A fesztivál nagydíjasa: Monyók József 1996-os Tokaji Esszenciája

Megtartották a szegedi borfesztivál borversenyét. A keddi megmérettetésre 134 bor érkezett, amelyeket neves borászok és szakértők bíráltak. Közben a Széchenyi téren óriási felhőszakadás próbálta elvenni a borkóstolók kedvét. Kevés sikerrel!

Lehűtötte a kedélyeket a hatalmas zápor kedden kora délután a Széchenyi téri borfesztiválon. A hirtelen jött felhőszakadás elől az emberek az asztalok alá bújtak, vagy bemenekültek a közeli pékségbe. A legtöbben pacallá áztak, a borpavilonokban szolgálatot teljesítő alkalmazottak gyorsan bereteszelték az ablakokat. Az özönvízszerű eső így is jó néhány kisházba befolyt, nem győzték kisöpörni a vizet. A zárt palackokat nem veszélyeztette az égi áldás, így a borkedvelőknek nem kell továbbra sem tartani attól, hogy felvizezett borokat kóstolnak a héten.
A több mint száz kiállítóval benépesült szegedi nagy tér nívós borokat vonultatott fel. Képtelenség egy délután végig kóstolni csak töredékét is. Annál is inkább, mert ha valaki egy jó fajtát kifogott, az bizony nem tágított a pavilon elől. Ezért többen visszatérő vendégei a fesztiválnak. Pontosan ezért szerették meg a bortermelők a szegedi borfesztivált. Egyre értőbb a közönség, és nem a lerészegedés a cél, hanem a kvaterkázás, a jóízű beszélgetés, poharazgatás.
Érdekesség, hogy a 2008-as Év Bortermelője, Konyári János nem bérelt külön pavilont, de borai kereskedők révén megtalálhatók a téren. A balatonlellei borász abban is különleges, hogy nem vesz részt borfesztiválokon, borait ritkán küldi borversenyekre.
„Családi borászatunk harminc hektáros területen gazdálkodik, évente kétszázezer palack bort forgalmazunk. Rengeteg a tennivaló és a hétvégéket nem minden esetben szeretném munkával tölteni. Az Év Bortermelője cím kötelez, ezért is vagyok itt a szegedi borversenyen. Kötelességemnek érzem, hogy elmondjam véleményem a magyar borokról, de azt is tudom, jól meg kell gondolnom a nyilatkozatokat” – adott magyarázatot Konyári János, aki a Novotel szállóban megtartott borverseny elnöke volt. Hozzátette: ha nem fog össze a borásztársadalom, akkor továbbra sem lehet eladni a magyar borokat külföldön. Kritikával illette azokat a pincészeteket, ahol továbbra is jelen vannak a gyengébb minőségű, felhígított borok. Véleménye szerint, néhány európai országot ki kellene szemelni és közös marketingstratégiával – amibe az állam is beszállna – elindulni.
„Hamarosan Amerikába utazok, szeretném felmérni a lehetőségeket. Úgy érzem, lenne keresnivalónk, Európában pedig Németország és Hollandia felé nyitnék” – mondta Konyári János.

A szegedi borversenyre az idén hetven termelő összesen 134 borát küldte el. Ebből 48 fehér, 54 vörös, 15 rozé és 17 tokaji bor volt. Négy öttagú bizottság bírálta a borokat több mint három órán át – tudtuk meg Horváth Erzsébettől, a borverseny szervezőjétől, a szegedi borfesztivál szakmai tanácsadójától. A borbírálók között találkoztunk neves borászokkal, mint Polgár Zoltánnal, Bock Józseffel, Frittmann Jánossal, Mayer Mártonnal, Monyók Józseffel, Güntzer Tamással. De nemcsak ők kóstoltak, hanem a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet főmunkatársai, borkereskedők és szakújságírók. Általános vélemény volt, hogy a 2008-as évjárat kiegyensúlyozottabb, mint az egy évvel korábbi. A fehér- és a vörösborok is jó minőségűek. Hogy mi várható 2009-ben? Azt csak a Jóisten tudná megmondani. A hideg tavasz miatt lassan fejlődtek a hajtások, majd a hirtelen jött meleg úgy megdobta a növényeket, hogy most a szokásosnál három héttel előbb tartanak. Vannak fajták, amelyek már el kezdtek virágozni, ami eltérő a megszokottól. Ezért is nehéz a dolga mostanság a borászoknak. Nem elég a megszokásokra, a hagyományokra hagyatkozni, állandóan figyelni kell a természetet, a gazdaságot, és készenlétben kell állni. Csak így jöhetnek ki nagy formátumú borok. Ilyenek érkeztek a szegedi borversenyre is, amely évek alatt elnyerte a borászok elismerését.
A borbírálat után a Széchenyi téren hirdették ki a borverseny eredményét.
A borfesztivál nagydíját a tokaji Monyók József 1996-os évjáratú Tokaji Esszenciája kapta.
A legszebb vörösbor: Sauska Pincészet, Villányi Cuvée 2006
A legszebb fehérbor: soltvadkerti Font Pincészet, Cserszegi Fűszeres 2008
A legjobb desszertbor: Béla Borászai Kft., Imrehegyi Nektár 2008
Több különdíjat is kiosztottak.
A Szegedi Tudományegyetem legfiatalosabb bora címet Pócz József - Balatonlellei Rosé 2008 kapta.
A Pick szalámihoz legjobban illő bor: Agancsos Pincészet, Villányi Kékfrankos 2007
A legszebb megjelenésű bor: Balla Géza, Aradi Kékfrankos 2005

