Csend Szentestén

Karácsonyi asztal Szenteste. Frittmann rozé, gyertyafény, két pohár...
Folytatódjon mindenki fejében a történet.

Üdvözöljük a 2008-as év bortermelőjét, Konyári Jánost

Lettünk


Bock Józseftől, a nagy életkedvű villányi mestertől hallottam először azt a mondatszerkezetet, hogy „amikor az év borásza lettünk”… Így, az egyes és a többes szám tudatos keverésével. Azután így fogalmaztak többen mások is, mivel az Év bortermelői szinte egytől egyig vagy családi vállalkozásban alkotnak nagyot, vagy a borász fiú- és leánygyermekek bevonásával irányítják a magántulajdonú nagyüzemet. Ugyanakkor a díjat csak magánszemély kaphatja. Így lett a Frittmann Testvérek Kft. képviseletében János (az öcskös) a címnyertes.
Mindazonáltal maga a borász szakma sem tudta, milyen jót tettek magukkal és a borértő közönséggel, amikor a Hét Borbírák (egyes és többes!) kezdeményezésére 1991-ben elindították ezt a jelöléses, választásos sorozatot. A brand azonnal felépült és hatott. Tiffán Ede, aki origóként szolgál azóta is, a saját életművével, édesapja közismert villányi szerepvállalásával, valamint Zsolt fia bevonásával új márkát, figyelemre méltó értéket hozott létre – nem sokkal a rendszerváltás után.
A magyar borász szakma ennek a jó érzékkel kitalált és felépített marketingfogásnak is köszönheti, hogy a nagy átalakulások után talán az egyetlen sikerágazatunk lett. Itt mindig lehet tudni, hogy kik számítanak, és akik valóban számítanak, azok nagyon ritkán okoznak csalódást.
Igaz, hihetetlenül fáradságos munka és sors az övék: túl kellett lépni a nagyüzemi igénytelenségek hatásmechanizmusain, fel kellett építeni az önálló, senkivel sem összetéveszthetetlen arculatot, és ott kellett lenni az értékesítés minden kilométerkövénél is. „Én vagyok saját öregapám” – szokta mondogatni Vesztergombi Ferenc, utalván arra, hogy háromgenerációnyi feladattal, adóssággal kell megbirkóznia.
Mondom, ennek ellenére teljesen tiszta az értékrend: a pohár nem csapja be az embert. Tavaly például, amikor kedvencünk, Frittmann János lett az Év bortermelője (Frittmann János lettek…), akkor az ötös döntőbe, ahol a Magyar Bor Akadémia a legtöbb jelölést kapottak közül választja ki a legjobbat, a győztes mellett Konyári János, Légli Ottó, Lőrincz György és Szöllősi Mihály jutott be. Idén pedig, amikor végül jól megérdemelten Konyári János lett a befutó, a névsor Vida Péterrel egészült ki.
Hogy a brand hatásairól is szóljunk: a megválasztott, pajzsra emelt, élre juttatott borász az árszínvonalát húsz százalékkal tudja megemelni. És ha neki addig is nyereségesen ment az üzlet, akkor ekkortól még nagyobb hasznot hoz. Ez persze koránt sem jelenti azt, hogy hátradőlhet az otthoni bőrfotelban. Nem. Az Év bortermelőjét a következő egy évben szétszedik, kézről kézre adják a borszeretők, vacsoraestről borbemutatókra, azokról borfesztiválokra, konferenciákra hívják, várják, lökdösik, tuszkolják. Úton van, borokat visz bemutatni, közben gyorsan megnöveli a birtokot, vásárol egy-két tartályt, néhány tucat hordót, és el is fogy, befektetődik a húsz százalékos értéknövekedés.
Konyári János a rutinos borászok közé tartozik. Hogy mást ne mondjak, Tiffán Ede hét évvel volt fiatalabb akkor, amikor a címet elnyerte, és neki addigra már komoly becsülete volt a szakmában. Gere Attila vagy szegény Báthory Tibor szinte gyerek volt, amikor kiérdemelte a címet. Csak azt akarom mondani, hogy Konyári nem fog kapkodni. Két birtoka is készen van, megtanulta azt, ami megtanulható.
A magyar vízilabda-válogatott háromszoros olimpiai bajnok szövetségi kapitánya, Kemény Dénes vállalatvezetőknek szokott előadást tartani a módszereiről, a sikerhez vezető útról. Tény, hogy egy-egy szervezet, munkahely előmenetele leginkább a humán kapacitás minőségétől, a hozzáadott értéktől, a személyiség erejétől függ. Én magam ezért is szorgalmaznám, hogy nem csupán a borértők – egyébként egyre szélesedő – táborában, hanem más területeken, akár a közgazdaságban vagy a sportban is, hallgassuk meg a befutott borászokat a saját tapasztalataikról. Hihetetlen sokat lehet tanulni tőlük.
Ezek az emberek nem könyvből olvasták ki a marketinget és a szervezéstudományt, mégis hihetetlen jó érzékkel hoznak létre piaci márkákat, családi brandet, borvidéki összefogást és jól működő kis- vagy középvállalatot. Konyári például, aki hosszú évek óta gazdag, telt, gyümölcsös nagy borokkal ajándékoz meg bennünket, a kertészeti egyetem elvégzése után nagyvállalati borász lett, majd megalapította a St. Donatus Pincészetet, ami mellett felépítette a saját birtokát is. Az ezredforduló óta találkozhatunk a nevével a palackjain, és azóta hibátlan, olykor vajasan vastag, máskor harsogóan friss, de mindig fajtajelleges és tiszta ízvilágú borokkal kedveskedik az ő népének. Uralkodói gazdagság az övé.
Így most már vele együtt, szép sorban, királyi többesben lettünk.

Dlusztus Imre

Szegedi Egyetem

Frittmann lett a szegedi labdarúgás hivatalos bora

Labdarúgás: Évzárót tartott a Volán felnőttcsapata

Fotó: Gémes Sándor

Évzáró vacsorát tartott péntek este a Tisza Volán Szabadidőközpontban az NB III-as szegedi labdarúgócsapat. A remek hangulatú rendezvényen a finom pörkölt mellett egyéb ajándékokat is kaptak a játékosok, az edzők és az egyesület támogatói.

Picit csalóka az évzáró időpontválasztása, hiszen a Tisza Volán felnőttgárdája egészen december 18-áig edzésben marad, sőt, még a Kék Mókus Kupában is versenyben vannak a játékosok - azért e megfogalmazás, mert kik a Volán, kik a Szeged Étterem “színeiben” kispályáznak a nagyszabású téli teremtornán.

Mindettől függetlenül a csapat pénteken ünnepélyes hangulatban értékelte és zárta le az esztendőt. A középpontban természetesen az őszi szezon állt, amikor is a színtiszta volános alapokon újjászerveződött, zömében fiatal, rutintalan játékosokból álló alakulat nagyszerű szerepléssel hívta fel magára a szakma és a közvélemény figyelmét: a nyolcadik helyen telel az NB III Alföld csoportjában. “Féltettünk benneteket, hiszen sokan mondták, hogy ennek az ifjú labdarúgókból álló csapatnak igen nehéz dolga lesz az NB III-ban, de rácáfoltatok a kétkedőkre, elismerés illeti teljesítményeteket” - mondta a fiúknak Kővári Árpád. A Tisza Volán SC ügyvezető elnöke arra kérte a kék-fekete focistákat, a jövőben is szorgalmasan és keményen eddzenek, kövessék edzőik utasításait, hogy minél nagyszerűbb, képzettebb játékosok váljanak belőlük.

A Tisza Volán Zrt. részéről Mező István, a Csongrád Megyei Közszolgáltató Divízió igazgatója, az önkormányzat képviseletében pedig Kónya Sándor, a városi sporttanács elnöke köszöntötte a játékosokat, edzőket, vezetőket, s gratulált a remek őszi szerepléshez. Buchholcz Gábor vezetőedző úgy fogalmazott, példamutató volt tanítványainak hozzáállása a felkészülés kezdetétől egészen mostanáig, s ugyanezt az elszántságot és munkakedvet várja tőlük január 12-étől is, mikor újra találkoznak, hogy nekikezdjenek a nagy tavaszi hadjáratnak. “Magasra tettétek a mércét, a szurkolók tavasszal is legalább ilyen szereplést várnak el tőlünk, és én is azt szeretném, ha minimum huszonnégy pontot akkor is össze tudnánk gyűjteni” - fogalmazott a mester.

Halkó Pál szakosztályvezető különleges naptárral ajándékozta meg a fiúkat: a 2009-es falinaptárban a szokásos tudnivalók mellett a csapat valamennyi tagjának név- és születésnapját feltüntették - így aztán bizonyosan nem marad el egyetlen köszöntés sem! Az elegáns kiadványt egyébként a SZEGEDma.hu fotóriportere, Gémes Sándor legszebb felvételei díszítik. A szakosztályvezető az edzőknek egy-egy üveg pezsgővel, a vezetőknek, vendégeknek, támogatóknak pedig borral kedveskedett. Itt említjük meg, hogy a Tisza Volán új szponzorra is lelt: a gárda hivatalos boraiként immár a 2007-es Év borásza, Frittmann János zamatos nedűi szolgálnak. A Frittmann Pincészet tehát a hasonló alkalmakkor legjobb boraival segíti a szegedi labdarúgást.

Halkó Pál a félév során valamennyi mérkőzésen osztályozta is a pályára lépőket, ennek végeredményét szintén ez alkalommal ismerhették meg a kék-feketék. Hat egész fölötti átlaggal végzett a képzeletbeli dobogón Mórocz Zsolt, Dongó Dénes és Beretka Péter, a negyedik helyre pedig az a Grünwald Attila került, aki mind a tizenöt találkozón kezdőként szerepelt, s akit a SZEGEDma.hu az ősz legjobbjának választott.

Pinter M. Lajos

www.szegedma.hu

Frittmann foraltban is a legjobb

Vizezik és túlcukrozzák a forralt borokat

Szeged - A szegedi karácsonyi vásárokon kapható fehér forralt borokat ízlelgettük és osztályoztuk Pelle László borszakértő segítségével. Az 53 éves szakember szerint sok helyen vizezik és túlcukrozzák a meleg nedűt.

Nincs is jobb dolog annál, mint egy ködös, esős napon iszogatni egy jó pohár forralt bort a szegedi karácsonyi vásárokon. A nyolc helyszínen árult nedű osztályozására Pelle Lászlót, a Szegedi Borbarátok Társaságának tagját, borszakértőt, az egyetem borkóstoló szemináriumának előadóját hívtuk segítségül. Arra is megkértük az 53 éves szakembert, hogy 1-től 10-ig osztályozza a megkóstolt italokat. Körutunk a Széchenyi térrről vezetett a Dugonics téren keresztül a Dóm térre.

Széchenyi tér: a kesernyéstől az émelygősig

Az ízkorzót Péter Ferenc standjánál kezdtük a Széchenyi tér Takaréktár utca felőli részén. Megtudtuk, hogy az alkoholos ital Frittmann János olaszrizlingjéből készült, és húsz literben 1 kiló húsz deka cukor van. – Ennél rosszabbal ne találkozzunk ezen az estén. Kicsit édes, de a fahéj mellett érezni a bort is. 6-7 pontot adok rá – értékelte a kólával egyébként megegyező cukrozású forralt fehérbort Pelle László. Következő állomásunk Lehőcz József bódéja volt a Széchenyi tér közepén. Odafelé tartva képet kaptunk a szakértőtől a „szent négyességről" is: kevés cukor mellett fahéjnak, szegfűszegnek, citromnak vagy narancsnak kell a forralt borban lennie – hallottuk az egyáltalán nem bonyolult receptet. Igazi gyümölcsdarabot azonban csak a Dóm tér két standján – Katlan Tóninál és a Híd étterem bódéjában – fedeztünk fel italunkban. Lehőcz József borát melegebbnek éreztük az előzőnél, amit Pelle László azzal egészített ki, hogy igazán csak a fahéjat és a cukrot lehet érezni rajta. Nem is adott 3 pontnál többet rá. A domaszéki Renekor Bt. forralt bora a tér Kárász utca felőli részén félédes cuvée-ból készült, de azt már nem tudták megmondani, hogy kinek a borából.

Pelle László borszakértő kóstol és értékel: a legfinomabb szegedi forralt borra is csak hat-hét pontot tudott adni. Fotó: Segesvári Csaba

– Nem érzek benne annyi illatot, íze kesernyésebb a többinél. Ez nem lenne baj, ha nem tudnánk, hogy félédes cuvée az alap. Visszafogott a fűszerezése is, gondolom, ezen is spórolni akart a készítő – ízlelgette az italt a több mint három évtizede borkóstolással is foglalkozó férfi. Hogy 4 pontot adott a borra, az csak a hozzáadott kevesebb cukornak volt köszönhető. A vele szemben levő kaposmérői Szigeti Grill Kft. itala nyerte körutunkon a nap legédesebb forralt bora címet. – Émelygős, kicsit pacsulis. Erre szokták mondani, hogy nőies, csúszós. Kettes-hármasnál többet nem érdemel, csak a cukrot érezni rajta. Az utolsó két helyen ráadásul már nyújtást is éreztem. Az eladók felvizezték a nedűt – magyarázta Pelle László.

Vizes hangulatú Dugonics tér

A Dugonics téri Béke tanszék forralt bora azonban még ezeknél is vizesebb volt. Hiába szolgálták fel a Széchenyi térieknél elegánsabb nyakas pohárban, csak a beltartalmat értékelhettük. – Erősebb a szegfűszeg benne, az ital víztartalma úgy 20-30 százalék lehet. Mondhatni, a víz dominál benne a bor helyett. Emiatt 2-est adok rá – mondta a szakértő.

Gyümölcsös Dóm tér

A fővárosi Katlan Tóni Kft. a fogadalmi templom bejáratához legközelebb eső Dóm téri bódéjában kis narancsdarabbal együtt szolgálták fel italunkat. – A bort ebben sem érzem igazán, mégis a második legjobb eddig. A gyümölcs érződik a borban, 4-5 pontot ér – értékelt Pelle László, akivel kicsit feljebb már Pásztorné Csányi Erzsébet száraz zalagyöngyéből készült borát teszteltük. – Benne van a borjelleg, a zalagyöngye pedig tökéletesen megfelel alapanyagnak. Nem egy felső minőség, de nincs is túlhígítva. 5 pontot adok rá, mert a bor savasságát is érzem a számon – dicsérte az italt a szakember.

Karácsonyi bortúránkat a Híd étterem standjánál fejeztük be, közel az Aradi vértanúk teréhez: a mazsolával együtt tálalt meleg ital gyümölcsössége elnyerte tetszésünket, de a bort a szakértő itt is vizesnek találta. – Bármennyire is rossz a bor, ha azt nem vizezik, érezni kell a savakat benne. Csak a korrekt gyümölcsösség miatt tudok 3,5 pontot adni erre – magyarázta Pelle László, aki azt mondta, nagyjából ilyen minőségű forralt borokra számított a szegedi karácsonyi vásárokban.


Kiss Gábor Gergely
Délmagyarország

Baba és a halál egy pohár Frittmann előtt

Marad a távolság, és a mondatok

Dobó Csaba

2008. November 19., Szerda

Fotó: Gémes Sándor

A hét fotója rovatunkban érdekes, elgondolkodtató képekhez kapcsolódó rövid gondolatainkat olvashatják.

Mindig van valami felemelő abban, mikor a halálról írhatok… Ez az előbbi mondat egyébként épp olyan mély-ironikus, mint mikor nagyapámról - aki a szerveshulladék-megsemmisítő környékén lakott -, miután levágták az egyik lábát, ezt írtam: „…mikor a gangon ül és a krematórium nagy kéményeinek füstjét bámulja, mindig arra gondol, hogy ő fél lábbal már a menyben van.”

Egy tanatológiai (a halállal foglalkozó interdiszciplináris tudomány neve) előadáson Csejtei Dezső, a Szegedi Tudományegyetem filozófiai tanszékének oktatója beszélt többek között azokról a társadalmi, gazdasági, politikai okokról is, ami miatt a 21. században olyan távolságba kerültünk az elmúlástól, hogy egy nagyon messziről jött lény, miután megismerné gondoldásunkat, viselkedésünket, és végre hazatérhetne a Marsra, azt mondhatná parancsnokának: jelentem, a Föld nevű bolygón mindenki halhatatlan. (Abban az esetben mindenképp, ha a fogyasztói társadalom nagybecsű államaiban tett körutazást.) A szemináriumon szinte végig az okok mentén kerültek felszínre az újabb kérdések. Itt tehát sem időm, sem helyem nincs, hogy akár így az elmúlás évszakának közeledtével végigszánkázzak nagy korok és évszázadok túlvilági hagyományain. Ezért itt nekem csak a távolság maradt. Az érzés. Amúgy a billentyűk mögött sem jókedvemből ülök most. Hanem mert senki sem beszélte meg velem annak idején, hogy mi van a halál után, vagy az élet után… vagyis a halál előtt…ö … élet előtt. Na látják! Ez a kérdés ilyen komoly problémaként hagyott nyomott lelkecskémben, így hát pennát ragadtam anno. Bár ne tettem volna, de most már teljesen mindegy, van ez a távolság, és a maradnak néha azok a mondatok, amelyek most is.

Egyszer éppen egy Frittmann-hétfőre tekertem biciklimmel a Templomkert felé, amikor egy villanásra a lelkembe szakadt egy olyan kép, amely úgy meggyűrte aztán hosszú órákig szívem, hogy még a kékfrankosnak is meggyűlt a baja a vasalással. A régi Centrum oldalában egy mentősfiú térdelt egy babakocsi mellett. Az alig egyéves korú kislány szelíden pislogott. A mentősön látszott, hogy mondana valamit, de nem tud, talán arra gondol, hogy milyen szerencse, hogy ilyen nyugodt most a gyermek. A mentőautóban az orvos letakarja az idős embert, és telefonál. Nem tudom, hogy a halottaskocsit hívta-e, vagy a nagyapa mobiljából kikeresett gyermekeket értesíti, hogy az apjuk meghalt, miközben az unokáját vitte le a szokásos esti sétára. A gyerek jól van.

Amikor mint egy filmet végiggondoltam tekerés közben a történetet, az előzményeket, a kislány mosolyát, ahogy megáll a kocsi, és a tompa puffanást… elmondhatatlanul fájt. Könnyek szöktek a szemembe. És ahogy ezt a képet néztem, nem tudom, miért, de egyből arra gondoltam, hogy a sírok közt valahol ott szaladgál a kislány, és a nagymamája épp férjének mesél, csak eszébe jutott, hogy a virágot ott a gránitcserépben még meg sem locsolta.

Szennyezés a magyar borokban?

A magyar borok is szennyezettek

Medipress

2008-11-06 16:33

e-mail megosztás

• Megosztás
• Blogter AC
• Linkter
• Propeller
• Startlap
• del.icio.us
• Digg

• Feliratkozás a rovat feed-jére
• RSS feed
• Google
• Netvibes
• My Yahoo!

Küldje el a cikket ismerőseinek!

Ossza meg ismerőseivel!

A borfogyasztás jótékony hatásairól már régóta olvashatunk, az a nehézfém szennyeződés azonban, amelyet bizonyos európai vörös- és fehérborokban találtak nemrég, könnyen életveszélyessé változtathatja az amúgy nemes italokat - állítják brit kutatók.

A nehézfémek komolyan károsíthatják az idegrendszert és ezáltal olyan betegségeket idézhetnek elő, mint a Parkinson-kór, valamint növelhetik a szervezetben lévő oxidatív stresszt, ami krónikus gyulladási folyamatok és daganatos betegségek kialakulásához vezethet.

"A mostani kutatás során összesen 16 országból származó borok káros anyag tartalmát vizsgáltuk meg - nyilatkozta Declan Naughton a Kingston Egyetem professzora - Sajnos a legtöbb esetben igen magas értékeket találtunk, ami komoly aggodalomra adhat okot."

Egészségünkre?

A vizsgált portugál, osztrák, francia, spanyol, cseh, magyar, német, szerb, argentin, brazil, olasz, jordán, macedón, szlovák és görög borok közül mindössze három ország esetében nem találtak a megengedettnél magasabb nehézfém értékeket. Az Argentínából, Brazíliából és Olaszországból származó borok esetében a szennyezés mértékét mérni hivatott THQ érték 1.0 alatt volt.

Magyar borok: 300-szoros túllépés

A kutatók a vanádium, a réz, a mangán, a nikkel, a cink, a króm és az ólom nyomai után kutattak a borokban. Naughton professzor szerint a fentebb említett országokon kívül a THQ érték minden nemzet borában jóval magasabb volt a megengedettnél. A magyar és szlovák borok esetében néhány bornál 300 körüli THQ értéket is mértek.

