Boroshordóban is aludhatunk

Hordós szálloda a flamandoknál

Aludjon hatalmas hordóban!
Mihez lehet kezdeni a hatalmas, kiszolgált boroshordókkal? Egy holland hoteltulajdonos különleges újrahasznosítási módszert eszelt ki, szobákká alakította a gigászi tárolókat. Megmutatjuk a hordóhotelt! 14 500 literes boroshordók alkotják a holland De Vrouwe van Stavoren Hotel szobáit.
A tulajdonos úgy alakította ki a szállodát, hogy a szobák háló részét egy-egy hordó alkotja (két ágy fér el a hatalmas szerkezetekben) és egy előtér tartozik hozzájuk.
Kétszemélyes szoba alapon 65,50 euróba kerül, a drágább változat 104,50-ba (saját fürdőszobával, előtérrel). Az őszi és tavaszi kedvezmény (március-április és szeptember-október) 50 százalékos, novembertől februárig pedig 75 százalékos engedményt adnak.

Szeged bora a szerémi

A szegedi polgár

Az egyetemista nem csupán az univerzitás, hanem Szeged polgára is lesz. Polgárnak lenni ebben a városban azt jelenti, hogy jogod van élvezni és elraktározni mindazt a jót, amit a létezés ad neked.

Szegedinek lenni jó.
Ebben a városban hihetetlen erő lakozik. Mátyás király például az oligarchákkal szemben a fejlődésnek indult kereskedő-városokban, így Szegedben látta meg támaszát. Ennek jeleként kegyúri jogokat adott a városnak többek között a Dömötör-, Péter-, György- és Erzsébet-templomokra nézve, sőt egy igazi polgárt, Szegedi Istvánt ültette a Csongrád vármegyei főispáni székbe. A város már akkor sokkal több volt egy közigazgatási egységnél. Kihatott környezetére, és ellenőrzése alá vonta a régiót. Ebben a korszakban Szeged még attól sem riadt vissza, hogy másokat fegyverrel kényszerítsen jogainak elismerésére.
Történt ugyanis, hogy a közeli Zenta városa szegedi kereskedő polgároktól vámot merészelt szedni. Erre Szeged hadsereggel foglalta el Zentát, és csak a békediktátum aláírása után vonult ki a bácskai városból. Akkoriban Szegednek kiterjedt szőlőbirtokai voltak a Szerémségben. Illik tudni, hogy a tokaji aszú felfedezéséig az édes szerémi bor volt a főúri és főpolgári asztalok kedvelt itala, amit javarészt szegedi kereskedők szállítottak az ország különböző pontjaira, sőt a határon túlra is. Így jutottak el a szerémi hordók a lengyel bányavárosokba is, majd hazafelé ugyanezek a szekerek hozták le délre a tokajit.
Ennél kézenfekvőbb jelét magam nem látom a polgárosodásnak: mi, szegediek már akkor a borral és az asztali örömökkel foglalkozó népség voltunk, amikor mások még csak a feudális nemesség kegyeit keresték.
Mint mondottam, Szegedben hihetetlen erő lakozik. 1879-ben elsodorta a nagy árvíz, és akkor senki sem gondolhatta, hogy rövid két és fél esztendő alatt fölépül a polgárpaloták városa. Gondoljunk bele, hogy a hatalmas vízoszlop, ami elnyelte a várost, átlagosan 2,7 méter magas volt, és fél évig volt jelen e területen. Három hónapig változatlan volt a vízszint, és további három hónap kellett ahhoz, hogy a víz visszahúzódjon a folyómederbe. 5458 ház omlott össze, és csak 265 épület maradt állva. A 75 000-es lakosságú városban 60 000-en váltak hajléktalanná.
Lechner Lajos, hazánk első városi főépítésze, aki rajta hagyta keze nyomát az egységesült Pest és Buda városképén, valóságos csodát tett a Tisza partján. Ezt a sugaras-köríves városszerkezetet 1853-ban Haussman báró indította el Párizsban, amit négy évre rá követett a bécsi Ring építése. 1859-ben Barcelona városát kezdték el e forma alapján átszabni, majd következett Brüsszel, Firenze, azután Szeged.
Szegedinek lenni többek között azért is jó, mert Lechner tervei révén sikerült urbanizálni a barokk kertépítészetet: amerre nézünk, szép terek, gondozott zöldfelület nyugtatja meg a tekintetet. Ha kezünkbe vesszük a víz utáni terveket, és meglátjuk a gondosan berajzolt fákat is, megértjük, miért olyan fölemelő e városhoz tartozni.
Nem szoktuk hangoztatni, de tény: Szegedet szeretik a magyarok. A víz után, 1879 augusztusában felhívást tettek közzé facsemeték adományozására. Minden előzetes várakozást és becslést messze felülmúlva ötven városból több mint négyszázezer facsemetét ajánlottak föl a városnak, s az újjáépülő utcákon, tereken egy év múlva 24 holdnyi zöldfelület üzente azt, hogy van értelme az életnek.
József főherceg azzal járult hozzá eme üzenethez, hogy felcsúti birtokán személyesen ellenőrizte annak a 25 ezer darab válogatott fajú facsemetének fölszedetését, mellyel kegyeskedett hozzájárulni Szeged befásításához.
Szeged városa Trianon után sem adta föl. Országgyűlési képviselője az a Klebelsberg Kunó volt, akiről ma már nyugodtan kijelenthetjük, hogy a magyar történelembe mint a legnagyobb hatású kultuszminiszter írta be nevét. Neki köszönhetjük, hogy a nemzet és az ország testének széttépése után Szegedre költözött a kolozsvári egyetem, ahol az ma is nagyszerűen érzi magát.
Szegednek különösen gazdag levegője van. Aki egyszer megtölti vele a tüdejét, egy egész életre kap lendületet és erőt.

