alföldi boros cikkek (Csongrád, Ungerbauer)

A csongrádi csodahomok

A csongrádi borvidék 2360 hektáros területén kiváló minőségű borok állíthatóak elő. Az országban ezen a területen a legmagasabb a napsütéses órák száma, ami a szőlőtermesztésben az egyik legfontosabb természeti tényező. Lassan az alföldi borok is visszanyerik méltatlanul elvesztett hírnevüket.

Az év borásza címet 2007-ben egy alföldi borász, a soltvadkerti Frittmann János nyerte el. Így akik eddig nem hittek az orruknak, nyelvüknek, azoknak immár egy hivatalos papírt is az asztalukra lehet rakni az alföldi borospalack mellé. Megyénk borvidékéről és az alföld adottságairól beszélgettünk a csongrádi hegyközség elnökével, Ungerbauer Györggyel.

Ezer éves múlt

A Csongrádi borvidék története közel ezer éves múltra tekint vissza. Az Alföldön kezdetben főként a folyóvölgyi, ártéri területeken alakult ki lugasos szőlőművelés, és főleg a mezővárosok határában fejlődött a szőlőtermesztés. Az első megbízható adat a garamszentbenedeki apátság alapító levelében (1075) szerepel. Az okiratban a Tisza melletti Alpár szőlői is szerepelnek a királyi adományok között. A szőlőtermesztés a XV. századra fejlődött önálló termelési ággá, amit a dézsmakötelezettség is bizonyít. A török uralom alatt a legkelendőbb árucikk és a legjelentősebb adóalap a gabona mellett a bor volt. Ez kiderül a budai beglerbég egyik 1573. évi jelentésére küldött szultáni rendelet szövegéből is: "A budai vilájetben (ahova a Duna-Tisza köze túlnyomó része tartozott) a szultáni hász birtokok jövedelme, az emírek és a tímár birtokosok jövedelme leginkább a bor jövedelméből áll." A XVI-XVII. századi népmozgások ide is eljuttatták a balkáni eredetű vörösborkultúrát és a Kadarkát. A XVIII. század első felében megindult a futóhomok a Duna-Tisza közén. Mária Terézia 1779-ben rendeletben szorgalmazta a szőlőtelepítést az Alföldre, hogy a futóhomokot megkössék. Az alföldön a filoxéra járványok sem tudtak kárt tenni a szőlőben, hiszen a homoktalajokon (75-80% kvarctartalom felett) nem tud megélni az élősködő.

Nemcsak vörös, fehér is

„A vidék hagyományos fajtái a kadarka, kövidinka és az izsáki sárfehér; eleinte a mi családi gazdaságunk is ezekkel a szőlőkkel foglalkozott” – kezdi mesélni saját történetét Ungerbauer György. „Ma a magángazdálkodásunk fő profilja a szőlőtermesztés és a szőlő szaporítóanyag előállítás.” A család birtoka egy mesebeli helyen, a bokrosi homokpusztán, egy holtág partján fekszik. A családfő büszkén vezet végig a birtokon. A téli elvermelt szaporítóanyag, és a tópart után a borpincét látogatjuk meg. A hegyközségi elnök elmondja, hogy saját pincéje ezer hektoliter bor befogadására is képes. Jelenleg 40 hektáron termesztenek tizenkét szőlőfajtát, ami a vidéken egyedülállónak mondható. A vörös fajták: a kékfrankos, Cabernet Saugvignon, Cabernet Franc, Pinot Noir és a Zweigelt. A fehér szőlők pedig: a Saugvinon Blanc, Cserszegi fűszeres, Chardonnay, Szürkebarát, Bianca, Zöldveltelin és az Ezerfű.
„Ha a piacon akarok maradni, nem azt kell csinálni, amit mindenki más, hanem az újat, az egyediséget is fel kell vállalni. Én ezért is kezdtem el foglalkozni a fehérborral. Csongrádi borvidékről elkönyvelték, hogy hagyományosan vörösbortermelő terület, pedig ez nem igaz. A szőlők körülbelül harminc százaléka fehér. És ma már reduktív technológiával, hűtött erjesztéssel kitűnő fehérborokat gyártunk a pincénkben. A 2007-es csongrádi borversenyen a mi Saugvignon Blanc borunk vitte el a legjobb fehér bor díjat – büszkélkedik a borász.”

Töretlen fejlődés

Ungerbauer György eredetileg nem erre a pályára készült. Édesapja műszerész volt a környék legjobban felszerelt műhelyével. A gépészet vonzotta, de a sors egy kertészeti iskolába vezérelte. A kényszerből végül a szőlőnek és a bornak hála, szerelem lett.
„A gépészeti ismereteimből a mai napig sokat merítek” – folytatja a borász.” Hiszen valahol a technikai ismereteimnek köszönhetem azt is, hogy hegyközségi elnökként a gépesítés híve vagyok, ami ma a szőlészeti ágazat fejlődésének elengedhetetlen eleme. Az ember nem azért vesz versenylovakat, hogy hagyja szabadon kószálni őket, igaz? A mai gazdasági versenyben pedig, ha a piacon akar valaki maradni elengedhetetlen a folyamatos fejlődés. A vidéken például egyáltalán nem használtak kapáló gépet, mielőtt én azt be nem vezettem. Most a kombájnos szüretelést szeretném megismertetni a környék gazdáival. De a fejlődés egyik elengedhetetlen kelléke a palackos bor készítése is. Hiába árulok lédig borokat, ha nincs üveges borom ízlésesen felcímkézve, egy idő után bezárulnak a borpiac magasabb pincéi. Mi éppen ezért most vezetünk majd be négy fajtát a borszaküzletek polcaira.”
Ungerbauer György a Csongrádi borvidék szervezeti átalakulásról is beszélt. Jelenleg a központ Mórahalmon található, de amint megtalálják a megfelelő vezetőt, Csongrádra kerül, hiszen a borvidék 45 százaléka Csongrádhoz és vonzáskörzetéhez tartozik. A hegyközségek tagoltsága is változni fog. Az új szabályozás szerint ugyanis 500 hektár feletti területtel kel rendelkeznie mind a tíz hegyközségnek. A csongrádi a határ fölött van, a másik kilencből pedig még kettő alakul majd. Jelenleg folynak az alakuló közgyűlések. A borász szerint ezek a változások is a Csongrádi borvidék fejlődését szolgálják majd.

DéCsé

Megjelent: Csongrád Megyei Hetilap, 2008. 01. 25.