2008. augusztus 20., szerda

Államalapításunk ünnepére

A hét fotója: Magyarságtudatok

2008. Augusztus 19., Kedd
Fotó: Gémes Sándor

Rovatunkban a hét legkülönlegesebb fotóját tekinthetik meg, s ahhoz kapcsolódó gondolatainkat találhatják a SZEGEDma.hu olvasói.

A kultúrtörténetben az oroszlánnak gyakran jut az őrző szerep. És ahogy ott lobog felette a zászló, magától értetődően idézi fel e kép magyarságunkat s a reá vigyázó, éber állatkirályt, aki bizony már restaurálásra szorul. Az oroszlánt nem idegenek ármánykalapácsai, rablóvésői rombolják, hanem a mi kocsonyás velőnkben született gondolatok sora. Tudatunk téveszméi.

Többféle magyarságtudat létezik. Vannak az évszázadok óta ismert típusok, mint a büszke, a töretlen, a hűséges, a szerelmes és persze az áruló, hazug vagy a hamis. Megszülettek viszont egészen újkori jelenségek is, mint az égő vagy a feszengős. Ezekről szólnék. Bár még nem mélyültem el igazán e modern magyarságtudatok toposzaiban, viszont találkoztam már velük. És azt kell mondjam, hogy nem az áruló vagy a hazug típusok a legkártékonyabbak, hanem ez a közönyből született páros: az égő és a feszengős.

A legkönnyebben pedig a Himnusz dallama leplezi le őket. Az égővel legutóbb egy esküvőn találkoztam. Csinos, dekoratív lányok álltak előttem, és olyan grimaszokat vágtak éneklés helyett, hogy… Ciki, na, lássuk be. Nem illik a ruhához. Nem elég Armani. A másikkal pedig egy előadáson futottam össze, ahol intelligens emberek maradtak ülve nemzeti himnuszunk alatt. Kicsit dörzsölték ugyan feneküket, de semmi több. Kényelmetlen lett a szék arra a pár percre - na de akkor is, egy színházban felállni! Legfeljebb a bombasiker miatt.

A ciki és a feszengős testvérek, épp úgy, ahogy egy harmadik is: a nevetséges. Ő fennhangon röhög, ha szóba kerül a haza, Isten, s lehet, még a családnál is… Vele is összefutottam. Épp graffitizni indult iszonyatosan betépve valamelyik nap, miközben én a jól megérdemelt Frittmann rozémat szopogattam. Aztán valahogy áthallott a fakóvörös pohár fölött, hogy magyar stb., és egy gúnyos bruhaha. Kár, mert amúgy néha egészen elgondolkodtató a művészete.

A magyarságtudatnak eme újkori képződményei azok, melyeknek sebeit a legnehezebb gyógyítani a vigyázó oroszlán testén…



megjelent: www.szegedma.hu

2008. augusztus 16., szombat

A szegedi „fesztiválember” a Frittmannra esküszik

A szegedi „fesztiválember” a Frittmannra esküszik

2008. Augusztus 15., Péntek

„És ami a legfontosabb: mindig jelen lenni.”

Fotók: Gémes Sándor

A Kárász Csárda tulajdonosa, üzemeltetője Puskás László, akinek elmondása szerint a fesztiválszervezés a hobbija. Nevéhez kötődik az első sörfesztivál és a borfesztivál születése, a grill- és a boszorkányfesztivál. A Ligetben, a platánok alatt a ma kezdődő VI. Nemzetközi Grillfesztivál munkálatainál, azok utolsó simításai közben beszélgettünk a vendéglátás és gasztronómia rejtelmeiről.

- Azt mondja, a fesztiválszervezés önnek hobbi, de azért az üzleti szempontok sem elhanyagolhatóak…

- Természetesen. Minden évben attól függ, hogy hová megyek nyaralni, miként sikerültek a rendezvényeim. Ha egy tengerpartról küldök képeslapot, nem volt panasz az idei szezonra, de ha Sziksósfürdőn találkoznak velem, akkor bizony nem jött minden össze…

Malátahab és szőlőfürt

- Kezdjük akkor az elején. Milyen út vezetett ide, a platánok árnyékába?

- Ital-nagykereskedő voltam a nyolcvanas években, nyolcszáz vendéglátóegységet láttam el a Depo Kft.-vel. A sörgyárak korlátlan mennyiségű habos itallal voltak képesek ellátni, s ösztönöztek is arra, hogy minél nagyobb forgalmat érjünk el. Így született meg 1993-ban az első szegedi sörfesztivál. A nagy érdeklődésen felbuzdulva gyerekkori barátommal, Dlusztus Imrével együtt fogant az újabb ötlet: egy borfesztivál megszervezése. Így 1996-ban a Dél-Alföldön először a Széchenyi téren mutathatták meg alkotásaikat Magyarország legjobb borászai. Ezután szerettem volna egy olyan rendezvényt is szervezni, ahol az ételkultúra, a sültek jelennek meg, ezért rendezzük meg már 2002 óta a grillfesztivált. A legfiatalabb teremtményünk pedig a boszorkányfesztivál, amit idén szerveztünk meg második alkalommal.

Rekordmennyiségű káposztás cvekedli

- Beszélne kicsit az aktuális ankétról, a ma kezdődő grillünnepről? Ha jól tudom, az ország legismertebb szakácsa jön kóstolni.

- Igen, a grillfesztiválra idén Benke László Oscar-díjas mesterszakács jön zsűrizni a sültek versenyére. A szokásos zenés, kulturális és gyermekprogramok mellett egy Guinness-rekord-kísérlettel is megpróbálkozunk majd. El szeretnénk készíteni a világ legnagyobb káposztás cvekedlijét. Egy mázsa tésztából és két mázsa vecsési savanyú káposztából. De a látogatók ezenkívül közel kétszáz ételt kóstolhatnak még a Ligetben.

Nekem a grillfesztivál a bizonyíték arra, hogy ha a vendéglátósok és a hobbiszakácsok összedugják a fejüket, akkor igazán nagyot tudnak alkotni.

- És a borfesztivál? Merész kezdeményezésnek tűnhet a borhamisításoktól hangos időkben az Alföldre hozni egy ilyen rendezvényt.

- A bornak nagyobb kulináris értéke van, mint a sörnek, személyhez kötöttek, tehát a termelők is megjelennek, emberibb kötődések alakulnak ki. Ezt a légkört szerettük volna megteremteni, no és persze a bor szeretete sem utolsó. Az ország legjobb borászai jönnek Szegedre már évről évre, és a termékeikhez az arcukat adják, megmutatják, hogy a sok munka, verejték milyen nedűben öltött testet. Az évek során azt lehet tapasztalni, hogy a hányattatott sorsú borkultúra komoly fejlődésnek indult, és lassan ismét méltó helyére kerül. Ebben a szegedi borfesztiválnak is szerepe lehet; az Alföldön mindenképp.

Ó, az a Frittmann rozé…

- És ha önről van szó: bor vagy sör?

- Én boros vagyok. Most nyáron védőitalként laza rozéfröccsöt iszom a kertipartikon.
Az alföldi borok közül a Frittmann rozé a kedvencem, ami a csárdánknak is egy zászlós bora. Jó az árfekvése, sok fogy belőle. És büszke vagyok arra, hogy az év bora lett ez az áldásos termék. A villányi borok közül a cabernet franc, ami nagy hatással van rám.

- És ha korog a gyomor, mit fogyaszt a szegedi „fesztiválember”?

- A szárnyas- és a halételeket kedvelem. A pulyka vaslapon elkészítve, kerti salátákkal, különböző öntettekkel mindig levesz a lábamról. A haltepertőt és a halászlét pedig minden mennyiségben…

Kétszázas lista és húszmillió

- Ha történetesen fesztivált szeretnék szervezni, milyen tanácsot adna?

- Jöjjön el hozzám, bediktálok kétszáz pontot, amit érdemes figyelembe venni. Ezután már csak húszmillió forintot kell elővarázsolni a kalapból, és bele lehet fogni.

- Mégis, lehetne szűkíteni a kétszázas listát?

- A helyszín, a kereskedőcsoport kiválasztása, az időjárás-előrejelzés figyelembe vétele és egy hatékonyan dolgozó csapat. Ezek közül is kiemelt helyet foglal el az időjárás, hiszen gyakran az égiek mondják meg, mennyit lehet keresni. A rendezvényeinken - ha nem zuhog az eső - nyolcvan-százezer ember is megfordulhat öt nap alatt.

És ami a legfontosabb: mindig jelen lenni. A szervező reggeltől estig legyen elérhető, tettre kész, irányítsa a folyamatokat. Lényeges, a fesztiválok szervezésénél figyelni kell, hogy két rendezvény ne csússzon egybe. Tavaly például a szőregi rózsafesztiváltól hívtak fel, hogy egybeesne a sörfesztiválunkkal. Egy héttel arrébb tettük. Hiszen senkinek sem jó, ha meg kell osztani a látogatókat. Sajnos most a Mars téri sörünnepet épp a grillfesztivállal egy időbe szervezték, ami szerintem meggondolatlan, felelőtlen döntés…

2008. augusztus 6., szerda

www.crossroadmagazin.hu

Frittmann a Crossroad Magazinban (is)

Kedves Frittmann-barátok!

A Crossroad Magazin nyári számában Bakács Tibor Settenkedő méltatja kedvenceteket! Keressétek a lapot a nagyobb árushelyeken!
A cikk eleje: www.crom.hu olvasható!

Sajnos a link nem működik ezért külön be kell irnia az érdeklődő borisszának, ha Bakácsra is kiváncsi. Nem értem mi a... lehet a gond, amúgy lehet, hogy én mert elég kezdetleges bloggercsemete vagyok. (A wiwen küldte nekem egy kedves hölgy az infot)