Dlusztus Imre

Szegedi Egyetem
2009. 01. 12.

Új alföldi generáció – Maurer Oszkár borai

Oszkár-díjas borok a Maurer-pincéből

Domaszék - A Domaszéken élő borosgazda, Maurer Oszkár szőlőinek egy része Bácskában, a Ludasi-tó melletti Hajdújárás környékén található, a többi az egykor legjobbnak tartott magyar borvidéken, a Szerémségben terül el.

A hazánkban is elismert borász olyan nedűket kelt ismét életre, mint a Mézes Fehér, a Bakator, a Szerémi Zöld vagy a százéves ültetvényről származó Kadarka.

Maurer Oszkár pincéje nem hivalkodó, egy csöppnyi faluban, a vajdasági Hajdújáráson bukkanunk rá. A helyiektől is segítséget kell kérnünk, hogy megtaláljuk. Nem kell sokáig kérdezősködnünk, a településen mindenki ismeri a borászdinasztiából származó 36 éves férfit. A gazda már vár bennünket, néhány perc múlva egy pohár Szerémi Zöldet kortyolgatva beszélgetünk.

Mátyás király visegrádi palotájának szökőkútjából is szerémségi bor folyt. Fotó: Horváth Levente

– 1994 óta foglalkozom borkészítéssel. A hat éve épült pincénkkel és az akkor vásárolt szőlőterültekkel komolyabb formát öltött a hobbim. Hitvallásom, hogy vissza kell adni a borvidék becsületét, és kiemelni a szülőföld, a Délvidék értékeit. Jó bort akarok készíteni és tisztességeset. Olyat, amiben benne lakik a lélek – vallja a családjával több mint tíz éve Domaszéken élő férfi, aki ideje nagy részét mégis Hajdújáráson tölti. Mint mondja, itt alakul a jövőjük.

128 éves tőkékről Nem éppen szűztermés, 128 éves tőkékről származik a Maurer-féle kadarka. Halvány, silleres szín. Nagyon tiszta, gyümölcsös, friss, vonzó illatú, mint egy nyers házi málnaszörp. Szájban meglepően élénk, nem kevés sav és érintésnyi finom tannin fogad. Mögötte, mellette ízében szép gyümölcsök, finom sósság érzékelhető.

A Maurer-dinasztia számára a múlt is a borászatról szólt. Oszkár dédapja készítette a borvidék első pezsgőjét még a húszas években. A dédapa és a nagyapa is Szegedre járt vincellérképzésre, ott tanulták el a borászat csínját-bínját. A háború után elkobozták a családi birtokot, Oszkár édesapja már az állami pincegazdaságnál dolgozott. A fiú is folytatta a hagyományokat: Magyarkanizsán tanulta a gyümölcstermesztést és a szőlészetet.

- Apránként állt össze a mai alig 10 hektáros birtok. Évről évre újabb és újabb tőkéket telepítettem, a vissza nem térítendő állami támogatásokat is mindig visszafordítottam a gazdaságba. Mostanság az előirányzott 60 ezer helyett alig 14 ezer hektár szőlő található Szerbiában, ennek fele itt, a Vajdaságban. A mi birtokunk egyik fele a Bácskában terül el idősebb, 30-130 éves ültetvényekkel. A Szerémségben új telepítésű tőkékkel szeretnénk feléleszteni az egyik leghíresebb magyar borvidék hagyományait, honosan csengő borokkal foglalkozunk. Azokon a dűlőkön ültettük a szőlőt, amely egykor Mátyás király számára termelte a borokat - árulja el.

A pince, ahol a szerémi borok érlelődnek. Fotó: Horváth Levente

A Maurer-borok hazánkban is igen népszerűek: már 2000-ben Szegeden, hivatásos borászokat megelőzve nyert borversenyt egy mézes fehér főborral. Az első sikerek után kezdett eladásra is bort készíteni, ám továbbra is kézműves módon. Hagyományos gyalogművelésű ültetvényein a kapa az egyetlen lehetséges gyomirtó. A régi tőkéknél csak ember és ló járt a parcellákban, gép soha nem pöfékelt. A Kadarka mostanság is a százesztendős öreg diófa alatt erjed, az érlelés pedig fahordókban történik.

- A legenda szerint Mátyás király visegrádi palotájának a szökőkútjából is szerémségi bor folyt, amit szegedi borkereskedők szállítottak oda. Galeotto Marzio, Mátyás udvarának történetírója és Vitéz János ugyancsak az aranyat termő szerémségi szőlőket dicséri. A XV. században 77 szegedi polgári családnak volt birtoka Szerémségben. Ezért is fontos számomra a legenda újraélesztése. A szerbeket nem érdekli a szerémi bor, őket nem szólította meg a hegy. Engem igen. És úgy tűnik a magyarországi borász szakma is értékeli a törekvéseimet.

Elesett Szerém, jöhet a Tokaji

II. Ulászló király (1490–1516) a nehéz, fűszeres borokat kedvelte; a szerémi és baranyai borokon kívül leginkább olasz borokat hozatott nagy mennyiségben az udvar számára. Olasz pincemesterrel készíttette az édesített, fűszerezett csemegeborokat. Szerém elestekor így szólt: „Immárost nagy baj köszöntött reánk, elesett Szerém, arra kényszeredünk, hogy Tokajit igyunk."

Maurer Oszkár büszke fehér borára. A hagyományos borkészítés híve. Fotó: Horváth Levente

Mézes Fehér

A 86 éves Bözsi néni 1941-ben telepített ültetvényének 400 tő szőlőjéből egy hordó bor készült. Ez a 250 palack, Maurer Oszkár szerint, az összes palackozott Mézes Fehér a világon. Visszafogott, tiszta illat: mézes-vajas kalács, szőlőlé, réti virágok.

Horváth Levente
Délmagyarország

Egyre jobban csengő név: alföldi bor

Egyre jobban csengő név: alföldi bor

Csongrád - Egy rangos szakmai díjnak is köszönhetően nő az érdeklődés az alföldi borok iránt. A mi vidékünkön tavaly a vártnál kevesebb ültetvényt vágtak ki a gazdák, és egyre többen kísérleteznek világhírű fajtákkal. Közben az az olasz ital, ami borra emlékeztet, nálunk továbbra is nagy tételben talál vásárlóra, míg Ausztriába például nem jut be.

2008 az alföldi borok éve lesz – jósolta az újság 2007 decemberében, amikor a Kunsági Borvidéken dolgozó Frittmann János lett az év borásza. Az elismerést a Magyar Borakadémia ítéli oda minden évben, ezt a szakma Kossuth-díjának nevezik, a kitüntetett az évszám megjelölésével később is viseli a címet.

