legtöbb borásza így van ezzel. Vannak persze nagyobb borászatok, akiknek a termékét még a fővárosban is meg lehet vásárolni, de a többi borvidékhez képest még mindig nagyon le vagyunk maradva” – mondta Frakas István.
A borász szerint Franciaország, Olaszország és Spanyolország alig várta, hogy hazánk is csatlakozzon az EU-hoz, hiszen ide be tudták hozni az olcsó de az országuk neve miatt figyelemfelkeltő boraikat, és elárasztották velük az áruházak polcait. Érthetetlen, hogy bárki is megvesz kilenc és fél fokos alkoholtartalmú tejesdobozos bort. Egy érett borfogyasztói kultúrában a magyar borral szemben ezek a gyenge minőségű importok versenyképtelenek lennének. „Merem állítani, hogy az alföldön is készül szinte mindegyik fajtából olyan bor, ami lesöpri a chilei, olasz olcsó palackjait. Egy jó évjáratú pusztamérgesi olaszrizlinget, cserszegi fűszerest, vagy a rajnait bármikor oda merném állítani egy külföldi chardonnay mellé” – véli Farkas István.

DéCsé

Megjelent: Csongrád Megyei Hetilap, 2008. 02. 03.

alföldi boros cikkek (Csongrád, Ungerbauer)

A csongrádi csodahomok

A csongrádi borvidék 2360 hektáros területén kiváló minőségű borok állíthatóak elő. Az országban ezen a területen a legmagasabb a napsütéses órák száma, ami a szőlőtermesztésben az egyik legfontosabb természeti tényező. Lassan az alföldi borok is visszanyerik méltatlanul elvesztett hírnevüket.

Az év borásza címet 2007-ben egy alföldi borász, a soltvadkerti Frittmann János nyerte el. Így akik eddig nem hittek az orruknak, nyelvüknek, azoknak immár egy hivatalos papírt is az asztalukra lehet rakni az alföldi borospalack mellé. Megyénk borvidékéről és az alföld adottságairól beszélgettünk a csongrádi hegyközség elnökével, Ungerbauer Györggyel.

Ezer éves múlt

A Csongrádi borvidék története közel ezer éves múltra tekint vissza. Az Alföldön kezdetben főként a folyóvölgyi, ártéri területeken alakult ki lugasos szőlőművelés, és főleg a mezővárosok határában fejlődött a szőlőtermesztés. Az első megbízható adat a garamszentbenedeki apátság alapító levelében (1075) szerepel. Az okiratban a Tisza melletti Alpár szőlői is szerepelnek a királyi adományok között. A szőlőtermesztés a XV. századra fejlődött önálló termelési ággá, amit a dézsmakötelezettség is bizonyít. A török uralom alatt a legkelendőbb árucikk és a legjelentősebb adóalap a gabona mellett a bor volt. Ez kiderül a budai beglerbég egyik 1573. évi jelentésére küldött szultáni rendelet szövegéből is: "A budai vilájetben (ahova a Duna-Tisza köze túlnyomó része tartozott) a szultáni hász birtokok jövedelme, az emírek és a tímár birtokosok jövedelme leginkább a bor jövedelméből áll." A XVI-XVII. századi népmozgások ide is eljuttatták a balkáni eredetű vörösborkultúrát és a Kadarkát. A XVIII. század első felében megindult a futóhomok a Duna-Tisza közén. Mária Terézia 1779-ben rendeletben szorgalmazta a szőlőtelepítést az Alföldre, hogy a futóhomokot megkössék. Az alföldön a filoxéra járványok sem tudtak kárt tenni a szőlőben, hiszen a homoktalajokon (75-80% kvarctartalom felett) nem tud megélni az élősködő.

Nemcsak vörös, fehér is

„A vidék hagyományos fajtái a kadarka, kövidinka és az izsáki sárfehér; eleinte a mi családi gazdaságunk is ezekkel a szőlőkkel foglalkozott” – kezdi mesélni saját történetét Ungerbauer György. „Ma a magángazdálkodásunk fő profilja a szőlőtermesztés és a szőlő szaporítóanyag előállítás.” A család birtoka egy mesebeli helyen, a bokrosi homokpusztán, egy holtág partján fekszik. A családfő büszkén vezet végig a birtokon. A téli elvermelt szaporítóanyag, és a tópart után a borpincét látogatjuk meg. A hegyközségi elnök elmondja, hogy saját pincéje ezer hektoliter bor befogadására is képes. Jelenleg 40 hektáron termesztenek tizenkét szőlőfajtát, ami a vidéken egyedülállónak mondható. A vörös fajták: a kékfrankos, Cabernet Saugvignon, Cabernet Franc, Pinot Noir és a Zweigelt. A fehér szőlők pedig: a Saugvinon Blanc, Cserszegi fűszeres, Chardonnay, Szürkebarát, Bianca, Zöldveltelin és az Ezerfű.
„Ha a piacon akarok maradni, nem azt kell csinálni, amit mindenki más, hanem az újat, az egyediséget is fel kell vállalni. Én ezért is kezdtem el foglalkozni a fehérborral. Csongrádi borvidékről elkönyvelték, hogy hagyományosan vörösbortermelő terület, pedig ez nem igaz. A szőlők körülbelül harminc százaléka fehér. És ma már reduktív technológiával, hűtött erjesztéssel kitűnő fehérborokat gyártunk a pincénkben. A 2007-es csongrádi borversenyen a mi Saugvignon Blanc borunk vitte el a legjobb fehér bor díjat – büszkélkedik a borász.”

Töretlen fejlődés

Ungerbauer György eredetileg nem erre a pályára készült. Édesapja műszerész volt a környék legjobban felszerelt műhelyével. A gépészet vonzotta, de a sors egy kertészeti iskolába vezérelte. A kényszerből végül a szőlőnek és a bornak hála, szerelem lett.
„A gépészeti ismereteimből a mai napig sokat merítek” – folytatja a borász.” Hiszen valahol a technikai ismereteimnek köszönhetem azt is, hogy hegyközségi elnökként a gépesítés híve vagyok, ami ma a szőlészeti ágazat fejlődésének elengedhetetlen eleme. Az ember nem azért vesz versenylovakat, hogy hagyja szabadon kószálni őket, igaz? A mai gazdasági versenyben pedig, ha a piacon akar valaki maradni elengedhetetlen a folyamatos fejlődés. A vidéken például egyáltalán nem használtak kapáló gépet, mielőtt én azt be nem vezettem. Most a kombájnos szüretelést szeretném megismertetni a környék gazdáival. De a fejlődés egyik elengedhetetlen kelléke a palackos bor készítése is. Hiába árulok lédig borokat, ha nincs üveges borom ízlésesen felcímkézve, egy idő után bezárulnak a borpiac magasabb pincéi. Mi éppen ezért most vezetünk majd be négy fajtát a borszaküzletek polcaira.”
Ungerbauer György a Csongrádi borvidék szervezeti átalakulásról is beszélt. Jelenleg a központ Mórahalmon található, de amint megtalálják a megfelelő vezetőt, Csongrádra kerül, hiszen a borvidék 45 százaléka Csongrádhoz és vonzáskörzetéhez tartozik. A hegyközségek tagoltsága is változni fog. Az új szabályozás szerint ugyanis 500 hektár feletti területtel kel rendelkeznie mind a tíz hegyközségnek. A csongrádi a határ fölött van, a másik kilencből pedig még kettő alakul majd. Jelenleg folynak az alakuló közgyűlések. A borász szerint ezek a változások is a Csongrádi borvidék fejlődését szolgálják majd.

DéCsé

Megjelent: Csongrád Megyei Hetilap, 2008. 01. 25.