Cs. Gát László

Szegedma.hu

2009 május 19.

Bormustra-túra Szegeden

Szombat délután hivatalosan is megnyitotta kapuit a XV. Szegedi Borfesztivál. Idén új rekord született, hiszen minden eddiginél több „alkimista”, 109 borász árulja nedűit a Széchenyi téren felállított pavilonsoron. Magyarország legnépszerűbb borfesztiválja a szegedi, hiszen tavaly közel 130 ezer vendég kóstolta a hegy leveit, míg idén – a kilenc napos nyitva tartásnak köszönhetően – ennél is több látogatót várnak.

A megnyitón a Pavane Történelmi Táncegyüttes zászlódobálói vezették a borlovagrendek felvonulását, majd a város polgármestere, Botka László mondott beszédet. Szeged első embere szerint a május már nemcsak a tavasz szépségei miatt kedves a városnak, hanem Szeged napja miatt is, aminek egyik kiemelkedő rendezvénye a borfesztivál. Idén ünnepeljük a város önrendelkezésének, szabadságának 290-edik és a nagy árvíz 130-adik évfordulóját – hangsúlyozta Botka.

Az eseményen az ország legjobb borászai – Konyári, Frittmann, Gere, Bock, Takler, Árvay, Somodi stb. – árulják termékeiket, a közönséget pedig három színpadon szórakoztatják zenés fellépők. Természetesen a fesztiválon borversenyt is rendeznek majd, amiről a SZEGEDma.hu is beszámol.

Alvás

Aludtam.
Egy évig. Kicsit felelőtlen dolog ez tőlem, hiszen kötelességünk törődni azzal, amit létrehozunk, legyen az egy cserépbe ültetett virág, egy fénykép (amiről néha-néha letöröljők a port, visszatérünk hozzá emlékezni), vagy a gyermek akár, akit egy percre sem szabad elfelejteni.
Nos, igen, én az elmúlt évben ennek az utóbb megfogalmazott nemes feladatnak tettem eleget. Bálint fiamat neveltem, és a nyáron született Aisa kislányomat, s értük, mindenekiért dolgoztam, dolgozok most is jócskán túlfűtött hévvel.
És így a Frittmannra "csak" a pohárba maradt időm. Most azonban szétnézek kicsit az újságunk, és a megye néhány lapjának hasábjain, vajon milyen művek születtek a déli régiónk bortermelésével kapcsolatban.

Boroshordóban is aludhatunk

Hordós szálloda a flamandoknál

Aludjon hatalmas hordóban!
Mihez lehet kezdeni a hatalmas, kiszolgált boroshordókkal? Egy holland hoteltulajdonos különleges újrahasznosítási módszert eszelt ki, szobákká alakította a gigászi tárolókat. Megmutatjuk a hordóhotelt! 14 500 literes boroshordók alkotják a holland De Vrouwe van Stavoren Hotel szobáit.
A tulajdonos úgy alakította ki a szállodát, hogy a szobák háló részét egy-egy hordó alkotja (két ágy fér el a hatalmas szerkezetekben) és egy előtér tartozik hozzájuk.
Kétszemélyes szoba alapon 65,50 euróba kerül, a drágább változat 104,50-ba (saját fürdőszobával, előtérrel). Az őszi és tavaszi kedvezmény (március-április és szeptember-október) 50 százalékos, novembertől februárig pedig 75 százalékos engedményt adnak.

Szeged bora a szerémi

A szegedi polgár

Az egyetemista nem csupán az univerzitás, hanem Szeged polgára is lesz. Polgárnak lenni ebben a városban azt jelenti, hogy jogod van élvezni és elraktározni mindazt a jót, amit a létezés ad neked.