"Az ilyen mértékben szennyezett borok rendszeres fogyasztása akár életre szóló egészségügyi károsodást is okozhat" - nyilatkozta Naughton professzor. Mivel a nehézfém mérgezés akár életveszélyes is lehet, a kutatók a borok fokozottabb ellenőrzését szorgalmazzák. "Emellett fontos lenne, hogy a gyártók feltüntessék a termékek csomagolásán annak nehézfémtartalmát."

A vizsgálat során talált nehézfémek csak nagyon kis mennyiségben találhatók meg a termőtalajban, ezért valószínűbb, hogy a fémhordóban való tárolás során kerülnek bele a szennyezőanyagok a borokba.

Templomkert

2008 november elején bezár a Templomkert. Nem téliesítik. A törzsasztal üres marad a hideg hónapokra. Az okokat lehet citálni, de minek. Nincs. Mint, ahogy ez a blog sem egyébként. Úgy indult, hogy együtt, valamit. Vagyis a Frittmann Baráti Kör azon kívül, vagyis azok után, hogy létre hívta önmagát... valami többet. Aztán volt, hogy igen; beszélgetések, vélemények ütköztetése, s mindezt körbeölelte az ezerjó, kék frankos rozé, Irsai.
Aztán mégiscsak a kábaság. Mindenki magában, szerintem erről ennyit. Viszont épp így a blog is. Úgy volt, hogy van egy jelszó, belépünk, csináljuk, aztán... néha.
Ez a néha az, amitől a magyar az ami. Egyedül, szét, önmagát sem, a másikat még inkább...
Viszont a bor. A bor nem hittem volna, hogy igazságot oszt. Tényleg azt gondoltam, hogy egy szép, romantikus maszlag. Aztán megláttam önmagam, részegen, ahogy nem is én vagyok, vagyis éppen hogy. Sajnos nem érezzük a határt. Sem a másik irányában, sem önmagunk felé. Folyunk, nem hordóból, inkább a fröccs kicsusszant, buboréktól hajszolt, kopott terítőre csöppent nedvesség.
Azt hisszük nyomot hagyunk, de így csak... még egyszer: kopott terítőn, savanyú cseppek.

Most éppen Bálinttal rendelünk Ildikótól. Egy Dobó-fröccsöt azt hiszem.

Olasz borveszély

Az olcsó olasz bor kiüti a hazait

Szeged - Képtelenek versenyezni a magyar bortermelők a literenként száz forintért behozott olasz borokkal, melyeket gyakran kevernek a hazai nedűvel. A megyei bortermelők és szőlőtermesztők számára mindez katasztrofális helyzetet teremthet. A szőlő felvásárlási árának zuhanása miatt a gazdák kivághatják veszteséget termelő ültetvényeiket.

Alaposan átrendezte a magyar borpiacot az a tavaszi hír, miszerint Olaszországban rekord szőlőtermés várható. Az öntözött, hektáronként 30-40 tonnát is termő ültetvényekről származó borokra a nagyon gyönge beltartalmi érték jellemző, így nem lehet azon csodálkozni, hogy hazánkba literenként száz forintért exportáltak, az itáliai nyilvántartások szerint 400 ezer hektoliternyit. A magyar statisztikákban viszont csak 217 ezer hektónyi szerepel, ezért az agrártárca, valamint a vám- és pénzügyőrség vizsgálatba kezdett, hová lett a teljes legális magyar importnak megfelelő különbözet. A bortermelők azt gyanítják – fogalmazta meg Jásdi István, a Független Magyar Bortermelők Szövetségének elnöke –, hogy az olcsó olasz nedűt a magyar feldolgozók a hazai borral keverve hozzák forgalomba. Ezért önti el a boltok polcait a palackonként 4-500 forintos nedű.

A Csongrád megyében élő termelők is megérzik mindezt. Nagy Sándor, a vásárhelyi Róna Kft. szőlészeti és borászati ágazatának vezetője azt mondta, érezhetően csökkent a háromféle fehér- és háromféle vörösboráról is ismert cég forgalma. Hozzátette: azt még nem tudják, hogy ez csak a filléres olasz importnak tudható-e be, vagy hozzájárult a nyári nagy meleg is, amikor az emberek inkább sört isznak. Somodi István, az ásotthalmi Somodi borászat tulajdonosa tíz százalékra becsülte a visszaesést, tapasztalva az olcsó borok térhódítását.

Palackozva. Már készítik az újbor helyét a Sóshalmi Bor Kft.-nél. Fotó: Tésik Attila

Árnyaltabban látja a helyzetet Bodor István, a bokrosi Rubin Borház vezetője, aki szerint a bordömping többféleképpen is árt a magyar ágazatnak: – Harminc-negyven százalékkal csökkentette a szőlő hazai felvásárlási árait, amikor kiderült, rekord szőlőtermés várható Olaszországban. A bor ára ettől 20-30 százalékkal esett – mondta. – Amúgy is romlik a magyar bor helyzete az Unióban, ráadásul eddig sem tudtuk kellően érvényesíteni érdekeinket. Nem véletlen, hiszen a tagországokban évente 150-160 millió hektónyit állítanak elő, míg Magyarországon csak 2-3 milliót. Azaz nem annyira jók érdekérvényesítési pozíciónk – fejtette ki Bodor István. Hozzátette: A műanyag palackokban forgalomba hozott, olcsó borok előállítási helyeként sokszor nem egy ország neve szerepel, hanem az olvasható, hogy az az európai uniós országokból származó borok keverékét tartalmazza. A Rubin Borház vezetője úgy véli, ha nem változnak a jogszabályok, és nem szigorodik a minőség-ellenőrzés, akkor a magyar piac 70-80 százalékát hamarosan az olcsó, 9,5 százalék alkoholtartalmú borok uralják. Ez pedig nemcsak a magyar borászatnak, de a szőlőtermelőknek is katasztrófa. Az utóbbiak a veszteségek miatt kivágják ültetvényeiket, ami hat a bortermelőkre, és így akár meg is feleződhet a hazai termék aránya.

Szigorítás, csődök

Az agrártárca, valamint a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága megállapodása szerint szigorítják a jövedéki ellenőrzést – jelentette be a napokban Gőgös Zoltán, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium szakállamtitkára. Az ágazat válságos helyzetét jól mutatja, hogy felszámolás alatt áll a 2002-ben még Az év pincészete díjat elnyert, nagyrédei Szőlőskert Zrt., illetve megroggyant, és egy szem szőlőt sem vásárolt fel az idén a nevét Integrált Borgazdasági Zrt.-re változtató Egervin.

A műanyag palackokba külföldivel kevert magyar bor is kerülhet. Fotó: Tésik Attila

Gráf: Van valami stikli velük

– Nehéz ügy az importkorlátozás, mert akkor ugyanannyival kevesebb minőségi magyar bort tudnánk exportálni – nyilatkozta lapunknak pénteken Mórahalmon Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, hozzátéve: „Magyarországon már megfékeztük a borhamisítókat, az olcsó olasz borokkal is így teszünk, amennyiben nem felelnek meg a minőségi előírásoknak. Folyamatosan vizsgáljuk ezeket a termékeket, mert úgy érezzük, van valami stikli velük".

Korom András írása a Délmagyarországból

Egy tiszteletbeli borbarát emlékére

Emlékezés egy mosolyra a Szabadság téren

A galériához kattintson ide.

Fotók: Gémes Sándor

Már két éve, hogy örökre elment közülünk Wiegand Gyula, a Sun City és a Volvox kiváló énekese, egy minden porcikájában szegedi, vidám srác. Gyula 2006. szeptember 5-én autóbalesetben vesztette életét. A zene mellett a futball volt a másik szerelme; a város focicsapatát, ha ráért, még vidékre is elkísérte, s ott állt az ultrákkal a „kanyarban”. Sportbarátai minden év első őszi hónapjában egy futballmeccsen emlékeznek meg társukról. Így történt ez szombat délután is.

„Gyula!” - E közös kiáltással köszöntötték egymást s a közel egy tucat nézőt az emlékmeccsen részt vevő csapatok tagjai Alsóvároson, a Szabadság téri pályán. A jó kedélyű mérkőzésen a kék-fekete szurkolók együttese, az FK 1899 Szeged és a zenész egykori csapata, az „öreg” Károlyi DSE mérte össze tudását. A találkozón ez utóbbi gárda diadalmaskodott 12-6-ra.

De ezúttal nem a győzelem volt a fontos. A jelenlét. A derű. És az újabb közös kiáltás a meccs végén minden bizonnyal egészen a felhőkig elhallatszott. És egy széles mosollyal kísérve hátrakapta fejét egy kedves fiú nevének hallatán.

Wiegand Gyula emlékére jövőre is összejönnek a srácok a térre, és rúgják majd a bőrt, nevetnek, élcelődnek, megisszák az öltözőben (ahol a fatüzelésű bojler fűti föl a vizet a tusoláshoz) a maradék pusztamérgesi olaszrizlinget, amit Pipu osztott néhány pohárba. Majd felöltöznek, és kimennek a temetőbe egy koszorúval. Így lesz ez jövőre is, meg azután… és azután. A napfényvárosba mosolygós napot varázsol majd minden ősszel néhány tucat futtballbarát, hogy sose felejtsék el: Szeged szegényebb lett egy mosollyal, egy nagyon fontos mosollyal…

még több kép: [Diavetítés mód]

megjelent:
www.szegedma.hu

D. Cs.

Gyula ott volt a Frittmann Baráti Kör megalakulásánál. Tiszteletbeli borbarátnak fogadtuk. Azt hiszem a rozé nagyon ízlett neki. És sokat mosolygott...

Borcimkék

Borcímkéket csodálhatnak meg és bor-totózhatnak a szentesiek

„Hozd el gazda az Szerémnek borát” - Magyarország borvidékei borcímkéken címmel nyílik időszaki kiállítás a szentesi Koszta József Múzeum Kossuth téri épületében szeptember 20-án, szombat délután 3 órakor. A tárlaton a Szent Vince Borrend nagymestere, dr. Fülöp Mihály gyűjteményének legértékesebb darabjait mutatják be. Az október 1-ig megtekinthető kiállításon a Ruszt-Pozsony-soproni borvidéktől a Küküllő-mentéig képzeletben bebarangolhatóak a történelmi Magyarország híres szőlőtermő vidékei.


A borosüvegeken található címkék használata nem tekint vissza régmúltra, mivel megjelenésük és széleskörű elterjedésük az üvegpalackok alkalmazásával áll szoros összefüggésben. Az első papír címkéket a 19. század folyamán Németországban készítették. Az idő múlásával a címkéken egyre több információ jelent meg, ami az egymástól való megkülönböztetést szolgálta. A címkéken a történelmi korok is rajta hagyták a bélyegüket, hiszen különböző hatalmi jelképek bukkanhatnak fel rajtuk kifejezve ezzel az adott korszak ideológiáját is.

A borosüvegeken található címkék használata nem tekint vissza régmúltra, mivel megjelenésük és széleskörű elterjedésük az üvegpalackok alkalmazásával áll szoros összefüggésben. Az első papír címkéket a 19. század folyamán Németországban készítették. Az idő múlásával a címkéken egyre több információ jelent meg, ami az egymástól való megkülönböztetést szolgálta. A címkéken a történelmi korok is rajta hagyták a bélyegüket, hiszen különböző hatalmi jelképek bukkanhatnak fel rajtuk kifejezve ezzel az adott korszak ideológiáját is.

A borosüvegeken található címkék használata nem tekint vissza régmúltra, mivel megjelenésük és széleskörű elterjedésük az üvegpalackok alkalmazásával áll szoros összefüggésben. Az első papír címkéket a 19. század folyamán Németországban készítették. Az idő múlásával a címkéken egyre több információ jelent meg, ami az egymástól való megkülönböztetést szolgálta. A címkéken a történelmi korok is rajta hagyták a bélyegüket, hiszen különböző hatalmi jelképek bukkanhatnak fel rajtuk kifejezve ezzel az adott korszak ideológiáját is.

„Kiállításunk képzeletbeli utazásra hívja a látogatókat a történelmi Magyarország borvidékein olyan borcímkék segítségével, amelyek az első világháború előtt készültek. Változatosságuk ráirányítja a figyelmet arra, hogy a Kárpát-medence szőlőtermő tájain milyen sokféle bort termeltek és palackoztak. Egy-egy borvidék kutatása során alapvető forrásként szolgálhatnak, mivel tájékoztatnak a fajtaállományról, a korabeli birtokviszonyokról és a borok típusairól is” – mondja Mód László néprajzkutató, a borcímke tárlat rendezője.

A kiállításhoz kapcsolódóan készült el a bor-totó, melyet a tárlat megtekintése után egy-két könnyed kézmozdulattal ki lehet tölteni. A helyes megfejtők között egyedi magyar borokat sorsolnak ki. Aki nyerni szeretne - többek között - a következő kérdésre is jól kell válaszolnia: Melyik borvidékünkön termett a „Nászéjszakák bora”?

Medgyesi Konstantin
sajtóreferens
Csongrád Megyei Múzeumok
20-82-32-170 medgyesi.konstantin@mail.museum.hu

Halászcsárda a világháború előtti időkből

Dobó Csaba

2008. Szeptember 5., Péntek

Paprikás titkok a szegedi halászlében

Fotók: Gémes Sándor

Tegnap délután megkezdődtek a Nemzetközi Tiszai Halfesztivál programjai. A négynapos rendezvény alatt számos esemény közül válogathatnak az érdeklődők. A SZEGEDma.hu felkereste Barta Lászlót, az Algyői Halászcsárda vezetőjét - aki az egyik helyi tévé gasztronómiai műsorának is állandó vendége -, hogy a fesztivál kapcsán meséljen halászcsárdájáról és a halászléről.

- A vendéglátás egy tervezett életrend, vagy a sors következménye? Milyen út vezérelte az ételek és az italok világába?

- Magam sem tudom, hogyan kerültem a vendéglátás közelébe. Én egy mihályteleki parasztgyerek vagyok, falusi környezetben nőttem fel, és amikor tovább kellett tanulni, a pincérszakmát jelöltem meg. Inaséveimet először a Kékgolyó Sörözőben kezdtem a Deák Ferenc utcában, a mai HB étterem helyén. Egy évre rá a Tisza Gyöngye étterembe kerültem, és itt is fejeztem be iskolás éveimet. 1977-be a Kék Csillagban kezdtem el dolgozni, és ez lett az én igazi iskolám. A mai neves kollegák közül többen töltötték itt ifjú éveiket. A Kék Csillagból indult többek között Frank Sándor, a Roosevelt téri halászcsárda és Oláh Dezső a Kiskőrösi Halászcsárda vezetője is.

Kocsmából étterem

- Miért éppen a hal és a halászcsárda?

- Jövőre lesz húsz éve, hogy itt, az Algyői Halászcsárdában dolgozok. Tulajdonképpen a rendszerváltás hajnalán, 1989-ben kerültem ide. Az akkori fenntartó, az ÁFÉSZ megkeresett, hogy üzemeltetném-e a helyiséget. Februárban szétnéztem, hogy mit is akarnak rám tukmálni, és nem mondhatnám, hogy kedvező látvány fogadott. Az asztalon felborigatva pihentek a székek, a pincér pedig a sötétben gubbasztott: egy szál vendég sem volt. Akkor nemet mondtam. Aztán néhány hónap múlva megkerestek megint, és akkor már komolyan elgondolkoztam - végül is minden adott: halászcsárda a Tisza mellett, egy főút szélén. Így hát belevágtam.

Először azzal kezdtem, hogy kicsomagoltam a vendéglőt, ugyanis akkora orgonabokrok vették körül, hogy nem lehetett látni a kocsmát. És nem véletlenül használtam ezt a kifejezést: a halászcsárda szó szerint kocsmaként üzemelt akkoriban. Igaz, működött a melegkonyha, de a vendégkör főleg az alkohol miatt járt ide. Pedig maga az épület már a második világháború előtt is Algyői Halászcsárdaként üzemelt. Aztán megterítettünk a belső teremben úgy, ahogy egy étteremben illik, majd felvettük a küzdelmet a törzsvendégekkel.

- Nem engedték be őket?

- Dehogynem, csak azt mondtuk, hogy akkor ülhet be a megterített részre, ha választanak az étlapról. Aztán szépen lassan elmaradoztak azok, akik csak kocsmázni akartak. Később pedig megterítettük a másik termünket is. Ma már törzsközönségünk van, széles étel- és italválaszték és cigányzene. De e színvonal kialakításához el kellett telnie jó néhány évnek.

A titok: friss hal és helyi alapanyagok

- Azt is mondják, hogy a halászlé minősége a titok. Tényleg van rejtély a hallében?

- Sokan misztifikálják a halászlét, de szerintem az égvilágon semmi titok sincs. Apróságokon múlik minden. Van egy halételekről szóló könyvem, amiből föl szoktam olvasni a halászlé receptjét, így hangzik: „ehhez többféle halat kell venni, jól megtisztítani, darabokra vágni, és lábasba tenni, és azután jócskán vöröshagymát, sót és paprikát hozzáadni, vízzel felönteni, beborítani, és főni hagyni.”

- Azért nem mondja, hogy ennyi az egész?

- Ez egy egyszerű étel, és majdnem igaz is, amit az előbb felolvastam. Az alapanyagokon és a friss halon múlik minden. Jó makói hagyma és igazi házi paprika kell hozzá, na meg a friss hal. Én jártam már úgy, mikor zsűrizni kértek föl, hogy megszagoltam egy halászlevet, és rögtön megéreztem, hogy nem friss a ponty. Ugyanis, amikor bomlani kezd a hal, ehető ugyan még, semmi baja, de már enyhe, ammóniás szagot áraszt, amit gyakorlott „halas emberek” megéreznek. Én be sem engedem a felpucolt, fagyasztott halat a házba. Ha nem él, akkor pedig megnézem a kopoltyúját.

- A paprikát, mint lényegi tényezőt, több szakács is említi.

- Persze. Csakis jó minőségű, vörös színű fűszerből lehet kiváló halászlevet készíteni. Sajnos a paprika sem az már, mint régen. Akkoriban nem véletlen szedték kézzel ezt a zöldséget. A paprika folyamatosan érik, csak a pirosat szedik le, felfűzik, és még akkor is utóérik. Mihálytelken volt egy paprikaszárító üzem, ott láttam, ahogy a betonra öntötték a zöldséget, és napokig kint hevert és csak rohadt. Aztán később a mosóba vitték, majd csumástól ment a szárítóba, majd a darálóba. Ilyen feldolgozásból nem lesz minőségi áru.

Normális helyen ma is lecsumázzák a paprikát, és fóliára terítve szárítják. Már a TSZ időkben tönkrevágták ezt a terméket, amikor kitalálták például, hogy lehet a szedést gépesíteni - megelőzve a folyamatos érést, többszöri szedést - ezért, hogy egyszerre feldolgozhassák az egész termést, befújták valamilyen érlelőgázzal. Be is ért szépen. Aztán megdarálták. Decemberre pedig úgy elvesztette a színét, hogy olyan fakó lett, mint a tégla, vagy még halványabb.

Szeged és Baja

- Hogyan készülnek a halászléfőző fesztiválra?

- Ma kezdtük el főzni a halászlevet, de természetesen már napok óta készülődünk. Tizenkilenc évvel ezelőtt négyen kezdtük az Algyői Halászcsárdában a munkát, ma majdnem kéttucatnyian dolgozunk. Nincs most szabadnap, mindenki egész nap dolgozik; ez a három nap erre van szánva. Ez a tizenkettedik halászléfőző fesztivál, ebből mi tizenegyen részt vettünk.

- Azt mondják, Baján még a szegedieknél is jobban szeretik a halászlevet, igaz ez?

- Baján kétezer bográcsban főznek a városi fesztiválon. Az ottani halas biennálé ezért is mondható nagyobb volumenűnek. Baján valahogy nagyobb hagyománya van a családi főzésnek, a bográcsozásnak. Szegeden az emberek inkább csárdába járnak, hála a Jóistennek, jegyezném meg zárójelben. Talán az lehet az oka, hogy a halétel kicsit macerás. Baján talán nagyobb kultusza van a halléfőzésnek. De ott sokkal több halat is esznek az emberek, mint az ország bármely részén.

- És a különbségek? Mitől más a recept a Tisza-parton, mint a Dunánál?

- Ott belerakják a hozzávalókat mindenestől. Nagy lángon rotyogtatják, és kész is a halászlé közel egy óra alatt. Szegeden és környékén először alaplevet főzünk. Fejből, csontból, ha valakinek van, akkor apróhalból. (Én mondjuk eladom a keszegeket, mert nem sok helyen árulnak.) Kifőzik az alaplevet hagymával, majd átpasszírozzák. Ebbe főzzük bele a halhúst. Az alapvető különbség ez. Baján még tésztát is tesznek a hallébe.

Kadarka és a Frittmann rozé

- És önnek van-e kedvenc étele? Mit eszik szívesen?

- Mindent. Nincsenek favoritok. Halászlét kötelező jelleggel, szinte naponta, de még tizenkilenc év után sem untam meg. A főzelékeket viszont kiemelném. Egy főzeléknek nagyon tudok örülni, hiszen itt nem jutok hozzá, otthon pedig ritkán főzünk.

- És a bor? Mit rendeljek a halászlém mellé?

- Azt mondják, a vörös húshoz vörös, a fehérhez fehér bor dukál. Bár a hal fehér húsú, mégis úgy tartják, hogy a halászlé bora a kadarka. Ez egy fűszeres bor, jellegzetesen magyar. Mint a halászlé. A halhoz általában könnyű fehérborok illenek. De halpaprikáshoz például én egy jó rozét is el tudok képzelni.

- Nekem a Frittmann rozé a kedvencem.

- Nézzen maga mögé, ott a hűtő, a Somodi mellett megtalálja…

Államalapításunk ünnepére

A hét fotója: Magyarságtudatok

Dobó Csaba

2008. Augusztus 19., Kedd

Fotó: Gémes Sándor

Rovatunkban a hét legkülönlegesebb fotóját tekinthetik meg, s ahhoz kapcsolódó gondolatainkat találhatják a SZEGEDma.hu olvasói.

A kultúrtörténetben az oroszlánnak gyakran jut az őrző szerep. És ahogy ott lobog felette a zászló, magától értetődően idézi fel e kép magyarságunkat s a reá vigyázó, éber állatkirályt, aki bizony már restaurálásra szorul. Az oroszlánt nem idegenek ármánykalapácsai, rablóvésői rombolják, hanem a mi kocsonyás velőnkben született gondolatok sora. Tudatunk téveszméi.

Többféle magyarságtudat létezik. Vannak az évszázadok óta ismert típusok, mint a büszke, a töretlen, a hűséges, a szerelmes és persze az áruló, hazug vagy a hamis. Megszülettek viszont egészen újkori jelenségek is, mint az égő vagy a feszengős. Ezekről szólnék. Bár még nem mélyültem el igazán e modern magyarságtudatok toposzaiban, viszont találkoztam már velük. És azt kell mondjam, hogy nem az áruló vagy a hazug típusok a legkártékonyabbak, hanem ez a közönyből született páros: az égő és a feszengős.

A legkönnyebben pedig a Himnusz dallama leplezi le őket. Az égővel legutóbb egy esküvőn találkoztam. Csinos, dekoratív lányok álltak előttem, és olyan grimaszokat vágtak éneklés helyett, hogy… Ciki, na, lássuk be. Nem illik a ruhához. Nem elég Armani. A másikkal pedig egy előadáson futottam össze, ahol intelligens emberek maradtak ülve nemzeti himnuszunk alatt. Kicsit dörzsölték ugyan feneküket, de semmi több. Kényelmetlen lett a szék arra a pár percre - na de akkor is, egy színházban felállni! Legfeljebb a bombasiker miatt.

A ciki és a feszengős testvérek, épp úgy, ahogy egy harmadik is: a nevetséges. Ő fennhangon röhög, ha szóba kerül a haza, Isten, s lehet, még a családnál is… Vele is összefutottam. Épp graffitizni indult iszonyatosan betépve valamelyik nap, miközben én a jól megérdemelt Frittmann rozémat szopogattam. Aztán valahogy áthallott a fakóvörös pohár fölött, hogy magyar stb., és egy gúnyos bruhaha. Kár, mert amúgy néha egészen elgondolkodtató a művészete.

A magyarságtudatnak eme újkori képződményei azok, melyeknek sebeit a legnehezebb gyógyítani a vigyázó oroszlán testén…

megjelent: www.szegedma.hu

A szegedi „fesztiválember” a Frittmannra esküszik

Dobó Csaba

2008. Augusztus 15., Péntek

„És ami a legfontosabb: mindig jelen lenni.”

Fotók: Gémes Sándor

A Kárász Csárda tulajdonosa, üzemeltetője Puskás László, akinek elmondása szerint a fesztiválszervezés a hobbija. Nevéhez kötődik az első sörfesztivál és a borfesztivál születése, a grill- és a boszorkányfesztivál. A Ligetben, a platánok alatt a ma kezdődő VI. Nemzetközi Grillfesztivál munkálatainál, azok utolsó simításai közben beszélgettünk a vendéglátás és gasztronómia rejtelmeiről.

- Azt mondja, a fesztiválszervezés önnek hobbi, de azért az üzleti szempontok sem elhanyagolhatóak…

- Természetesen. Minden évben attól függ, hogy hová megyek nyaralni, miként sikerültek a rendezvényeim. Ha egy tengerpartról küldök képeslapot, nem volt panasz az idei szezonra, de ha Sziksósfürdőn találkoznak velem, akkor bizony nem jött minden össze…

Malátahab és szőlőfürt

- Kezdjük akkor az elején. Milyen út vezetett ide, a platánok árnyékába?

- Ital-nagykereskedő voltam a nyolcvanas években, nyolcszáz vendéglátóegységet láttam el a Depo Kft.-vel. A sörgyárak korlátlan mennyiségű habos itallal voltak képesek ellátni, s ösztönöztek is arra, hogy minél nagyobb forgalmat érjünk el. Így született meg 1993-ban az első szegedi sörfesztivál. A nagy érdeklődésen felbuzdulva gyerekkori barátommal, Dlusztus Imrével együtt fogant az újabb ötlet: egy borfesztivál megszervezése. Így 1996-ban a Dél-Alföldön először a Széchenyi téren mutathatták meg alkotásaikat Magyarország legjobb borászai. Ezután szerettem volna egy olyan rendezvényt is szervezni, ahol az ételkultúra, a sültek jelennek meg, ezért rendezzük meg már 2002 óta a grillfesztivált. A legfiatalabb teremtményünk pedig a boszorkányfesztivál, amit idén szerveztünk meg második alkalommal.

Rekordmennyiségű káposztás cvekedli

- Beszélne kicsit az aktuális ankétról, a ma kezdődő grillünnepről? Ha jól tudom, az ország legismertebb szakácsa jön kóstolni.

- Igen, a grillfesztiválra idén Benke László Oscar-díjas mesterszakács jön zsűrizni a sültek versenyére. A szokásos zenés, kulturális és gyermekprogramok mellett egy Guinness-rekord-kísérlettel is megpróbálkozunk majd. El szeretnénk készíteni a világ legnagyobb káposztás cvekedlijét. Egy mázsa tésztából és két mázsa vecsési savanyú káposztából. De a látogatók ezenkívül közel kétszáz ételt kóstolhatnak még a Ligetben.

Nekem a grillfesztivál a bizonyíték arra, hogy ha a vendéglátósok és a hobbiszakácsok összedugják a fejüket, akkor igazán nagyot tudnak alkotni.

- És a borfesztivál? Merész kezdeményezésnek tűnhet a borhamisításoktól hangos időkben az Alföldre hozni egy ilyen rendezvényt.

- A bornak nagyobb kulináris értéke van, mint a sörnek, személyhez kötöttek, tehát a termelők is megjelennek, emberibb kötődések alakulnak ki. Ezt a légkört szerettük volna megteremteni, no és persze a bor szeretete sem utolsó. Az ország legjobb borászai jönnek Szegedre már évről évre, és a termékeikhez az arcukat adják, megmutatják, hogy a sok munka, verejték milyen nedűben öltött testet. Az évek során azt lehet tapasztalni, hogy a hányattatott sorsú borkultúra komoly fejlődésnek indult, és lassan ismét méltó helyére kerül. Ebben a szegedi borfesztiválnak is szerepe lehet; az Alföldön mindenképp.

Ó, az a Frittmann rozé…

- És ha önről van szó: bor vagy sör?

- Én boros vagyok. Most nyáron védőitalként laza rozéfröccsöt iszom a kertipartikon.
Az alföldi borok közül a Frittmann rozé a kedvencem, ami a csárdánknak is egy zászlós bora. Jó az árfekvése, sok fogy belőle. És büszke vagyok arra, hogy az év bora lett ez az áldásos termék. A villányi borok közül a cabernet franc, ami nagy hatással van rám.

- És ha korog a gyomor, mit fogyaszt a szegedi „fesztiválember”?

- A szárnyas- és a halételeket kedvelem. A pulyka vaslapon elkészítve, kerti salátákkal, különböző öntettekkel mindig levesz a lábamról. A haltepertőt és a halászlét pedig minden mennyiségben…

Kétszázas lista és húszmillió

- Ha történetesen fesztivált szeretnék szervezni, milyen tanácsot adna?

- Jöjjön el hozzám, bediktálok kétszáz pontot, amit érdemes figyelembe venni. Ezután már csak húszmillió forintot kell elővarázsolni a kalapból, és bele lehet fogni.

- Mégis, lehetne szűkíteni a kétszázas listát?

- A helyszín, a kereskedőcsoport kiválasztása, az időjárás-előrejelzés figyelembe vétele és egy hatékonyan dolgozó csapat. Ezek közül is kiemelt helyet foglal el az időjárás, hiszen gyakran az égiek mondják meg, mennyit lehet keresni. A rendezvényeinken - ha nem zuhog az eső - nyolcvan-százezer ember is megfordulhat öt nap alatt.

És ami a legfontosabb: mindig jelen lenni. A szervező reggeltől estig legyen elérhető, tettre kész, irányítsa a folyamatokat. Lényeges, a fesztiválok szervezésénél figyelni kell, hogy két rendezvény ne csússzon egybe. Tavaly például a szőregi rózsafesztiváltól hívtak fel, hogy egybeesne a sörfesztiválunkkal. Egy héttel arrébb tettük. Hiszen senkinek sem jó, ha meg kell osztani a látogatókat. Sajnos most a Mars téri sörünnepet épp a grillfesztivállal egy időbe szervezték, ami szerintem meggondolatlan, felelőtlen döntés…

[Diavetítés mód]

Kategóriák: A hét embere
Címkék: Benke László, borfesztivál, boszorkányfesztivál, fesztivál, Fritmann rozé, Frittmann, grillfesztivál, Guinness-rekord, Kárász Csárda, Liget, Puskás László, sörfesztivál, Szeged, VI. Szegedi Nemzetközi Grillfesztivál

Megjelent a SZEGEDma.hu-n

www.crossroadmagazin.hu

Frittmann a Crossroad Magazinban (is)

Kedves Frittmann-barátok!

A Crossroad Magazin nyári számában Bakács Tibor Settenkedő méltatja kedvenceteket! Keressétek a lapot a nagyobb árushelyeken!
A cikk eleje: www.crom.hu olvasható!

Sajnos a link nem működik ezért külön be kell irnia az érdeklődő borisszának, ha Bakácsra is kiváncsi. Nem értem mi a... lehet a gond, amúgy lehet, hogy én mert elég kezdetleges bloggercsemete vagyok. (A wiwen küldte nekem egy kedves hölgy az infot)

A legifjabb bora

A legifjabb születésére – minő szentségtörés – nem Frittmannt vettek szülei. Somlói juhfark. A nász bora. De azért megbocsátható. Viszont a szülinapi másik bor, Frittmann cabernet saugvignon france...
no comment

Legifjabb Frittmann Borbarát

szüle
















Júlus 3-án ünnepelt a baráti kör egy része, vagyis az egyik alapító mindenképp, hiszen gyermeke elérte az Egyet... na, nem így, csak félrement az ujj, szóval az egyet. Egy éves lett Dobó Bálint.

Be kell, hogy valljam a beavatás fázisán még az egy előtt átesett. Ha jól emlékszem Irsai Olivér volt a ludas. Vagyis az apja. Egy óvatlan pillanatban beleért az ujja – épp az amelyik az előbb félrement; úgy látszik ilyen a természete – a borospohárba a Templokert tiszafájának hűsében, és neki magának nem volt ideje leszopogatni azt (hisz minden cseppért, ugyebár kár) mert a kicsi Bálint: cupp! Leszopta-nyalta a nedűfoszlányt. Mit volt mit tenni. Szóval a fiú már boros. FF! Frittmann Forever!


Képek később...


Azaz most: Az egy éves, a tortával és a spéci tortával (rizstejben főtt rizs, szentjánoskenyér magjának örleményével ízesítve + kukoricakeményítő és gyümölcsöntet)

Fent:
két kanál vagy egy kanál?

Borhoz sanzon

Bomba a Dugonics téren

Sanzondélután a szökőkút mellett

Fotó: Gémes Sándor

A boldog békeidők hangulatát varázsolta a Dugonics térre a Milleniumi kávéház színpadáról csütörtökön három kedves garabonciás. Varázspálcájuk nagybőgővé, gitárrá és mikrofonná változott, varázsigéjük pedig a sanzon ritmus- és dallamvilága, amely a szeles időben melegségbe delejezte a közönséget.

Az Abszint és Fekete nevű zenekar már közel egy évtizede idézi fel Szeged kávéházaiban, vendéglőiben azt a világot, amelyet a mai ember csak a fekete-fehér filmekből vagy a nyugatosok tollából ismerhet. A század elején és a két világháború között a pezsgő, kávéházi éjszakákon csendülhettek föl olyan melódiák, mint a „…szívemben bomba van, hogyha megcélozom a magát…” vagy „az én babám egy fekete nő…”. A koncerthez kiválóan passzolt a kávéház fröccskínálata, melyen a sörkultusz előtti, autentikus kínálatból válogathatott a szomjas borissza. És egy viceházmester kíséretében valóban irodalmi hangulat lett úrrá e sorok szerzőjén is, mikor megsodorta cigarettáját, és az első füstfelhő kékjében felcsendült Karády örökzöldje: a Hamvadó cigarettavég.

Régi idők focija

A mélyzengő ritmust Szorcsik Attila, a vegytan doktora - aki a Storyville Jazz Bandben is játszik - szolgáltatta nagybőgőjével. Pálfy-Kopasz Zsolt - ő épp most adott ki egy mesekönyvet, amihez tizenkét dalt komponált - gitározott és vokált énekelt. Karády hangját pedig Kovács Anita Anna (képünkön) - Bálint boldog anyukája - hívta le az éterből.

És aki nem hiszi, hogy az Abszint és Fekete akár a régi idő focipályáira is elröpíti az időutazásra kész kalandort, az keresse a nyári esték programfüzeteiben a zenekar fellépéseit. Álljon itt egy kis előzetes; Minarek Ede, a mosodás kedvence szerelmes melódiája. (Mert kell egy csapat…)

„A lendület edzőpályán, ott kezdődött minden / mikor megláttalak a bővített keretben / álltál a kezdőkörben csauszínű dresszben / halálos pillantásod, az lett a vesztem…

Megjelent: www.szegedma.hu

D. Cs.

Frittmann János Szegeden

A Duna Borrégió alkimistája

Frittmann János bormeséi Szegeden

Fotók: Gémes Sándor

A XIV. Szegedi Borfesztivál utáni héten Frittmann János, a 2007-es év borásza ismét Szegedre látogatott. Ezúttal a Közéleti Kávéház keretében fogadta őt a Korona Szállóban v. Szilágyi Árpád.

Még akkor is, ha közhelyízűnek tűnik, elkerülhetetlen, hogy az első alföldi borásztól, aki az év bortermelője címet elnyerte, ne kérdezzünk a kezdetekről, a jelenbe hajló gidres-gödrös útról. „A Frittmann család az 1700-as években települt Soltvadkert környékére, őseim telepítették újra a szőlőt, s kezdték el a művelését ismét e területen” – vezet minket vissza a történelembe a neves borász. „A családunkban az a tradíció, hogy a gyermekek szabadon választják meg életpályájukat. Senki sem erőlteti az örökösökre a borászkodást; zárójelben jegyzem meg, hogy ezt nem is lehet. Viszont már gyerekkorban eldől, hogy valaki beleszeret a szakmába, vagy nem. De a szőlőre tett eskü tényleg élethosszig tart.”
Frittmann János családjában is így történt, hiszen fia eredetileg közgazdaságot tanult, aztán bejelentette, hogy követi apját, épp most sajátítja el a szakmát az egyik mezőgazdasági főiskolán. Az egyetemista lánya pedig minden évben úgy alakítja a vizsgáit, hogy a lehető legtöbb borfesztiválon ott lehessen. A szegedi fesztiválon is anyukájával ketten szabadították ki a soltvadkerti nedűt a szomjas borisszáknak.

Alföldi gyöngyök az indákon

„A mi szakmánk képviselői nagyjából negyven alkalommal készítik el termékeiket. Ennyi évet dolgozik ugyanis egy borász, ha a húszas, harmincas évei körül már önállóvá tudott válni. És egy évben ugyebár csak egy szüret van” – szövi tovább mondatait a borászat csodáiról Frittmann János. „Az Alföld presztízsében a 90-es évek borhamisításai sokat rontottak. Persze nem a szakma előtt, hiszen borversenyeken továbbra is vittek el címeket a Duna Borrégió alkotásai. A közvéleményt kellett újra visszahódítani. Az Év borásza elismerés számomra azért is fontos, mert a mi vidékünk hírneve is újra a helyére kerülhet az emberek tudatában.” Frittmann János – aki többször megjegyezte, hogy a családi céget a testvérével, Istvánnal közösen vezetik – 1982-ben kezdett foglalkozni a borászattal, és több szálon is kötődik Szegedhez. Egyrészt katonaként itt szolgált, másrészt pedig az első borszaküzletét – ami a Kossuth Lajos sugárút végén található – is itt nyitotta. De szintén sokat köszönhet a szegedi borfesztiváloknak, hiszen elmondása szerint a rendezvény komolyan hozzájárult ahhoz, hogy elnyerhette az Év borásza címet, amire az előző években már ötször jelölték. De Szegeden alakult meg 2006-ban a Frittmann Baráti Kör is.

A borász, aki megtart

A soltvadkerti alkimista a borról kezdett mesélni, ami egyedi, személyes dolog, mint maga az ember. És ezt azért is fontos megjegyezni, mert a mai globalizált világgal teljesen szemben áll ez az attitűd. Gyöngyszemek a nagy óceánban; szín-, illat- és ízkristályok. A szakember szerint az Alföld talajgazdagsága és a magas napsütéses órák száma miatt lehet e területen mind a három kategóriában is csúcsbort készíteni. Erre egy borvidék sem képes az országban. A vörös, a rozé vagy a fehér a húzótermék. A Frittmann testvérek borászata azonban mind a három színben csodálhatta már a dobogó legfelső fokát. Sőt, a két legrangosabb világversenyről is sikerült éremmel hazatérnie egy rozé- és egy vörösbornak. Franciaországban a rozévilágversenyen lett ezüstérmes a kékfrankos, míg Brüsszelben a vörösborok döntőjében produkálta ugyan ezt a cabernet sauvignon.
„Nekem egy szőlőben eltöltött félóra felér egy meditációval. A természet tökéletesen megalkotta ezt a csodás gyümölcsöt. A borász ehhez nem tesz hozzá, csak elvesz belőle. Minél többet sikerül a szőlőből megtartania, annál tökéletesebb a bor; közelebb van Istenhez…” – mondta a zárszót Frittmann János, majd kinyitotta az első palack ezerjót.

D. Cs.

Megjelent: www.szegedma.hu

XIV. Szegedi Borfesztivál

A XIV. Szegedi Borfesztivál képei

Az év borásza, jó zene, és kis állatságok

Mikor a különböző fesztiválok szervezői a rendezvényük célját igyekeznek meghatározni, előszeretettel használnak divatos kliséket, melyek megszépítik a puszta üzleti motivációt, és politikailag is használhatóak. Ilyenek például a „helyi kulturális értékek népszerűsítése”, „gasztronómia”, „önfeledt közösségteremtő szórakozás” stb. De talán a Szegedi Borfesztivál az egyetlen, amely valóban komoly eredményeket ért el a maga kategóriáiban.


Az alapítók – Puskás Ferenc vendéglátós és Dlusztus Imre a helyi napilap akkori főszerkesztője, borszakíró – a sörfesztiválok sikerén felbuzdulva 1994-ben gondoltak egy merészet és az alföldön is megszerveztek egy borfesztivált. Mindez abban az időben történt, amikor a régió a borhamisításoktól volt hangos.

