Lendületben az alföldi borászat
Csak a hungarikumokkal lehet versenyezni
Tavaly, december 25-én lépett hatályba az a törvény, amely a hegyközségek területét az 1994-es szabályozásban foglalt 50 hektárról 500 hektárra emelete. Ezért ahogy az ország egész területén, úgy a megyénkben is a kisebb hegyközségek a beolvadás jogi formáját választva új hegyközségeket alapítottak.
A héten megtartották a beolvadó közgyűléseket Pusztamérgesen és Mórahalmon is, így megalakultak a Csongárdi borvidék új hegyközségei. A mórahalmi változásokról Kalmár István hegybíró, a Csongrádi Borvidék Hegyközségi Tanácsának titkára beszélt lapunknak.
Hegyközségi változások
„A Csongrádi borvidéken 1994-ben tíz hegyközség alakult, ez a szám most háromra apadt” – nyilatkozta a mórahalmi hegybíró. „Borvidékünket a jövőben a csongrádi, pusztamérgesi és a mórahalmi hegyközségek alkotják. A mórahalmi hegyközségbe beolvad a Domaszék-Kiskundorozsma, Ásotthalom, Zákányszék, Bordányi illetve Zsombó és Sóshalom-Hódmezővásárhely. Mórahalmon most pénteken tartják a beolvadó közgyűlést, ahol elfogadják és aláírják az együttműködési szerződést. Pusztamérgesen erről már kedden szavaztak. Most hatékonyabb lehet a munkavégzés, hiszen tudunk foglalkoztatni főállású adminisztrátort. Csak előnyei lehetnek a változásoknak, mind érdekképviseleti, mind pedig támogatási, pályázati szinten.”
Hungarikumokban a jövő
A hegyközség két legnevesebb borásza Tóth István és Somodi Sándor. Mindketten ásotthalmiak. „A vidék egyik problémája, hogy az elmúlt időszakban termő szőlőtőkék még a rendszerváltás előtt lettek telepítve, és nem megfelelően kezelték azokat” – véli Tóth István. „Elhanyagolták a tápanyag-utánpótlást, sőt volt olyan időszak, amikor nem is művelték a tőkéket. Ez a rendszerváltás környékén történ, amikor a szőlő az alföldön még nem az a növény volt, amit gazdaságosan lehetett művelni. Ezen a helyzeten az új telepítések már változtattak. A tőkeállományt növeltük.
A piacon az alföldi borászatnak a hungarikumok készítésére kellene hangsúlyt fektetni. Az év borásza, Frittmann János is az ezerjót karolta fel. Ezen a vidéken a kövidinkát lehetne előtérbe helyezni. Vagy vörösbornál a kadarkát. Csak sajnos ezek a fajták nagy élő munkaerőt igényelnek, hiszen üzemi módszerekkel nem termelhetőek. Mivel alacsonyan teremnek csak tőkefejes műveléssel gondozhatóak.”
Hiányzó borkultúra
Tóth István szerint széles összefogásra van szükség, ha azt akarjuk, hogy az alföldi bor újra méltó helyet kapjon az ország borpiacán. A régió vendéglátását, turizmusát a gasztronómiával együtt kell felépíteni. Ez az összefogás sajnos még nem jellemező. Például, ha az alföldön betér valaki egy étterembe, ott a pincérnek ajánlani kellene a Csongrádi borvidékről néhány palackkal. Ettől még messze vagyunk.Somodi Sándor – aki e vidékről egyedüliként van jelen palackos boraival a piacon – is hasonlóan vélekedik. Elmondása szerint is csak a hungarikumokkal van esélye az alföldi borásznak a piacon. A mediterrán vidékeken, ahol nincs fagyveszély olyan mennyiségben terem a szőlő, amivel nehéz versenyezni. Ráadásul az exporttámogatási rendszer is sokkal kedvezőbb ezekben az országoknak, mint nálunk.
DéCsé
Megjelent: Csongrád Megyei Hetilap, 2008 02. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése