Karácsonyi asztal Szenteste. Frittmann rozé, gyertyafény, két pohár...
Folytatódjon mindenki fejében a történet.
2008. december 30., kedd
Csend Szentestén
Karácsonyi asztal Szenteste. Frittmann rozé, gyertyafény, két pohár...
Folytatódjon mindenki fejében a történet.
2008. december 16., kedd
Üdvözöljük a 2008-as év bortermelőjét, Konyári Jánost
Lettünk
Bock Józseftől, a nagy életkedvű villányi mestertől hallottam először azt a mondatszerkezetet, hogy „amikor az év borásza lettünk”… Így, az egyes és a többes szám tudatos keverésével. Azután így fogalmaztak többen mások is, mivel az Év bortermelői szinte egytől egyig vagy családi vállalkozásban alkotnak nagyot, vagy a borász fiú- és leánygyermekek bevonásával irányítják a magántulajdonú nagyüzemet. Ugyanakkor a díjat csak magánszemély kaphatja. Így lett a Frittmann Testvérek Kft. képviseletében János (az öcskös) a címnyertes.
Mindazonáltal maga a borász szakma sem tudta, milyen jót tettek magukkal és a borértő közönséggel, amikor a Hét Borbírák (egyes és többes!) kezdeményezésére 1991-ben elindították ezt a jelöléses, választásos sorozatot. A brand azonnal felépült és hatott. Tiffán Ede, aki origóként szolgál azóta is, a saját életművével, édesapja közismert villányi szerepvállalásával, valamint Zsolt fia bevonásával új márkát, figyelemre méltó értéket hozott létre – nem sokkal a rendszerváltás után.
A magyar borász szakma ennek a jó érzékkel kitalált és felépített marketingfogásnak is köszönheti, hogy a nagy átalakulások után talán az egyetlen sikerágazatunk lett. Itt mindig lehet tudni, hogy kik számítanak, és akik valóban számítanak, azok nagyon ritkán okoznak csalódást.
Igaz, hihetetlenül fáradságos munka és sors az övék: túl kellett lépni a nagyüzemi igénytelenségek hatásmechanizmusain, fel kellett építeni az önálló, senkivel sem összetéveszthetetlen arculatot, és ott kellett lenni az értékesítés minden kilométerkövénél is. „Én vagyok saját öregapám” – szokta mondogatni Vesztergombi Ferenc, utalván arra, hogy háromgenerációnyi feladattal, adóssággal kell megbirkóznia.
Mondom, ennek ellenére teljesen tiszta az értékrend: a pohár nem csapja be az embert. Tavaly például, amikor kedvencünk, Frittmann János lett az Év bortermelője (Frittmann János lettek…), akkor az ötös döntőbe, ahol a Magyar Bor Akadémia a legtöbb jelölést kapottak közül választja ki a legjobbat, a győztes mellett Konyári János, Légli Ottó, Lőrincz György és Szöllősi Mihály jutott be. Idén pedig, amikor végül jól megérdemelten Konyári János lett a befutó, a névsor Vida Péterrel egészült ki.
Hogy a brand hatásairól is szóljunk: a megválasztott, pajzsra emelt, élre juttatott borász az árszínvonalát húsz százalékkal tudja megemelni. És ha neki addig is nyereségesen ment az üzlet, akkor ekkortól még nagyobb hasznot hoz. Ez persze koránt sem jelenti azt, hogy hátradőlhet az otthoni bőrfotelban. Nem. Az Év bortermelőjét a következő egy évben szétszedik, kézről kézre adják a borszeretők, vacsoraestről borbemutatókra, azokról borfesztiválokra, konferenciákra hívják, várják, lökdösik, tuszkolják. Úton van, borokat visz bemutatni, közben gyorsan megnöveli a birtokot, vásárol egy-két tartályt, néhány tucat hordót, és el is fogy, befektetődik a húsz százalékos értéknövekedés.
Konyári János a rutinos borászok közé tartozik. Hogy mást ne mondjak, Tiffán Ede hét évvel volt fiatalabb akkor, amikor a címet elnyerte, és neki addigra már komoly becsülete volt a szakmában. Gere Attila vagy szegény Báthory Tibor szinte gyerek volt, amikor kiérdemelte a címet. Csak azt akarom mondani, hogy Konyári nem fog kapkodni. Két birtoka is készen van, megtanulta azt, ami megtanulható.