Szegedinek lenni jó.
Ebben a városban hihetetlen erő lakozik. Mátyás király például az oligarchákkal szemben a fejlődésnek indult kereskedő-városokban, így Szegedben látta meg támaszát. Ennek jeleként kegyúri jogokat adott a városnak többek között a Dömötör-, Péter-, György- és Erzsébet-templomokra nézve, sőt egy igazi polgárt, Szegedi Istvánt ültette a Csongrád vármegyei főispáni székbe. A város már akkor sokkal több volt egy közigazgatási egységnél. Kihatott környezetére, és ellenőrzése alá vonta a régiót. Ebben a korszakban Szeged még attól sem riadt vissza, hogy másokat fegyverrel kényszerítsen jogainak elismerésére.
Történt ugyanis, hogy a közeli Zenta városa szegedi kereskedő polgároktól vámot merészelt szedni. Erre Szeged hadsereggel foglalta el Zentát, és csak a békediktátum aláírása után vonult ki a bácskai városból. Akkoriban Szegednek kiterjedt szőlőbirtokai voltak a Szerémségben. Illik tudni, hogy a tokaji aszú felfedezéséig az édes szerémi bor volt a főúri és főpolgári asztalok kedvelt itala, amit javarészt szegedi kereskedők szállítottak az ország különböző pontjaira, sőt a határon túlra is. Így jutottak el a szerémi hordók a lengyel bányavárosokba is, majd hazafelé ugyanezek a szekerek hozták le délre a tokajit.
Ennél kézenfekvőbb jelét magam nem látom a polgárosodásnak: mi, szegediek már akkor a borral és az asztali örömökkel foglalkozó népség voltunk, amikor mások még csak a feudális nemesség kegyeit keresték.
Mint mondottam, Szegedben hihetetlen erő lakozik. 1879-ben elsodorta a nagy árvíz, és akkor senki sem gondolhatta, hogy rövid két és fél esztendő alatt fölépül a polgárpaloták városa. Gondoljunk bele, hogy a hatalmas vízoszlop, ami elnyelte a várost, átlagosan 2,7 méter magas volt, és fél évig volt jelen e területen. Három hónapig változatlan volt a vízszint, és további három hónap kellett ahhoz, hogy a víz visszahúzódjon a folyómederbe. 5458 ház omlott össze, és csak 265 épület maradt állva. A 75 000-es lakosságú városban 60 000-en váltak hajléktalanná.
Lechner Lajos, hazánk első városi főépítésze, aki rajta hagyta keze nyomát az egységesült Pest és Buda városképén, valóságos csodát tett a Tisza partján. Ezt a sugaras-köríves városszerkezetet 1853-ban Haussman báró indította el Párizsban, amit négy évre rá követett a bécsi Ring építése. 1859-ben Barcelona városát kezdték el e forma alapján átszabni, majd következett Brüsszel, Firenze, azután Szeged.
Szegedinek lenni többek között azért is jó, mert Lechner tervei révén sikerült urbanizálni a barokk kertépítészetet: amerre nézünk, szép terek, gondozott zöldfelület nyugtatja meg a tekintetet. Ha kezünkbe vesszük a víz utáni terveket, és meglátjuk a gondosan berajzolt fákat is, megértjük, miért olyan fölemelő e városhoz tartozni.
Nem szoktuk hangoztatni, de tény: Szegedet szeretik a magyarok. A víz után, 1879 augusztusában felhívást tettek közzé facsemeték adományozására. Minden előzetes várakozást és becslést messze felülmúlva ötven városból több mint négyszázezer facsemetét ajánlottak föl a városnak, s az újjáépülő utcákon, tereken egy év múlva 24 holdnyi zöldfelület üzente azt, hogy van értelme az életnek.
József főherceg azzal járult hozzá eme üzenethez, hogy felcsúti birtokán személyesen ellenőrizte annak a 25 ezer darab válogatott fajú facsemetének fölszedetését, mellyel kegyeskedett hozzájárulni Szeged befásításához.
Szeged városa Trianon után sem adta föl. Országgyűlési képviselője az a Klebelsberg Kunó volt, akiről ma már nyugodtan kijelenthetjük, hogy a magyar történelembe mint a legnagyobb hatású kultuszminiszter írta be nevét. Neki köszönhetjük, hogy a nemzet és az ország testének széttépése után Szegedre költözött a kolozsvári egyetem, ahol az ma is nagyszerűen érzi magát.
Szegednek különösen gazdag levegője van. Aki egyszer megtölti vele a tüdejét, egy egész életre kap lendületet és erőt.

Dlusztus Imre

Szegedi Egyetem
2009. 01. 12.