Ez azért volt jelentős hír mifelénk, mert a kilencvenes évek borhamisítási ügyei nagyon lerontották az alföldi borok renoméját. A megbecsülést mostanra sikerült visszaszerezni. Bár a megkérdezettek általános véleménye az, hogy nem teljes a kép, ha a tavalyi évet csak ebből a szempontból nézzük, az szerintük is elmondható, hogy tényleg nagyobb figyelem jutott az alföldi boroknak. Ez köszönhető a díjnak – de annak is, hogy a könnyebb borok világszerte egyre keresettebbek.

Mindez a megye neves szőlőtermelő helyeit egybefoglaló csongrádi borvidéken például úgy csapódik le, hogy a kivágásra szánt központi keretet tavaly nem használták ki. Azaz a vártnál kevesebben akartak felhagyni a termesztéssel. Ungerbauer György, a csongrádi hegyközség elnöke úgy látja, hogy a nagyobb figyelem már régóta megillette volna az alföldi borokat.

Ungerbauer György csongrádi hegyközségi elnök szerint a borverseny az igazán objektív mérce. Fotó: Tésik Attila

– Az interneten elérhető a december hatodikai X. országos rozéborverseny végeredménye. Érdemes megnézni, hogyan szerepelt a csongrádi borvidék, mert ez mindig tárgyilagos mérce – mondja az elnök.
A netről az derül ki, hogy a Bokrosi Borászati Kft. mintája ezüst, Gulyás Ferencé bronz, Ungerbauer Györgyé ezüst, az ásotthalmi Somodi Borgazdasági Kft.-é pedig arany minősítést szerzett a versenyen.
A magyar termés negyven százaléka származik az Alföldről. Ehhez az arányhoz képest a hegyvidékiek még mindig szervezettebbek és sikeresebbek. – A minőségi munka, a fejlesztés és az újítás igénye nálunk is jellemző: egyre többen telepítenek világszerte ismert fajtákat, fehérrel kísérleteznek ott, ahol eddig csak vörössel foglalkoztak – mondja Ungerbauer.

Ez a napos oldal

Ugyanakkor többek szerint is köznevetség tárgya, hogy mire mentek el azok a 8 forintok, amelyeket a jövedéki pénzből egy igazi nemzeti bormarketing-stratégiára szánt a szakma. „Ilyen körülmények között inkább néhány ember konokságának és a jó szerencsének köszönhető, hogy egyre jobb borok készülnek Magyarországon" – mondta egy, névvel inkább nem nyilatkozó Csongrád megyei borász. Európai viszonylatban még mindig széthúzónak számítanak a magyar termelők, és – talán ezért – a kormány sem tesz meg mindent azért, hogy a szőlőből élők egzisztenciája ne kerüljön veszélybe. A bornak nevezett olasz áruról van szó, amely nagy tételben továbbra is bejut, és PET-palackokba, magyar borral följavítva elégíti ki azok igényeit, akiknek csak ilyen italra telik. – Ez egy elhibázott uniós rendelkezés miatt történik így – mondja Ungerbauer. – Az Unió elvileg az áruk szabad áramlásáról is szól, mégis talán nem politizálok azzal, ha tényszerűen megállapítom: Ausztriában meg tudják akadályozni azt, hogy olyan bor jusson be az országba, amely árt a hazai piacának.

Szőlőtermelő helyek a csongrádi borvidéken. DM-grafika

Csongrád, Mórahalom, Vásárhely: egy vidék

A borostérképeken a csongrádi borvidéket egy nagy pöttyel szokás jelölni, mert hivatalosan tizenhat település tartozik ide. Újabban három körzetre osztják a borvidéket, a csongrádi mellett pusztamérgesi és mórahalmi körzet létezik, ezeken a termőhelyeken egy-egy hegyközség működik. Tehát hivatalosan a csongrádi borvidéken terem a sóshalmi, a pusztamérgesi bor szőlője is. A kalauzok szerint a borvidék „változatos, szélsőséges klímája a kiskunsági borvidékéhez hasonló, de itt nagyobb a besugárzás éves mennyisége. Ez az ország egyik legmelegebb borvidéke".

Bakos András
Délmagyarország