A magyar vízilabda-válogatott háromszoros olimpiai bajnok szövetségi kapitánya, Kemény Dénes vállalatvezetőknek szokott előadást tartani a módszereiről, a sikerhez vezető útról. Tény, hogy egy-egy szervezet, munkahely előmenetele leginkább a humán kapacitás minőségétől, a hozzáadott értéktől, a személyiség erejétől függ. Én magam ezért is szorgalmaznám, hogy nem csupán a borértők – egyébként egyre szélesedő – táborában, hanem más területeken, akár a közgazdaságban vagy a sportban is, hallgassuk meg a befutott borászokat a saját tapasztalataikról. Hihetetlen sokat lehet tanulni tőlük.
Ezek az emberek nem könyvből olvasták ki a marketinget és a szervezéstudományt, mégis hihetetlen jó érzékkel hoznak létre piaci márkákat, családi brandet, borvidéki összefogást és jól működő kis- vagy középvállalatot. Konyári például, aki hosszú évek óta gazdag, telt, gyümölcsös nagy borokkal ajándékoz meg bennünket, a kertészeti egyetem elvégzése után nagyvállalati borász lett, majd megalapította a St. Donatus Pincészetet, ami mellett felépítette a saját birtokát is. Az ezredforduló óta találkozhatunk a nevével a palackjain, és azóta hibátlan, olykor vajasan vastag, máskor harsogóan friss, de mindig fajtajelleges és tiszta ízvilágú borokkal kedveskedik az ő népének. Uralkodói gazdagság az övé.
Így most már vele együtt, szép sorban, királyi többesben lettünk.
Dlusztus Imre
Szegedi Egyetem
Bock Józseftől, a nagy életkedvű villányi mestertől hallottam először azt a mondatszerkezetet, hogy „amikor az év borásza lettünk”… Így, az egyes és a többes szám tudatos keverésével. Azután így fogalmaztak többen mások is, mivel az Év bortermelői szinte egytől egyig vagy családi vállalkozásban alkotnak nagyot, vagy a borász fiú- és leánygyermekek bevonásával irányítják a magántulajdonú nagyüzemet. Ugyanakkor a díjat csak magánszemély kaphatja. Így lett a Frittmann Testvérek Kft. képviseletében János (az öcskös) a címnyertes.
Mindazonáltal maga a borász szakma sem tudta, milyen jót tettek magukkal és a borértő közönséggel, amikor a Hét Borbírák (egyes és többes!) kezdeményezésére 1991-ben elindították ezt a jelöléses, választásos sorozatot. A brand azonnal felépült és hatott. Tiffán Ede, aki origóként szolgál azóta is, a saját életművével, édesapja közismert villányi szerepvállalásával, valamint Zsolt fia bevonásával új márkát, figyelemre méltó értéket hozott létre – nem sokkal a rendszerváltás után.
A magyar borász szakma ennek a jó érzékkel kitalált és felépített marketingfogásnak is köszönheti, hogy a nagy átalakulások után talán az egyetlen sikerágazatunk lett. Itt mindig lehet tudni, hogy kik számítanak, és akik valóban számítanak, azok nagyon ritkán okoznak csalódást.
Igaz, hihetetlenül fáradságos munka és sors az övék: túl kellett lépni a nagyüzemi igénytelenségek hatásmechanizmusain, fel kellett építeni az önálló, senkivel sem összetéveszthetetlen arculatot, és ott kellett lenni az értékesítés minden kilométerkövénél is. „Én vagyok saját öregapám” – szokta mondogatni Vesztergombi Ferenc, utalván arra, hogy háromgenerációnyi feladattal, adóssággal kell megbirkóznia.
Mondom, ennek ellenére teljesen tiszta az értékrend: a pohár nem csapja be az embert. Tavaly például, amikor kedvencünk, Frittmann János lett az Év bortermelője (Frittmann János lettek…), akkor az ötös döntőbe, ahol a Magyar Bor Akadémia a legtöbb jelölést kapottak közül választja ki a legjobbat, a győztes mellett Konyári János, Légli Ottó, Lőrincz György és Szöllősi Mihály jutott be. Idén pedig, amikor végül jól megérdemelten Konyári János lett a befutó, a névsor Vida Péterrel egészült ki.
Hogy a brand hatásairól is szóljunk: a megválasztott, pajzsra emelt, élre juttatott borász az árszínvonalát húsz százalékkal tudja megemelni. És ha neki addig is nyereségesen ment az üzlet, akkor ekkortól még nagyobb hasznot hoz. Ez persze koránt sem jelenti azt, hogy hátradőlhet az otthoni bőrfotelban. Nem. Az Év bortermelőjét a következő egy évben szétszedik, kézről kézre adják a borszeretők, vacsoraestről borbemutatókra, azokról borfesztiválokra, konferenciákra hívják, várják, lökdösik, tuszkolják. Úton van, borokat visz bemutatni, közben gyorsan megnöveli a birtokot, vásárol egy-két tartályt, néhány tucat hordót, és el is fogy, befektetődik a húsz százalékos értéknövekedés.
Konyári János a rutinos borászok közé tartozik. Hogy mást ne mondjak, Tiffán Ede hét évvel volt fiatalabb akkor, amikor a címet elnyerte, és neki addigra már komoly becsülete volt a szakmában. Gere Attila vagy szegény Báthory Tibor szinte gyerek volt, amikor kiérdemelte a címet. Csak azt akarom mondani, hogy Konyári nem fog kapkodni. Két birtoka is készen van, megtanulta azt, ami megtanulható.
A magyar vízilabda-válogatott háromszoros olimpiai bajnok szövetségi kapitánya, Kemény Dénes vállalatvezetőknek szokott előadást tartani a módszereiről, a sikerhez vezető útról. Tény, hogy egy-egy szervezet, munkahely előmenetele leginkább a humán kapacitás minőségétől, a hozzáadott értéktől, a személyiség erejétől függ. Én magam ezért is szorgalmaznám, hogy nem csupán a borértők – egyébként egyre szélesedő – táborában, hanem más területeken, akár a közgazdaságban vagy a sportban is, hallgassuk meg a befutott borászokat a saját tapasztalataikról. Hihetetlen sokat lehet tanulni tőlük.
Ezek az emberek nem könyvből olvasták ki a marketinget és a szervezéstudományt, mégis hihetetlen jó érzékkel hoznak létre piaci márkákat, családi brandet, borvidéki összefogást és jól működő kis- vagy középvállalatot. Konyári például, aki hosszú évek óta gazdag, telt, gyümölcsös nagy borokkal ajándékoz meg bennünket, a kertészeti egyetem elvégzése után nagyvállalati borász lett, majd megalapította a St. Donatus Pincészetet, ami mellett felépítette a saját birtokát is. Az ezredforduló óta találkozhatunk a nevével a palackjain, és azóta hibátlan, olykor vajasan vastag, máskor harsogóan friss, de mindig fajtajelleges és tiszta ízvilágú borokkal kedveskedik az ő népének. Uralkodói gazdagság az övé.
Így most már vele együtt, szép sorban, királyi többesben lettünk.
Dlusztus Imre
Szegedi Egyetem
Frittmann lett a szegedi labdarúgás hivatalos bora
Labdarúgás: Évzárót tartott a Volán felnőttcsapata
Fotó: Gémes Sándor
Évzáró vacsorát tartott péntek este a Tisza Volán Szabadidőközpontban az NB III-as szegedi labdarúgócsapat. A remek hangulatú rendezvényen a finom pörkölt mellett egyéb ajándékokat is kaptak a játékosok, az edzők és az egyesület támogatói.
Picit csalóka az évzáró időpontválasztása, hiszen a Tisza Volán felnőttgárdája egészen december 18-áig edzésben marad, sőt, még a Kék Mókus Kupában is versenyben vannak a játékosok - azért e megfogalmazás, mert kik a Volán, kik a Szeged Étterem “színeiben” kispályáznak a nagyszabású téli teremtornán.
Mindettől függetlenül a csapat pénteken ünnepélyes hangulatban értékelte és zárta le az esztendőt. A középpontban természetesen az őszi szezon állt, amikor is a színtiszta volános alapokon újjászerveződött, zömében fiatal, rutintalan játékosokból álló alakulat nagyszerű szerepléssel hívta fel magára a szakma és a közvélemény figyelmét: a nyolcadik helyen telel az NB III Alföld csoportjában. “Féltettünk benneteket, hiszen sokan mondták, hogy ennek az ifjú labdarúgókból álló csapatnak igen nehéz dolga lesz az NB III-ban, de rácáfoltatok a kétkedőkre, elismerés illeti teljesítményeteket” - mondta a fiúknak Kővári Árpád. A Tisza Volán SC ügyvezető elnöke arra kérte a kék-fekete focistákat, a jövőben is szorgalmasan és keményen eddzenek, kövessék edzőik utasításait, hogy minél nagyszerűbb, képzettebb játékosok váljanak belőlük.
A Tisza Volán Zrt. részéről Mező István, a Csongrád Megyei Közszolgáltató Divízió igazgatója, az önkormányzat képviseletében pedig Kónya Sándor, a városi sporttanács elnöke köszöntötte a játékosokat, edzőket, vezetőket, s gratulált a remek őszi szerepléshez. Buchholcz Gábor vezetőedző úgy fogalmazott, példamutató volt tanítványainak hozzáállása a felkészülés kezdetétől egészen mostanáig, s ugyanezt az elszántságot és munkakedvet várja tőlük január 12-étől is, mikor újra találkoznak, hogy nekikezdjenek a nagy tavaszi hadjáratnak. “Magasra tettétek a mércét, a szurkolók tavasszal is legalább ilyen szereplést várnak el tőlünk, és én is azt szeretném, ha minimum huszonnégy pontot akkor is össze tudnánk gyűjteni” - fogalmazott a mester.
Halkó Pál szakosztályvezető különleges naptárral ajándékozta meg a fiúkat: a 2009-es falinaptárban a szokásos tudnivalók mellett a csapat valamennyi tagjának név- és születésnapját feltüntették - így aztán bizonyosan nem marad el egyetlen köszöntés sem! Az elegáns kiadványt egyébként a SZEGEDma.hu fotóriportere, Gémes Sándor legszebb felvételei díszítik. A szakosztályvezető az edzőknek egy-egy üveg pezsgővel, a vezetőknek, vendégeknek, támogatóknak pedig borral kedveskedett. Itt említjük meg, hogy a Tisza Volán új szponzorra is lelt: a gárda hivatalos boraiként immár a 2007-es Év borásza, Frittmann János zamatos nedűi szolgálnak. A Frittmann Pincészet tehát a hasonló alkalmakkor legjobb boraival segíti a szegedi labdarúgást.
Halkó Pál a félév során valamennyi mérkőzésen osztályozta is a pályára lépőket, ennek végeredményét szintén ez alkalommal ismerhették meg a kék-feketék. Hat egész fölötti átlaggal végzett a képzeletbeli dobogón Mórocz Zsolt, Dongó Dénes és Beretka Péter, a negyedik helyre pedig az a Grünwald Attila került, aki mind a tizenöt találkozón kezdőként szerepelt, s akit a SZEGEDma.hu az ősz legjobbjának választott.
Pinter M. Lajos
www.szegedma.hu
2008. december 10., szerda
Frittmann foraltban is a legjobb
Vizezik és túlcukrozzák a forralt borokat
Szeged - A szegedi karácsonyi vásárokon kapható fehér forralt borokat ízlelgettük és osztályoztuk Pelle László borszakértő segítségével. Az 53 éves szakember szerint sok helyen vizezik és túlcukrozzák a meleg nedűt.
