A szegedi polgár
Az egyetemista nem csupán az univerzitás, hanem Szeged polgára is lesz. Polgárnak lenni ebben a városban azt jelenti, hogy jogod van élvezni és elraktározni mindazt a jót, amit a létezés ad neked.
Szegedinek lenni jó.
Ebben a városban hihetetlen erő lakozik. Mátyás király például az oligarchákkal szemben a fejlődésnek indult kereskedő-városokban, így Szegedben látta meg támaszát. Ennek jeleként kegyúri jogokat adott a városnak többek között a Dömötör-, Péter-, György- és Erzsébet-templomokra nézve, sőt egy igazi polgárt, Szegedi Istvánt ültette a Csongrád vármegyei főispáni székbe. A város már akkor sokkal több volt egy közigazgatási egységnél. Kihatott környezetére, és ellenőrzése alá vonta a régiót. Ebben a korszakban Szeged még attól sem riadt vissza, hogy másokat fegyverrel kényszerítsen jogainak elismerésére.
Történt ugyanis, hogy a közeli Zenta városa szegedi kereskedő polgároktól vámot merészelt szedni. Erre Szeged hadsereggel foglalta el Zentát, és csak a békediktátum aláírása után vonult ki a bácskai városból. Akkoriban Szegednek kiterjedt szőlőbirtokai voltak a Szerémségben. Illik tudni, hogy a tokaji aszú felfedezéséig az édes szerémi bor volt a főúri és főpolgári asztalok kedvelt itala, amit javarészt szegedi kereskedők szállítottak az ország különböző pontjaira, sőt a határon túlra is. Így jutottak el a szerémi hordók a lengyel bányavárosokba is, majd hazafelé ugyanezek a szekerek hozták le délre a tokajit.
Ennél kézenfekvőbb jelét magam nem látom a polgárosodásnak: mi, szegediek már akkor a borral és az asztali örömökkel foglalkozó népség voltunk, amikor mások még csak a feudális nemesség kegyeit keresték.
Mint mondottam, Szegedben hihetetlen erő lakozik. 1879-ben elsodorta a nagy árvíz, és akkor senki sem gondolhatta, hogy rövid két és fél esztendő alatt fölépül a polgárpaloták városa. Gondoljunk bele, hogy a hatalmas vízoszlop, ami elnyelte a várost, átlagosan 2,7 méter magas volt, és fél évig volt jelen e területen. Három hónapig változatlan volt a vízszint, és további három hónap kellett ahhoz, hogy a víz visszahúzódjon a folyómederbe. 5458 ház omlott össze, és csak 265 épület maradt állva. A 75 000-es lakosságú városban 60 000-en váltak hajléktalanná.
Lechner Lajos, hazánk első városi főépítésze, aki rajta hagyta keze nyomát az egységesült Pest és Buda városképén, valóságos csodát tett a Tisza partján. Ezt a sugaras-köríves városszerkezetet 1853-ban Haussman báró indította el Párizsban, amit négy évre rá követett a bécsi Ring építése. 1859-ben Barcelona városát kezdték el e forma alapján átszabni, majd következett Brüsszel, Firenze, azután Szeged.
Szegedinek lenni többek között azért is jó, mert Lechner tervei révén sikerült urbanizálni a barokk kertépítészetet: amerre nézünk, szép terek, gondozott zöldfelület nyugtatja meg a tekintetet. Ha kezünkbe vesszük a víz utáni terveket, és meglátjuk a gondosan berajzolt fákat is, megértjük, miért olyan fölemelő e városhoz tartozni.
Nem szoktuk hangoztatni, de tény: Szegedet szeretik a magyarok. A víz után, 1879 augusztusában felhívást tettek közzé facsemeték adományozására. Minden előzetes várakozást és becslést messze felülmúlva ötven városból több mint négyszázezer facsemetét ajánlottak föl a városnak, s az újjáépülő utcákon, tereken egy év múlva 24 holdnyi zöldfelület üzente azt, hogy van értelme az életnek.
József főherceg azzal járult hozzá eme üzenethez, hogy felcsúti birtokán személyesen ellenőrizte annak a 25 ezer darab válogatott fajú facsemetének fölszedetését, mellyel kegyeskedett hozzájárulni Szeged befásításához.
Szeged városa Trianon után sem adta föl. Országgyűlési képviselője az a Klebelsberg Kunó volt, akiről ma már nyugodtan kijelenthetjük, hogy a magyar történelembe mint a legnagyobb hatású kultuszminiszter írta be nevét. Neki köszönhetjük, hogy a nemzet és az ország testének széttépése után Szegedre költözött a kolozsvári egyetem, ahol az ma is nagyszerűen érzi magát.
Szegednek különösen gazdag levegője van. Aki egyszer megtölti vele a tüdejét, egy egész életre kap lendületet és erőt.
Ebben a városban hihetetlen erő lakozik. Mátyás király például az oligarchákkal szemben a fejlődésnek indult kereskedő-városokban, így Szegedben látta meg támaszát. Ennek jeleként kegyúri jogokat adott a városnak többek között a Dömötör-, Péter-, György- és Erzsébet-templomokra nézve, sőt egy igazi polgárt, Szegedi Istvánt ültette a Csongrád vármegyei főispáni székbe. A város már akkor sokkal több volt egy közigazgatási egységnél. Kihatott környezetére, és ellenőrzése alá vonta a régiót. Ebben a korszakban Szeged még attól sem riadt vissza, hogy másokat fegyverrel kényszerítsen jogainak elismerésére.
Történt ugyanis, hogy a közeli Zenta városa szegedi kereskedő polgároktól vámot merészelt szedni. Erre Szeged hadsereggel foglalta el Zentát, és csak a békediktátum aláírása után vonult ki a bácskai városból. Akkoriban Szegednek kiterjedt szőlőbirtokai voltak a Szerémségben. Illik tudni, hogy a tokaji aszú felfedezéséig az édes szerémi bor volt a főúri és főpolgári asztalok kedvelt itala, amit javarészt szegedi kereskedők szállítottak az ország különböző pontjaira, sőt a határon túlra is. Így jutottak el a szerémi hordók a lengyel bányavárosokba is, majd hazafelé ugyanezek a szekerek hozták le délre a tokajit.
Ennél kézenfekvőbb jelét magam nem látom a polgárosodásnak: mi, szegediek már akkor a borral és az asztali örömökkel foglalkozó népség voltunk, amikor mások még csak a feudális nemesség kegyeit keresték.
Mint mondottam, Szegedben hihetetlen erő lakozik. 1879-ben elsodorta a nagy árvíz, és akkor senki sem gondolhatta, hogy rövid két és fél esztendő alatt fölépül a polgárpaloták városa. Gondoljunk bele, hogy a hatalmas vízoszlop, ami elnyelte a várost, átlagosan 2,7 méter magas volt, és fél évig volt jelen e területen. Három hónapig változatlan volt a vízszint, és további három hónap kellett ahhoz, hogy a víz visszahúzódjon a folyómederbe. 5458 ház omlott össze, és csak 265 épület maradt állva. A 75 000-es lakosságú városban 60 000-en váltak hajléktalanná.
Lechner Lajos, hazánk első városi főépítésze, aki rajta hagyta keze nyomát az egységesült Pest és Buda városképén, valóságos csodát tett a Tisza partján. Ezt a sugaras-köríves városszerkezetet 1853-ban Haussman báró indította el Párizsban, amit négy évre rá követett a bécsi Ring építése. 1859-ben Barcelona városát kezdték el e forma alapján átszabni, majd következett Brüsszel, Firenze, azután Szeged.
Szegedinek lenni többek között azért is jó, mert Lechner tervei révén sikerült urbanizálni a barokk kertépítészetet: amerre nézünk, szép terek, gondozott zöldfelület nyugtatja meg a tekintetet. Ha kezünkbe vesszük a víz utáni terveket, és meglátjuk a gondosan berajzolt fákat is, megértjük, miért olyan fölemelő e városhoz tartozni.
Nem szoktuk hangoztatni, de tény: Szegedet szeretik a magyarok. A víz után, 1879 augusztusában felhívást tettek közzé facsemeték adományozására. Minden előzetes várakozást és becslést messze felülmúlva ötven városból több mint négyszázezer facsemetét ajánlottak föl a városnak, s az újjáépülő utcákon, tereken egy év múlva 24 holdnyi zöldfelület üzente azt, hogy van értelme az életnek.
József főherceg azzal járult hozzá eme üzenethez, hogy felcsúti birtokán személyesen ellenőrizte annak a 25 ezer darab válogatott fajú facsemetének fölszedetését, mellyel kegyeskedett hozzájárulni Szeged befásításához.
Szeged városa Trianon után sem adta föl. Országgyűlési képviselője az a Klebelsberg Kunó volt, akiről ma már nyugodtan kijelenthetjük, hogy a magyar történelembe mint a legnagyobb hatású kultuszminiszter írta be nevét. Neki köszönhetjük, hogy a nemzet és az ország testének széttépése után Szegedre költözött a kolozsvári egyetem, ahol az ma is nagyszerűen érzi magát.
Szegednek különösen gazdag levegője van. Aki egyszer megtölti vele a tüdejét, egy egész életre kap lendületet és erőt.
Dlusztus Imre
Szegedi Egyetem
2009. 01. 12.
2009. 01. 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése