Bánffy -szóda

Repülő gyöngyök

Szikvízkészítés dinasztiákon át

A Bánffy család 1907 óta foglalkozik szikvízkészítéssel. Alsóvároson, a Földmíves utcában a negyedik generáció képviselője, Bánffy István gépei keverik a buborékos vizet.

Nem nyílegyenes ösvény vezette – a családi mesterség, és az ipar örököseként – a töltőgépek mögé Bánffy Istvánt. Hosszú csavargás után, 1980-ban tért vissza a gyökerekhez, és kezdett el szódát készíteni apja mellett.
„Mint akkoriban a legtöbb fiatal, én is kerestem a helyem a világban. Voltam hűtőgépjavító, raktáros, kultúros a Balatonon. Az NDK-ban felszolgálóként próbáltam szerencsét, majd ismét a Balatonra kerültem csaposnak. Később a strandon, egy büfés kocsiban négy sütővel dobáltam a palacsintát. Most a fiamon a sor. Jelenleg egyetemre jár. A közgázon kereskedelmi és marketing szakos. Minden nyáron befogom, lelkiismeretesen, alázattal dolgozik, egy szavam se lehet rá” – mesélt a kezdetekről a mesterember.

Első spricc

Mikor a szikvíz világhódító útjának a kezdeteire voltam kíváncsi, Bánfi úr egy gyönyörű, díszpapírra nyomtatott kiskönyvet adott kezembe. A Magyar Országos és Budapesti Szikvízkészítő Ipartestület, Fröccstörténelem című kiadványát. A mű az ipartestület megalakulásának 120 éves évfordulójára készült 2005-ben.
„Joseph Priestly, angol tudós volt az első, aki széndioxidot vízzel elegyített 1767-ben – mondta az alsóvárosi iparos, miután a táskámba raktam ajándékát. „Majd hamarosan követte őt a genfi Jacob Schweppe (a Schweppes üdítőcsalád atyja), aki hatékony, ámde titokban tartott módszert talált fel a mesterséges szénsavas ásványvíz nagyipari előállítására. 1813-ban pedig Charles Plinth szabadalmaztatja a szifonfejet. A hazai szikvízkészítés a tudós pap, Jedlik Ányos nevéhez fűződik. Jedlik 1826-ban kezdett el kísérleteket az úgynevezett savanyúvizek – így hívták akkor az ásványvizeket – mesterséges előállítására. Győrben a gimnázium fizika szertárában sikerült neki az első pohár szódát elkészítenie. Később egy Pallos nevű bádogos segítségével állított elő szénsavval dúsított ivóvizet ipari méretekben.
1829-ben elküldte egy osztrák tudományos lapnak tanulmányának leírását. A bécsi professzorok lefordították német nyelvre, és megjelentették. A nagy kolerajárvány idején 1832-33-ban például ezt a vizet adták a betegeknek, és a betegek elmondása szerint valamelyest enyhítést is okozott fájdalmaikra.”
A szóda az egész világot meghódította. Burgelandban még a mai napig is isznak fröccsöt. Délamerikában is nagy hagyománya van a szikvíznek. De van Ditroitban és New Yorkban is szikvízkészítő; mindkettő magyar. (Olyan steakházba is hordják a szódájukat, ahol negyven-ötvenezer forint egy étkezés.) Torontóból nemrégiben jött egy levél az ipartestülethez, hogy a negyven éves alkatrészeket szeretnék lecserélni.

A Szüret

A borfesztiválra készítettem egy riportot, ami a fröccs és a magyar futball összefüggéséről szólt. Ott utaltam a „boroskás” üdítő születésére. Bánffy István mosolyog, mikor hézagos emlékeimet foltozgatom.
„Fáj András fóti birtokára – a legenda szerint – vitte el először a találmányát Jedlik. A bankár 1844-ben tartott szüretén a vendégek közt ott volt többek között Vörösmarty és sógora, Bajza József, vagy a költő, nyelvtudós, Cuczor Gergely. Mikor a felszolgáló pintérek, akiket a pincemester irányított (a nyelvújítás ezt a „pintér” és a „pincemester kifejezést gyúrta össze pincérré) szervírozták a bort, a tudós bemutatta találmányát. – A szikvízzel hígítva kevesebb benne az alkohol, üdítő és nem árt meg olyan hamar – érvelt Jedlik Ányos. És elnevezte spriccernek – északi településen még ma is nevezik így – az új italt. Vörösmartynak nem tetszett, túl németesnek találta, és rögvest átkeresztelte fröccsre.
Később Pestbudán megalapította első üzemét, majd 1852-ben átadta azt közeli rokonának, Szabó Alajosnak. A kiegyezés után két évvel, 1869-ben már a Magyar Királyi Belügyminisztérium rendeletet alkotott a szikvízkészítés szabályozására. A 1800-as évek végére, már annyira elterjedt hazánkban a szikvízkészítés, hogy a harmadik legnépszerűbb iparág lett. A szappanfőzők, és a légszeszgyártók előzték meg. A találmányi hivatal elmondása szerint a mai időpontig legalább hatszáz szabadalom övezte a szikvízgyártást. Minden újítást levédtek, kezdve a szifonfej alaktól, a belső működési elvek közötti apró eltérésekig.”

Einstand

A Szent István téri víztoronyban nyílt szikvízkiállításról kérdeztem, és az üvegek történetéről. A konyhában nekem is van egy régi szódásüvegem, sőt a kisebb településeken még ma is gyakori a hagyományos, üvegpalackba töltött szóda. Mielőtt a szifonfejes palack elterjedt volna, golyósüvegbe töltötték a szénsavas vizet. Bánffy István kezével egy palackot formál.
„Egy üveggömb volt a palackban. Mikor beletöltötték a szénsavas italt, majd leemelték a töltőgépről a nyomás az üveg szájához préselte a golyót, és az lezárta a nyílást. Fogyasztás előtt, pedig egyszerűen csak hüvelyk ujjal bele kellett nyomni az üvegbe, és a nyomás megszűnt.”
Érdekes történetet mesélt a szódás mester. Egy idős embertől hallotta, aki fröccsözés közben gyerekkori csínytevéseire emlékezett. Mikor elküldték szódáshoz golyós üvegekkel, eltörte az üveget, hogy a golyókat megszerezze, és a pénzt is zsebre rakta. Otthon meg sírva panaszolta, hogy elesett és a teli üvegek összetörtek. Talán még a lábát is megkarcolta, hogy legyen rajta horzsolás. Megmaradt a pénz, a golyókat megszerezte, és soha többet nem küldték szódáért.
„Kevesen tudják, hogy a Pál utcai fiúk elhíresült üveggolyói is ilyen üvegekből „estek” ki. Egyébként az üveggömb nagyon problémás volt, mert tisztításnál, ha letört egy darab belőle, már nem zárt. Ezért Goodyeer, a gumigyártó vulkanizált gumiból készített golyókat. Az üveggolyó után, a gyerekek megkapták az össze-vissza pattogó gumigolyót (nekem is van).”

Fasor

„Egészen az államosításig nagy harc folyt a piacért. A negyvenes évek végén tőlünk is elvették az üzemet (1907-óta foglalkozunk szikvízgyártással. Dédszüleim, nagyszüleim, édesapám, keresztapám. A kereszthúgom Kömpöcön még azzal a géppel, ami a Szent István téri víztoronyban nyílt szikvízkiállításon szerepel dolgozott.) A nagymamámnak aztán elvették az üzemét, kocsmáját. Hosszas kérelmek postázása után, apám testvére megszületett visszavásárolhatta saját gépét, és 1952-ben engedélyezték, hogy ismét szikvizet gyártson” – elevenítette fel Bánffy úr az átkos időszakot. „Másként ment akkor az ipar. Tiszteltük egymást. Mondok egy példát. Egy tápéi szikvízkészítő barátom – aki elmondása szerint gyerekként klottgatyában még az én nagymamámtól hozta a szódát – mikor beköltöztek szegedre beültünk a Fasor vendéglőbe Újszegeden. Megittunk egy kávét, és megbeszéltük, hogy miként működünk majd egymás mellett, mint konkurencia. Tisztességesen, becsületesen. Történt aztán, hogy egy alkalommal Újszegeden valamiért nem volt víz. Ők hordták a börtönbe a szódát, és ott nem lehetett még csak késni sem. Eljöttek hozzánk, és betöltöttük nekik mi a szódát. Így dolgoztunk mi akkor, és nem különben ma is.

”Szóóódááás!"

Mikor a mai helyzet felöl érdeklődöm, nem látom azt a nemes mosolyt a szája sarkában, mint amikor az emlékei közt keresgélt.
„A második évezred semmi jót nem hozott a szikvíziparban. A vendéglátásból kezd kiszorulni a palackos szóda. Egyrészről az általános fogyasztói szokásokat nagymértékben befolyásolják a divatos italok. A fröccs, ami a szikvíz nélkül elképzelhetetlen, nem kap akkora lobbit, mint a sör, vagy a különböző tömény italok, mint például a fiatalok körében népszerű Bacardi. A harminc alattiak körében nem a fröccsözés a legnépszerűbb italfogyasztás, mint évtizedekkel ezelőtt. Másrészről pedig a Coca Cola cég elárasztotta az italpiacot az automatáival, amibe beépített szódagép van. De az a szóda nem olyan, mint az igazi. Gyengébb és az íze sem ugyan az. Ráadásul versenyezni kell az olcsó ásványvizekkel, amit a multik tömegével árulnak. Négy éve nem tudtunk árat emelni. Most az áfa emelés kapcsán sikerült egy forint hetven fillért „becsempészni” a palackok árába. Ugyan olyan nehéz a helyzetünk, mint például a pékeké, akiknek szinte alig van hasznuk a kenyéren. Mert a bevásárlóközpontokkal nehéz felvenni a versenyt, hiszen ők nagy tételben olcsón kapják a lisztet, nem kell szállítaniuk sem a péksüteményeket. Veszélyben vannak a manufakturális szakmák. Most is vannak negyven forintos ásványvizek. Mi már nem tudjuk ennyiért árulni. Nézzen körül, Itt minden kézzel készül.”
Bánffy István mégis bizakodó. Megpróbálják bevezetni újra a régi hagyományt. Egy kisteherautóval házhoz szállítják a szikvizet. A kihangosítón pedig egy ismert rádiós kiálltja majd: szóóódáás!

Keretes:
Az Országos Szikvízkészítő Ipartestület elnökségének tagjai elhatározták, hogy megpályázzák a Garantálta Hagyományos és Különleges Élelmiszer címet. Ehhez bizonyítani kellett a hagyományosságot. 1901-ben indult a Szikvízipar Lapja nevű újság, amiből Bánfi Istvánnak mindegyik példánya a polcon pihent, bekötve. Ebből az anyagból sikerült aztán bizonyítani a termék kiválóságát.

Keretes:
Néhai Balázs mester (Mészáros Vendéglő) gyűjteményéből szemezgetve néhány különleges fröccs fajta:
Ujházi-fröccs: kovászos uborka levével hígított bor.
Kass vagy Tisza-fröccs: vörösbor pezsgővel
Mafla: fél liter bor és ugyanannyi szódavíz
Házmester: három deci bor két deci szóda
Viceházmester: négy deci bor egy deci szóda
Krudy fröccs: kilenc deci bor egy deci szóda
Góré fröccs: kispohár borhoz épp annyi szóda amennyi a pohárban elfér
Színészfröccs: két deci szódavíz az is langyos an

DéCsé

Megjelent: Szegedi Egyetem