Nincs is jobb dolog annál, mint egy ködös, esős napon iszogatni egy jó pohár forralt bort a szegedi karácsonyi vásárokon. A nyolc helyszínen árult nedű osztályozására Pelle Lászlót, a Szegedi Borbarátok Társaságának tagját, borszakértőt, az egyetem borkóstoló szemináriumának előadóját hívtuk segítségül. Arra is megkértük az 53 éves szakembert, hogy 1-től 10-ig osztályozza a megkóstolt italokat. Körutunk a Széchenyi térrről vezetett a Dugonics téren keresztül a Dóm térre.Széchenyi tér: a kesernyéstől az émelygősig
Az ízkorzót Péter Ferenc standjánál kezdtük a Széchenyi tér Takaréktár utca felőli részén. Megtudtuk, hogy az alkoholos ital Frittmann János olaszrizlingjéből készült, és húsz literben 1 kiló húsz deka cukor van. – Ennél rosszabbal ne találkozzunk ezen az estén. Kicsit édes, de a fahéj mellett érezni a bort is. 6-7 pontot adok rá – értékelte a kólával egyébként megegyező cukrozású forralt fehérbort Pelle László. Következő állomásunk Lehőcz József bódéja volt a Széchenyi tér közepén. Odafelé tartva képet kaptunk a szakértőtől a „szent négyességről" is: kevés cukor mellett fahéjnak, szegfűszegnek, citromnak vagy narancsnak kell a forralt borban lennie – hallottuk az egyáltalán nem bonyolult receptet. Igazi gyümölcsdarabot azonban csak a Dóm tér két standján – Katlan Tóninál és a Híd étterem bódéjában – fedeztünk fel italunkban. Lehőcz József borát melegebbnek éreztük az előzőnél, amit Pelle László azzal egészített ki, hogy igazán csak a fahéjat és a cukrot lehet érezni rajta. Nem is adott 3 pontnál többet rá. A domaszéki Renekor Bt. forralt bora a tér Kárász utca felőli részén félédes cuvée-ból készült, de azt már nem tudták megmondani, hogy kinek a borából.
 |
| Pelle László borszakértő kóstol és értékel: a legfinomabb szegedi forralt borra is csak hat-hét pontot tudott adni. Fotó: Segesvári Csaba |
– Nem érzek benne annyi illatot, íze kesernyésebb a többinél. Ez nem lenne baj, ha nem tudnánk, hogy félédes cuvée az alap. Visszafogott a fűszerezése is, gondolom, ezen is spórolni akart a készítő – ízlelgette az italt a több mint három évtizede borkóstolással is foglalkozó férfi. Hogy 4 pontot adott a borra, az csak a hozzáadott kevesebb cukornak volt köszönhető. A vele szemben levő kaposmérői Szigeti Grill Kft. itala nyerte körutunkon a nap legédesebb forralt bora címet. – Émelygős, kicsit pacsulis. Erre szokták mondani, hogy nőies, csúszós. Kettes-hármasnál többet nem érdemel, csak a cukrot érezni rajta. Az utolsó két helyen ráadásul már nyújtást is éreztem. Az eladók felvizezték a nedűt – magyarázta Pelle László.
Vizes hangulatú Dugonics tér
A Dugonics téri Béke tanszék forralt bora azonban még ezeknél is vizesebb volt. Hiába szolgálták fel a Széchenyi térieknél elegánsabb nyakas pohárban, csak a beltartalmat értékelhettük. – Erősebb a szegfűszeg benne, az ital víztartalma úgy 20-30 százalék lehet. Mondhatni, a víz dominál benne a bor helyett. Emiatt 2-est adok rá – mondta a szakértő.
Gyümölcsös Dóm tér
A fővárosi Katlan Tóni Kft. a fogadalmi templom bejáratához legközelebb eső Dóm téri bódéjában kis narancsdarabbal együtt szolgálták fel italunkat. – A bort ebben sem érzem igazán, mégis a második legjobb eddig. A gyümölcs érződik a borban, 4-5 pontot ér – értékelt Pelle László, akivel kicsit feljebb már Pásztorné Csányi Erzsébet száraz zalagyöngyéből készült borát teszteltük. – Benne van a borjelleg, a zalagyöngye pedig tökéletesen megfelel alapanyagnak. Nem egy felső minőség, de nincs is túlhígítva. 5 pontot adok rá, mert a bor savasságát is érzem a számon – dicsérte az italt a szakember.
Karácsonyi bortúránkat a Híd étterem standjánál fejeztük be, közel az Aradi vértanúk teréhez: a mazsolával együtt tálalt meleg ital gyümölcsössége elnyerte tetszésünket, de a bort a szakértő itt is vizesnek találta. – Bármennyire is rossz a bor, ha azt nem vizezik, érezni kell a savakat benne. Csak a korrekt gyümölcsösség miatt tudok 3,5 pontot adni erre – magyarázta Pelle László, aki azt mondta, nagyjából ilyen minőségű forralt borokra számított a szegedi karácsonyi vásárokban.
Kiss Gábor Gergely
Délmagyarország
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