A nagy út

Már tizennégy év is eltelt az első borfesztivál óta, és a szegedi rendezvénynek is köszönhető többek között, hogy az alföldi bor már a felületes tájékozottságú borfogyasztók körében is kezdi visszaszerezni hírnevét. Az első nagyon komoly elismerést az alföldön Somodi Sándor, ásotthalmi borász kapta, akit néhány éve beválasztottak a Pannon Bormíves Céhbe, melynek olyan nagy borászok az alapítói, mint Árvay János, Gere Attila, Tiffán Ede vagy Szeremley Huba. A 2007-es év aztán meghozta azt az elismerést, amit a Duna Borrégió már régóta várt: Frittmann János lett az év borásza Soltvadkertől. Ez a díj a borász elmondása szerint is szorosan kötődik szeged városához, hiszen a borfesztiválok, és az itt elért sikerek nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy megkaphassa a bortermelők legnagyobb elismerését. A borforgalmazást is ebben a városban kezdte el: 1988-ban nyitotta meg saját üzletét Szegeden. (Szegeden alakult meg egyébként a Frittmann Baráti Kör is 2006-ban.)

In vino veritas

Az ötnapos rendezvényen bárki, aki nyitott szemmel, füllel járt, maga is megtapasztalhatta, hogy nemcsak elcsépelt közhely a „borban az igazság” szlogenje. Szeged főterére május végén kiköltözött a magyar valóság. Mire leszállt az est, és a mámor elkezdte tépni a polgárok tízezer maszkját, elég volt néhány órát eltölteni közöttük, hogy képet kapjunk a hétköznapok emberéről: rólunk. Míg az egyik padon két fiatal folytatott vitát a különböző eszmék párviadaláról – a jobboldaliság, népi demokrácia és a liberalizmus, hol találkozhatnának, és vajon kezet ráznak-e egyszer –, addig mellettük a magyar futballválogatott győzelmére koccintottak (talán éppen azon a padon, ahol előző este a Pick veresége miatt könnyeztek). Az egyik asztalon nagyon sikeres középkorú vállalkozók itták magukat olyan tévedésbe, hogy azt képzelték egy vékony faasztal elbír százkilencven kilónyi táncospárt, üvegropogás és farecsegés nélkül. Míg délután általában szelíden beszélgettek nők s férfiak, nagycsaládosok tolták-terelték gyermekeiket, addig valahogy estére, mindig megjelent egy kis dionüszoszi vadság. Még pofon formájában is. De hát, mint fent mondtam, ezek is mi vagyunk, csak a hétköznapokban felhígul az éj tömény esszenciája. Egyszer egy kétméteres, nagyon erős legény tett megjegyzéseket mindenkire, s e képp illette „szép” szavaival páromat is.

Gazdagság és fröccshiány

De csak a szépre. A színpadi rendezvények igényesen válogatott műsorszámok voltak. A Szurdi-Marosi-Palágyi trió mindkét fellépésén megtáncoltatta a népzenére fogékony ifjakat s időseket. Hallhattunk még bluest, rézfúvósokat, sanzont, vagy rock & rollt. Bródy János, Balázs Fecó és a United is zenélt. Az italkínálat mellett az élelmezés sokszínűségét sem vitathatta senki. Egy négytagú család nem nagyon úszta meg húszezer forint alatt, ha egy vacsorával egybekötött közepes bortúrát bevállalt. A Széchenyi tér egyébként szinte teljesen megtelt fabódékkal. 112 kiállítóhely sorakozott fel a járdaszélekre, pedig a közepes, nyolc négyzetméteres bódét 239 ezer forintért adta bérbe a város hat napra. Én nagyon hiányoltam a Szegeden szódamúzeumot alapító szódásmestert, Bánffi Istvánt, aki ha kaphatna egy kisbódéra kedvezményt… a savakban gazdag Frittman rozéból kiváló fröccs készíthető.
Végezetül említsük meg a XIV. Szegedi Borfesztivál díjazottjait is. A város bora a Vylyan Pincészet 2006-os Cabernet Sauvignonja lett, a legszebb fehérbornak a Frittmann Pincészet 2007-es Ezerjóját választották, míg a vörösborok között a villányi Bock Pincészet 2003-as cuveje került ki győztesként. A legszebb desszertbor címét a Monyók Pincészet 1996-as tokaji esszenciája érdemelte ki, és megkapta a nagy aranyérmet is. A borversenyen egyébként 31 arany, 46 ezüst és 12 bronz minősítést osztott szét a zsűri.

D. Cs.
Megjelent: www.szegedma.hu

Születésnap

2007 május 19-én hétfőn a Frittmann Baráti Kör második életévét ünnepelte az Istenes Kertben. Csülkös babgulyás, ezerjó, irsai, kékfrankos rozé.
A többi néma csend...

alföldi boros cikkek (Mórahalom)

Lendületben az alföldi borászat

Csak a hungarikumokkal lehet versenyezni

Tavaly, december 25-én lépett hatályba az a törvény, amely a hegyközségek területét az 1994-es szabályozásban foglalt 50 hektárról 500 hektárra emelete. Ezért ahogy az ország egész területén, úgy a megyénkben is a kisebb hegyközségek a beolvadás jogi formáját választva új hegyközségeket alapítottak.

A héten megtartották a beolvadó közgyűléseket Pusztamérgesen és Mórahalmon is, így megalakultak a Csongárdi borvidék új hegyközségei. A mórahalmi változásokról Kalmár István hegybíró, a Csongrádi Borvidék Hegyközségi Tanácsának titkára beszélt lapunknak.

Hegyközségi változások

„A Csongrádi borvidéken 1994-ben tíz hegyközség alakult, ez a szám most háromra apadt” – nyilatkozta a mórahalmi hegybíró. „Borvidékünket a jövőben a csongrádi, pusztamérgesi és a mórahalmi hegyközségek alkotják. A mórahalmi hegyközségbe beolvad a Domaszék-Kiskundorozsma, Ásotthalom, Zákányszék, Bordányi illetve Zsombó és Sóshalom-Hódmezővásárhely. Mórahalmon most pénteken tartják a beolvadó közgyűlést, ahol elfogadják és aláírják az együttműködési szerződést. Pusztamérgesen erről már kedden szavaztak. Most hatékonyabb lehet a munkavégzés, hiszen tudunk foglalkoztatni főállású adminisztrátort. Csak előnyei lehetnek a változásoknak, mind érdekképviseleti, mind pedig támogatási, pályázati szinten.”

Hungarikumokban a jövő

A hegyközség két legnevesebb borásza Tóth István és Somodi Sándor. Mindketten ásotthalmiak. „A vidék egyik problémája, hogy az elmúlt időszakban termő szőlőtőkék még a rendszerváltás előtt lettek telepítve, és nem megfelelően kezelték azokat” – véli Tóth István. „Elhanyagolták a tápanyag-utánpótlást, sőt volt olyan időszak, amikor nem is művelték a tőkéket. Ez a rendszerváltás környékén történ, amikor a szőlő az alföldön még nem az a növény volt, amit gazdaságosan lehetett művelni. Ezen a helyzeten az új telepítések már változtattak. A tőkeállományt növeltük.
A piacon az alföldi borászatnak a hungarikumok készítésére kellene hangsúlyt fektetni. Az év borásza, Frittmann János is az ezerjót karolta fel. Ezen a vidéken a kövidinkát lehetne előtérbe helyezni. Vagy vörösbornál a kadarkát. Csak sajnos ezek a fajták nagy élő munkaerőt igényelnek, hiszen üzemi módszerekkel nem termelhetőek. Mivel alacsonyan teremnek csak tőkefejes műveléssel gondozhatóak.”

Hiányzó borkultúra

Tóth István szerint széles összefogásra van szükség, ha azt akarjuk, hogy az alföldi bor újra méltó helyet kapjon az ország borpiacán. A régió vendéglátását, turizmusát a gasztronómiával együtt kell felépíteni. Ez az összefogás sajnos még nem jellemező. Például, ha az alföldön betér valaki egy étterembe, ott a pincérnek ajánlani kellene a Csongrádi borvidékről néhány palackkal. Ettől még messze vagyunk.Somodi Sándor – aki e vidékről egyedüliként van jelen palackos boraival a piacon – is hasonlóan vélekedik. Elmondása szerint is csak a hungarikumokkal van esélye az alföldi borásznak a piacon. A mediterrán vidékeken, ahol nincs fagyveszély olyan mennyiségben terem a szőlő, amivel nehéz versenyezni. Ráadásul az exporttámogatási rendszer is sokkal kedvezőbb ezekben az országoknak, mint nálunk.

DéCsé

Megjelent: Csongrád Megyei Hetilap, 2008 02. 15.

alföldi boros cikkek (Pusztamérges)

Pusztamérges központi szerepe

Beolvadás és átalakulás a hegyközségek életében

Egy tavaly elfogadott törvénymódosítás miatt az ország hegyközségi rendszerében február 15-ig komoly átalakulások várhatóak. A közigazgatás hatékonyságának növelése miatt az ország 315 hegyközségéből 124 alakul.

A Csongrádi borvidéken az eddigi 10 helyett 3 központ irányítja majd a szőlészet, borászat ágazatának képviselőit. Az egyik új hegyközségi központ Pusztamérges. Lapunknak Géczi Lajos, a Csongrádi Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke – aki Pusztamérgesen vezeti pincészetét – beszélt az átalakulás folyamatáról, és annak várható előnyeiről.

Hatékonyabb működés

„A kormány módosította a hegyközségekre vonatkozó 1994. évi 102-es törvényt” – nyilatkozta a hegyközségi tanács elnöke. „A törvénymódosítás december 25-én lépett hatályba, és hatvan napot ad a hegyközségeknek, hogy teljesítsék az előírások szerinti átalakulásokat. A törvény ugyanis kimondja, hogy csak az a terület lehet önálló hegyközség, melynek szőlőtermő területe minimum 500 hektár. Ennél kisebb területtel rendelkező vidék a továbbiakban nem alkothat önálló hegyközséget.” Géczi hozzátette, hogy eddig 10 hegyközség alkotta a Csongrádi borvidéket. Csongrád önmagában tudja teljesíteni az előírást, míg a többi, kisebb hegyközség a beolvadás jogi formáját választotta. Így a maradék 9 hegyközségből Csongrádon kívül még kettő alakul, Pusztamérges és Mórahalom központtal.
Az új hegyközségi törvény miatt jelentősen átalakul a közigazgatási rendszer, ami több helyi borász szerint is átláthatóbbá teszi majd a közigazgatást. Géczi Lajos úgy véli, hogy könnyebben lehet majd kezelni a támogatásokat is, és minden bizonnyal hatékonyabban pályázhatnak majd a hegyközségek állami és uniós támogatásokra is. Február 15-től minden közigazgatási terület főállású adminisztrátort alkalmaz majd.

Olaszrizling és rajnai

Farkas István, pusztamérgesi borász épp most újította fel pincéjét pályázati forrásból. Őt az átalakulásokkal kapcsolatban arról kérdeztük, hogy vajon a pusztamérgesi bor előtt szélesebb piac nyílhat-e a jövőben? „Pusztamérgesen igazi hungarikumok teremnek. És talán épp erre lehetne építeni e terület jövőjét is. A mi pincészetünkben is komoly hagyománya van a magyar szőlőfajtákból készítet boroknak. Foglalkozunk kövidinkával, amit sokáig lenéztek, pedig egy igazi, könnyű, lágy bor nyerhető ebből a szőlőből. Az olaszrizling a pusztamérgesi vidék legjellemzőbb fajtája. Merem állítani, hogy az olaszrizling bármikor megállja a helyét akár a francia fajtákkal szemben is. Mint ahogy a legtöbb borász a környéken, mi is termelünk rajnai rizlinget, ami bár nem hagyományos magyar fajta, de szorosan kötődik pusztamérges területéhez. Itt volt ugyanis az első hatvan, hetven hektáros törzsültetvény, és szinte az egész országba erről a földterületről vitték el szaporításra a metszett vesszőket; innen került a szőlőiskolákba a rajnai. Úgyhogy aki bárhol Magyarországon rajnait kóstol a pusztamérgesi földből is kap egy cseppet” – mondta mosolyogva a borász.
Itt délen egyébként kockázatosabb a szőlőtermesztés, mint bármelyik hegyvidéken. A sík területen fokozottabb a fagyveszély. A hegyvidéki lankákról, is mindig a sík terület, a völgy felé húzódik a fagy. Nemrég, 2005-ben volt a mínusz 25 fokos tél. Több szőlészetben is teljesen újra kellett nevelni a vesszőket. Így 2007-ben Farkasék pincéjében is csak 25 százalékos termésből készülhetett bor.

Olcsó import a polcokon

A pusztamérgesi borászok véleménye szerint hiába alakulnak nagyobb hegyközségek, a pincészeteknek így is korlátozottak maradnak a piaci lehetőségeik. Sajnos a fogyasztói attitűd változása az emberek többségét a multinacionális áruházakba szoktatta. És az olyan kisebb hegyközségek, mint a puszamérgesi, nem tudja ellátni az áruházakat, hiszen oda csak akkor kerülhet be bármilyen termék is, ha a cég országos hálózatának is szállítanak. Ezeken a hegyközségeken azonban nem jellemzőek a „mamutpincék”. A Farkas testvérek pincészete az egyik legnevesebb e területen, de a 18 hektár termőterület nem ad annyi bort, hogy országosan terítsék. „Mi főleg az éttermekbe tudunk bekerülni, és a kisebb borszaküzletekbe. A Csongrádi borvidék legtöbb borásza így van ezzel. Vannak persze nagyobb borászatok, akiknek a termékét még a fővárosban is meg lehet vásárolni, de a többi borvidékhez képest még mindig nagyon le vagyunk maradva” – mondta Frakas István.
A borász szerint Franciaország, Olaszország és Spanyolország alig várta, hogy hazánk is csatlakozzon az EU-hoz, hiszen ide be tudták hozni az olcsó de az országuk neve miatt figyelemfelkeltő boraikat, és elárasztották velük az áruházak polcait. Érthetetlen, hogy bárki is megvesz kilenc és fél fokos alkoholtartalmú tejesdobozos bort. Egy érett borfogyasztói kultúrában a magyar borral szemben ezek a gyenge minőségű importok versenyképtelenek lennének. „Merem állítani, hogy az alföldön is készül szinte mindegyik fajtából olyan bor, ami lesöpri a chilei, olasz olcsó palackjait. Egy jó évjáratú pusztamérgesi olaszrizlinget, cserszegi fűszerest, vagy a rajnait bármikor oda merném állítani egy külföldi chardonnay mellé” – véli Farkas István.

DéCsé

Megjelent: Csongrád Megyei Hetilap, 2008. 02. 03.

alföldi boros cikkek (Csongrád, Ungerbauer)

A csongrádi csodahomok

A csongrádi borvidék 2360 hektáros területén kiváló minőségű borok állíthatóak elő. Az országban ezen a területen a legmagasabb a napsütéses órák száma, ami a szőlőtermesztésben az egyik legfontosabb természeti tényező. Lassan az alföldi borok is visszanyerik méltatlanul elvesztett hírnevüket.

Az év borásza címet 2007-ben egy alföldi borász, a soltvadkerti Frittmann János nyerte el. Így akik eddig nem hittek az orruknak, nyelvüknek, azoknak immár egy hivatalos papírt is az asztalukra lehet rakni az alföldi borospalack mellé. Megyénk borvidékéről és az alföld adottságairól beszélgettünk a csongrádi hegyközség elnökével, Ungerbauer Györggyel.

Ezer éves múlt

A Csongrádi borvidék története közel ezer éves múltra tekint vissza. Az Alföldön kezdetben főként a folyóvölgyi, ártéri területeken alakult ki lugasos szőlőművelés, és főleg a mezővárosok határában fejlődött a szőlőtermesztés. Az első megbízható adat a garamszentbenedeki apátság alapító levelében (1075) szerepel. Az okiratban a Tisza melletti Alpár szőlői is szerepelnek a királyi adományok között. A szőlőtermesztés a XV. századra fejlődött önálló termelési ággá, amit a dézsmakötelezettség is bizonyít. A török uralom alatt a legkelendőbb árucikk és a legjelentősebb adóalap a gabona mellett a bor volt. Ez kiderül a budai beglerbég egyik 1573. évi jelentésére küldött szultáni rendelet szövegéből is: "A budai vilájetben (ahova a Duna-Tisza köze túlnyomó része tartozott) a szultáni hász birtokok jövedelme, az emírek és a tímár birtokosok jövedelme leginkább a bor jövedelméből áll." A XVI-XVII. századi népmozgások ide is eljuttatták a balkáni eredetű vörösborkultúrát és a Kadarkát. A XVIII. század első felében megindult a futóhomok a Duna-Tisza közén. Mária Terézia 1779-ben rendeletben szorgalmazta a szőlőtelepítést az Alföldre, hogy a futóhomokot megkössék. Az alföldön a filoxéra járványok sem tudtak kárt tenni a szőlőben, hiszen a homoktalajokon (75-80% kvarctartalom felett) nem tud megélni az élősködő.

Nemcsak vörös, fehér is

„A vidék hagyományos fajtái a kadarka, kövidinka és az izsáki sárfehér; eleinte a mi családi gazdaságunk is ezekkel a szőlőkkel foglalkozott” – kezdi mesélni saját történetét Ungerbauer György. „Ma a magángazdálkodásunk fő profilja a szőlőtermesztés és a szőlő szaporítóanyag előállítás.” A család birtoka egy mesebeli helyen, a bokrosi homokpusztán, egy holtág partján fekszik. A családfő büszkén vezet végig a birtokon. A téli elvermelt szaporítóanyag, és a tópart után a borpincét látogatjuk meg. A hegyközségi elnök elmondja, hogy saját pincéje ezer hektoliter bor befogadására is képes. Jelenleg 40 hektáron termesztenek tizenkét szőlőfajtát, ami a vidéken egyedülállónak mondható. A vörös fajták: a kékfrankos, Cabernet Saugvignon, Cabernet Franc, Pinot Noir és a Zweigelt. A fehér szőlők pedig: a Saugvinon Blanc, Cserszegi fűszeres, Chardonnay, Szürkebarát, Bianca, Zöldveltelin és az Ezerfű.
„Ha a piacon akarok maradni, nem azt kell csinálni, amit mindenki más, hanem az újat, az egyediséget is fel kell vállalni. Én ezért is kezdtem el foglalkozni a fehérborral. Csongrádi borvidékről elkönyvelték, hogy hagyományosan vörösbortermelő terület, pedig ez nem igaz. A szőlők körülbelül harminc százaléka fehér. És ma már reduktív technológiával, hűtött erjesztéssel kitűnő fehérborokat gyártunk a pincénkben. A 2007-es csongrádi borversenyen a mi Saugvignon Blanc borunk vitte el a legjobb fehér bor díjat – büszkélkedik a borász.”

Töretlen fejlődés

Ungerbauer György eredetileg nem erre a pályára készült. Édesapja műszerész volt a környék legjobban felszerelt műhelyével. A gépészet vonzotta, de a sors egy kertészeti iskolába vezérelte. A kényszerből végül a szőlőnek és a bornak hála, szerelem lett.
„A gépészeti ismereteimből a mai napig sokat merítek” – folytatja a borász.” Hiszen valahol a technikai ismereteimnek köszönhetem azt is, hogy hegyközségi elnökként a gépesítés híve vagyok, ami ma a szőlészeti ágazat fejlődésének elengedhetetlen eleme. Az ember nem azért vesz versenylovakat, hogy hagyja szabadon kószálni őket, igaz? A mai gazdasági versenyben pedig, ha a piacon akar valaki maradni elengedhetetlen a folyamatos fejlődés. A vidéken például egyáltalán nem használtak kapáló gépet, mielőtt én azt be nem vezettem. Most a kombájnos szüretelést szeretném megismertetni a környék gazdáival. De a fejlődés egyik elengedhetetlen kelléke a palackos bor készítése is. Hiába árulok lédig borokat, ha nincs üveges borom ízlésesen felcímkézve, egy idő után bezárulnak a borpiac magasabb pincéi. Mi éppen ezért most vezetünk majd be négy fajtát a borszaküzletek polcaira.”
Ungerbauer György a Csongrádi borvidék szervezeti átalakulásról is beszélt. Jelenleg a központ Mórahalmon található, de amint megtalálják a megfelelő vezetőt, Csongrádra kerül, hiszen a borvidék 45 százaléka Csongrádhoz és vonzáskörzetéhez tartozik. A hegyközségek tagoltsága is változni fog. Az új szabályozás szerint ugyanis 500 hektár feletti területtel kel rendelkeznie mind a tíz hegyközségnek. A csongrádi a határ fölött van, a másik kilencből pedig még kettő alakul majd. Jelenleg folynak az alakuló közgyűlések. A borász szerint ezek a változások is a Csongrádi borvidék fejlődését szolgálják majd.

DéCsé

Megjelent: Csongrád Megyei Hetilap, 2008. 01. 25.